Az ezúttal bemutatott kis lakás Olaszországban, Milánóban található. Az első, eredeti terv az volt, hogy a már meglevő csigalépcsőt, mely a galériára vezet, és nagyon nem volt praktikus, áttervezik, s új arculatot kap.
A tervezés, a munka javában folyt, amikor véletlenül rábukkantak arra az érdekes információra, hogy éppen ebben a lakásban alakult meg a Memphis néven ismert mozgalom. Az irányzat a tér és a jelek összeolvadásáról nevezetes, ráadásul negyven évvel ezelőtt alakult.
Az 1980. évi mozgalmat lázadó jelzővel emlegetik, megteremtője Ettore Sottsass. A stílus egy Bob Dylan-dal után kapta a Memphis nevet. Több irányzatból gyúrták össze, például az art decóból, pop artból. A vibráló, tiszta színek és a geometrikus formák kaotikus „rendezettsége” mind-mind megtalálható benne. Belépve az az érzésünk támad, hogy egy gyermeki lélekkel megáldott felnőtt otthonába érkeztünk, aki megmaradt játékosnak, csapongónak, megnevelhetetlennek. Valószínűleg éppen emiatt nem vált általános divattá az otthonokban. Ennek ellenére azonban a Memphis Milano bizony kiállta az idő próbáját, és bár a mozgalom 1988-ban megszűnt, az ikonikus berendezési tárgyait a mai napig meg lehet vásárolni.
Mindennek okán a fent említett lakás tulajdonosai és felújítói úgy döntöttek, a rájuk bízott teret ennek tiszteletére próbálják meg felújítani. A terv nagyon jól sikerült, hiszen a fotókat látva nem mindig kivehető, hogy a falon egy rajz látható-e, vagy egy háromdimenziós elem.
A csigalépcsőt egysíkú, olívazöld fémlépcsőre cserélték. Ahogy közelítünk a lépcső felé, a szemközti falon átjárható kockákkal találkozunk, de az is lehet, hogy ezek a kockák falba épített vakablakok, párkányukon vázákkal és egyéb geometrikus elemekkel, boltíves átjáróval, hatalmas kaktusszal, érdekesen megformázott ülőalkalmatossággal. A lényeg, hogy ezek az elemek optikailag növelik a teret. Ami még fontos, hogy mindegyik más-más színű és formájú, mégsem tűnik zsúfoltnak a helyiség, hanem inkább játékosnak.
A lépcső korlátja fém és szintén zöld, de a feljebb lévő szakaszokon vastag üveggel biztosították a szélét.
A földön nyilak „hevernek”, irányt mutatva, hogy merre lehet haladni. Itt-ott díszpárnákat helyeztek el — geometriai mintásakat, színeseket.
A Memphis sohasem tűnt el. A felszín alatt éveken, évtizedeken át dolgozott, munkálkodott. Napjainkra elhagyta a korai évekre jellemző sikító figyelemfelkeltést, és mostanra kialakult a Neo Memphis, melyből eltűnt a sallang, és csupán a stílus esszenciája maradt meg a geometrikus formákban, a színekben és az anyaghasználatban.
A stílus lényege a négyzetek, téglatestek, háromszögek, körök, félkörívek, gömbök, hengerek, csíkok korlátlan mennyisége, illetve ezek kombinációja.
A Memphisre — ahogy említettük — még a harsány színek a jellemzőek, a Neo Memphis azonban elhagyta őket, és a helyükbe lágy, füstös pasztellrózsaszín, kék, zöld került.
