A nemzetiszocializmus bukásának hatvanadik évfordulóján, a Shalom egyesület szervezésében vetítették le Szabadkán Kertész Imre Nobel-díjas regényének filmváltozatát, a Sorstalanságot. Nem hallgathatjuk el azt a szomorú tényt sem, hogy Szabadka közönsége elégtelenre vizsgázott, hiszen míg a filmet Magyarországon telt házas előadásként eddig mintegy 420 ezren látták, 27 filmfesztiválra kapott meghívást, s az Egyesült Államokban, sőt még a Kínai Népköztársaságban (!) is vetíteni fogják, addig Szabadkán félig telt meg a Szabadegyetem Amfiteátruma.
Az eseményen jelen volt Koltai Lajos, a film rendezője is. Kucsera Géza, Szabadka polgármestere, a vetítés előtt hangsúlyozta: az Európa-napon fontos, hogy az alkotást Szabadka polgárai is láthassák, fontos ez az alkotás a múlt szörnyűségeinek megértéséhez, hogy soha többet ne legyen az emberiségnek olyan sötét korszaka, mint a hatvan esztendővel ezelőtti. A rendező pedig ezt ezt mondta: ,,Most legszívesebben Önökkel szemben ülnék, hogy az arcukat nézzem a film vetítése közben. Kérem, tárják ki a szívüket e film előtt.' A vetítés befejeztével egy szűkebb körrel beszélgetve Siflis Zoltán moderálása mellett, Koltai hangsúlyozta, hogy filmje nem egy klasszikus holocaustalkotás, hiszen maga Kertész is hangsúlyozza, hogy regénye jóval többről szól. A filmnek van egy hőse: Köves Gyuri, s rajta keresztül egy átélhető sors. A szenvedéstörténet egyenes szálon fut, egy fiú lelkén keresztül mutatja be mindazt, amit a gyermek látott, átélt és amit látni akart. Éppen ezért, kerüli az attraktív jeleneteket, a történet a maga lineáris sorrendjében halad a végkifejlet felé. ,,A filmben magán az emberen van a hangsúly' -- mondta a rendező. Hőse teljesen véletlenül tévedt bele a holocaustba. Az alkotás az emberi sors kifürkészhetetlenségét ábrázolja, azt, hogy bárkivel megtörténhet mindez, hiszen bármelyikünket leszállíthatnak holnap az autóbuszról csupán azért, mert nem illünk bele az összképbe, s az utasok többsége ezt némán nézné végig. Éppen ezért az emberi közöny, a más sorsa iránti érdektelenség bemutatása az alkotás egyik legfőbb tulajdonsága, és tegyük hozzá: legfőbb értéke. Megkerülhetetlen az alkotás címének elemzése is, amit talán a rendező következő mondatával érthetünk meg a legjobban: ,,Sorstalanság, amikor valakit arra kényszerítenek, hogy egy másik sorsot kezdjen élni, ami nem a sajátja, s nincsen választási lehetősége.' Szerkesztőségünk kérdésére, hogy a XX. századi kisebbségi magyar sorsot, szenvedéstörténetet mikor filmesítik meg, mikor rója le ez iránti tartozását a magyar filmes szakma, Koltai Lajos a következőket mondta: ,,A XX. század tragédiák évszázada. Tele vagyunk olyan történetekkel, amikor a családunk esett darabokra. Hogy a kisebbségi magyarok tragédiája is filmre kerüljön, ahhoz először az kell, hogy valaki megírja ennek történetét. Utána kerülhet sor a filmre. Hogy erre ki és mikor vállalkozik, arra nem tudok választ adni.' A közönség több gondolati síkon szólt hozzá a filmhez. Felmerült többek között napjaink legújabb kori történelme, az is, hogy a film megtekintését az iskolás generáció számára kötelezővé kellene tenni, illetve azt sem kerülték meg a jelenlévők, hogy a regényt megírása után miért ilyen későn fedezték fel. A tartalmas eszmecsere végkicsendülése - meglátásunk szerint - mindenképpen az, hogy az emberiségnek tanulnia kell a múlt bűneiből, s igyekeznie kell jobbá és szebbé tenni a világot, hiszen az élet egyszeri és megismételhetetlen. Nem viseltethetünk közönnyel mások sorsa iránt, hiszen ezzel a saját életünket is degradáljuk. Reméljük, hogy ha máskor nem, hát a nyári Palicsi Filmfesztiválon Szabadka polgársága veszi magának a fáradtságot és pótolja mostani mulasztását, s nem a film egyik központi motívuma - az érdektelenség - kerekedik ismét felül.