Még mindig nem született ítélet a 92-ben kegyetlenül meggyilkolt Varga Darko ügyében
- Ha rám volna bízva, tudnám, mit csinálnék a két vádlottal, de mivel az igazságügyre tartozik, a bírói tanácsra bízom sorsukat. - Ezekkel a szavakkal kezdte el rendkívül megrázó vallomását Varga Károly, Varga Darkónak, a 14 évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt, alig tizenhét éves fiatalembernek az édesapja a szabadkai kerületi bíróságon Dér Seregély Edit elnökletével megtartott legutóbbi főtárgyaláson.
Annak idején (is), mint emlékezetes, igen zavaros körülmények uralkodtak az országban, háborúk, öldöklések, tömegmészárlások, a médiumok - főként a legszuggesztívebb: a televízió - naponta mutatták be a kegyetlenül lemészárolt embereket, s egyfajta minta alakult ki, hogy nem érdekes, milyen áron, de vedd el a másét. Nyilván ez ösztökélhette az elkövetőket, hogy az igen rátermett, a kereskedelemhez és a pénzhez feltűnően jól értő, alig 17 éves fiút egyszerűen tőrbe csalják, és kegyetlenül kivégezzék. A vágóhídon az állatokat jobban kímélik, mint ahogyan Darkót összekaszabolták, hangzott el egy tárgyaláson.
Vargáék a fiuk eltűnését akkoriban azzal magyarázták, hogy a gyerek huncut módon pénzhez jutva egyszerűen "lelépett az országból. Keresték mindenfelé, a rendőrség is intenzíven kutatott utána, a most vádlottak padján ülőket is több ízben kihallgatták és ellenőrizték, mégsem jutottak a nyomára. A szülőknek mély meggyőződésük volt, hogy a fiuk egyszer majd jelentkezik külföldről, és sokáig vonakodtak attól, hogy genetikai vizsgálatnak vessék alá magukat. Végül is a DNS-vizsgálat megbízhatóan kimutatta, hogy a Sárgaház pincéje fiuk holttestének csontvázát rejtegette ilyen hosszú időn át.
Ki tudja, hogy valaha is kitudódott volna-e, mi lett az eltűnt fiú sorsa, ha az idén februárban valaki fel nem figyel arra, hogy furcsa motoszkálás hallatszik a valamikori tőzsdének a későbbiek során hírhedtté vált épületében, s nem tűnik fel neki, hogy két gyanús személy műanyag zsákokban cipel ki onnan valamilyen titokzatos tárgyat, majd elrejti az elsőrendű vádlottnak, Szlagyan Ognenoszkinak (34) a kocsijában. Alig néhány méter megtétele után mindkettőjük csuklóján kattant a bilincs. A rendőrségi csapda részvevői már sejtették, hogy itt valami nem stimmel. Kitűnt, hogy egy majdnem teljes csontvázat takarnak a zsákok, s nem sokkal utána az is, hogy Szlagyan Ognenoszki megkérte bizalmas barátját, Zoran Stefanoviæot, hogy segítsen neki megtalálni, kiásni és elszállítani a Sárgaház egy félreeső pincehelyiségében földdel és széntörmelékkel letakart emberi maradványokat. Előzőleg a segítőtársat - akinek mellesleg munkát is adott alkalmi szobafestőként - megeskette, hogy senkinek nem fog szólni, hogy miben is vesz részt. Maga Stefanoviæ is többször hangsúlyozta a bíróság előtt, hogy azt hitte: a barátja csupán ugratja őt, hogy kitaláció az egész sztori arról, hogy bármi is van a pincében, annál inkább, mert nagyon sokat kellett ásniuk, főként az éjszakai órákban. Amikor mint lehetséges elkövetőt elővezették, Zoran megtört, és töredelmesen bevallotta, hogy miután megtalálták a csontokat, barátja részletesen elmondta neki, hogyan történt a gyilkosság: azzal az ürüggyel, hogy olcsón fegyvert adnak el neki, lecsalták a Sárgaház alagsorába a szép szál fiatalembert, akit előzőleg rávettek arra, hogy jelentősebb - 10 000 márkánál is több - pénzösszeget vigyen magával. Darko az apjától nem mert pénzt kérni, inkább az apja esküvőkomájához fordult, előadva neki, hogy rendkívül jó kereseti lehetősége van, kölcsönözzön neki nagyobb pénzösszeget. A koma - pénze nem lévén - Darko által üzent az édesapának, hogy szüksége van bizonyos összegre, így a fiú a saját apjától kapott pénzt, amit aztán az esküvőkoma nála hagyott.
Néhány órával a csontváz felderítése után őrizetbe vették a másik feltételezett elkövetőt, a Szabadka-szerte ismert és népszerű pincért, gyöngéd férjet és figyelmes apát, a futaki születésű Vladimir Plavšiæot (38) is. A vád szerint a két elkövető mint pincérek (legutóbb a Lifkában dolgoztak) ismerték Varga Darkót. Ők vették rá, hogy egy vasárnap délután a pénzzel megjelenjen Ognenoszki apjának, a Sárgaház gondnokának az épületben levő lakásán. (Akkor még nem éltek menekültek a házban.) Együtt kávéztak, majd Ognenoszki - azzal az ürüggyel, hogy megmutassa Vargának a biztos helyre elrejtett fegyvert - rávette Plavšiæot, hogy miután ő egy elemlámpával leereszkedik a pincébe, kövesse őt a kiszemelt áldozattal együtt. Mielőtt elindultak volna, előkészített egy csavarhúzót, s Plavšiæ magához vette. Hogy mi történt, mi sem, még nincs teljes egészében felderítve. A gyanú szerint a megadott jelre Plavšiæ csavarhúzóval, Ognenoszki pedig vadászkéssel támadt Vargára, aki könyörgött nekik, hogy hagyják meg fiatal életét, odaadja mindenét. Tény az, hogy a boncszakértők az elhalálozott Varga Darko koponyáján több életveszélyes, illetve halálos - csavarhúzó és kés által okozott - sérülést találtak, a mellcsonton, bordákon ugyancsak számtalan kés általi sérülést. A halál oka egyértelműen emberölésre utal. Hogy ki az elkövető, az minden bizonnyal a bírósági eljárás során derül majd ki. Ognenovszki ugyanis azt állítja, hogy ő csak segíteni akart akkori barátján, Plavšiæon, hogy elrejtsen egy hullát, s amikor tudomására jutott, hogy nagy építkezés színhelye lesz a Sárgaház, hívogatni kezdte, hogy közösen tüntessék el a csontvázat, ő azonban elutasított bármiféle közreműködést. Ezért kérte fel Ognenoszki barátját és segédmunkását, Stefanoviæot, hogy vegyen részt e műveletben. Plavšiæ viszont azt álltja, hogy őt Ognenoszki hívta el, hogy lesz valami munka a számára, amivel szép pénzt tud majd keresni, s neki sejtelme sem volt arról, mi a szándéka Ognenoszkinak. A csavarhúzót, mint mondta, azért vette magához, mert iszonyodik a sötéttől, és mert Ognenoszki utasította rá. Miután társa késsel összeszurkálta a fiút, elkérte tőle a csavarhúzót, és azzal is megdöfködte a halottat.
A kihallgatott lélekbúvárok és elmeszakértők megállapították, hogy Ognenoszki éretlen személyiség, s hogy Plavšiæ rendkívül súlyos traumát élt át: nyolcéves korában egy gépjármű halálra gázolta a nála három évvel fiatalabb öccsét, akit ő kézen fogva vezetett, továbbá, hogy hajlamos a depresszióra, az önvádaskodásra, s hogy valóban fóbiája van a sötéttől.
A bíróság dolgát nehezíti, hogy köteles alkalmazni a vádlottak számára enyhébb törvényt. Noha a jelenleg érvényben levő büntető rendelkezés 40 évi börtönbüntetést irányoz elő a szóban forgó bűntettért, a cselekmény elkövetése idején emberölésért legfeljebb 15 év börtön volt kiszabható, 20 évi börtönt csupán a halálbüntetés alternatívájaként lehetett alkalmazni. A halálbüntetést pedig időközben megszüntették.
A bíróság a tárgyi igazság minél teljesebb felderítése végett éjszakai helyszínelést rendelt el. Ennek során az alagsor falain lumineszcens reakcióval vérnyomokat találtak, ezek jelenleg a belgrádi biológiai tanszék laboratóriumában vannak elemzésen, hogy megállapítsák, vajon Varga Darko véréről van-e szó. Amint a vizsgálatok befejeződnek, a vád és a védelem párharcára kerül sor, ebben dől el - valószínűleg csak a nyári szünet után -, hogy milyen sötét titkot rejtegettek 14 éven át a Sárgaház falai.