home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A SÁNTACITERÁZÁS NAGY MESTERE
Kónya-Kovács Otília
2010.02.24.
LXV. évf. 8. szám
A SÁNTACITERÁZÁS NAGY MESTERE

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa Díjának egyik kitüntetettje a muzslyai Lele József. A muzslyai Petőfi Sándor MME nevében Dobó József elnök terjesztette fel erre a rangos elismerésre. A díj átvétele utáni napokban beszélgettünk el Józsi bácsival, a népművésszel, citeras...

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa Díjának egyik kitüntetettje a muzslyai Lele József. A muzslyai Petőfi Sándor MME nevében Dobó József elnök terjesztette fel erre a rangos elismerésre. A díj átvétele utáni napokban beszélgettünk el Józsi bácsival, a népművésszel, citeraszólistával, oktatóval. Elsőként a gyerekkorba vezettük vissza a szálakat, a citeramuzsikával való első találkozás idejére.
- Magyarcsernyei születésű vagyok. Lehettem olyan kilenc-tíz éves, amikor abban az időben nálunk gyerekbálokat, ún. kisbált szerveztek vasárnap délutánonként. Ez úgy nézett ki, hogy a háznál kiüresítettek egy szobát, a falhoz székeket, padokat sorakoztattak, azokra ültek az anyukák, az asztalnál játszott a citerás, a gyerekek pedig tanultak táncolni. Én is ott voltam a bálban, amikor Sanyi bácsi - mert így hívták a citerást - valamiért kiment. Én odaléptem a citerához, és elkezdtem pöngetni. Sanyi bácsi persze rákérdezett: ,,No, öcsém, akarsz-e citerázni?" Mondtam, hogy szeretnék, ha meg tudom tanulni. Mivel akkoriban még nem volt citerám, Sanyi bácsi meg három ház ellen lakott tőlünk, mindennap meglátogattam. Áthúzott hozzá a vágy. Emlékszem, hogy az első nóta, melyet megtanultam játszani, az a Kis kendő, nagy kendő, simára van vasalva című volt. Utána hallásból megtanultam a többi nótát is. Mert én a kottát nem ismerem.
* Mikor lett saját citerája?
- Az asztalos nagybátyám Sanyi bácsival, aki szintén szeretett barkácsolni, összetákolt nekem egy citerát. åszintén megmondva, nem tetszett nekem az a hangszer, egyáltalán nem volt tökéletes, szép hangzása. Nem is játszottam rajta sokáig, mert közben, ahogy nőttem, inkább a labdarúgás iránt vonzódtam. Igaz, néha elővettem a citerámat, pengettem a barátok társaságában. Hetedikes-nyolcadikos korunkban mi magunk is szerveztünk bálokat, azokon én muzsikáltam. Utána cipésznek tanultam - ezt a szakmát választottam, és mind a mai napig foglalkozom vele -, így hát kevés idő maradt a citerázásra. Katonaság után kerültem Muzslyára, ahol aztán megismerkedtem a híres Szilasi Miska bácsi citerazenekarával.
* Hogyan jutott be a muzslyai Petőfiben működő citerazenekarba?
- Érdekes, hogy eleinte az idős citerások nem jó szívvel fogadtak, nem jó szemmel nézték, hogy én be szeretnék állni közéjük. Mondtam is az akkori elnöknek: ,,Katona bácsi, nekem nem érdemes itt muzsikálni, mert nem szívesen látnak!" Egyévnyi időszakra vissza is vonultam. Elmúlt egy év, és Baráth Béla bácsi, az egyik citerás készített nekem is hangszert. Nos, ez volt az első rendes citerám. Sokkal jobban szólt, és az idős citeratársak mintha ,,megtértek" volna, befogadtak maguk közé. Együtt muzsikáltunk, és megszerettek. Négy-öt év múlva már én vezettem a citerazenekart, mert Szilasi Miska bácsi beteges volt.
* Vajdaság-szerte ismert Szilasi Mihály művészete, bizonyára nagyon sokat tanult tőle.
- Valóban sokat tanultam tőle, meg a citerazenekar többi tagjától is, de nekem legjobban Miska bácsi játéka tetszett. Egyébként nagyon erős zenekar volt a muzslyai. Hogy utánoztam-e az ő játékát vagy sem, azt nem tudom, de az ún. sántaciterázást, ami Szilasi Mihály bácsitól ered, én úgy átvettem, hogy szinte észre se vettem. Később, amikor elkerültünk az egyik Durindóra, dr. Szöllőssy Vágó László szólt elismerően a muzsikámról, megjegyezve, hogy úgy zenélek, mint Miska bácsi. Ekkor eszméltem rá, hogy mekkora érték van a birtokomban.
* És ezt az értéket, tudást adja át a Pöngető citerazenekarnak, melynek fiatal diákok a tagjai.
- åket már tudatosan vittem bele a sántaciterázás módjába, el is sajátították ezt a fajta játékot. Szerintem éppúgy, mint annak idején én magam, a gyerekek sem fogták fel, hogyan játszanak. Hét éve kezdtem el velük foglalkozni. Egy alkalommal elhívott az iskolaigazgató az iskolába, hogy előadja az elképzelését: jó volna citerazenekart alapítani a tehetséges gyerekekből. El is mentem, muzsikáltam jó néhány nótát a gyerekeknek, abban a reményben, hogy valamelyiknek megtetszik a hangszer. Voltak vagy 12-en, majd a próbák után maradtunk 10-en, és végül nyolcnál megálltunk. Amióta foglalkozom velük, felkészítem őket minden évben a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőre, az Aranycitera elnevezésű vetélkedőre, és a díjak sem maradtak el. Mindig az élvonalban voltunk. Ennek nagyon örülök, mert ez a tevékenységem legjava, hogy képes vagyok átadni a tudásomat a gyerekeknek.
* Az sem mellékes, hogy Ön milyen eredményeket ért el!
- Talán a legnagyobb elismerés számomra az, hogy részt vehettem Budapesten egy nemzetközi népzenei fesztiválon, és ott citeraszólistaként Vajdaságot képviseltem. Ugyanakkor a Muzslya helyi közösség is elismerésben részesített, továbbá elnyertem a Petőfi Sándor MME aranyplakettjét. Amikor meghallottam, hogy engem is felterjesztettek a Magyar Életfa Díjra, nagyon boldoggá tett, de el is gondolkoztam rajta, vajon megillet-e engem ez az elismerés. Jó érzés, hogy felfigyeltek a munkámra.
* Kisunkája, Lele Brigitta a nagyapja nyomdokaiban lépked. Ötéves kora óta énekel, és a fellépésein több alkalommal Ön kísérte citerán.
- Ennek is nagyon örülök. Óvodáskorában csak énekelt, később pedig elkezdett citerázni is. Talán ő folytatja majd azt, amit én elkezdtem.
* Valójában mi a titka a sántaütésnek, a sántaciterázásnak?
- Hirtelen nem is tudnám elmagyarázni, de meg tudom mutatni... Valahogy úgy képzelhető el, mint amikor az embernek az egyik lába rövidebb, és tánc közben is mintha sántítana...
Persze előkerült Józsi bácsi citerája, és rögtön mutatta is a sántaciterázás mibenlétét. A képletes magyarázat nagyon találó, de mindenképpen hallani kell ezt a zenélést, mert csak akkor érezhetjük meg a citeramuzsika ,,lüktetés"-ét. Lele József még hangsúlyozta, hogy a zene nem hiányozhat az életéből. Ha nincs más dolga, előveszi a hangszerét, és finomítgat, javítgat egy-egy nótán, hogy azt tökéletes mivoltában adhassa át a fiatalabbaknak.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..