Zentán és Magyarkanizsán kívül a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár is vendégül látta Varró Dániel

Kik laknak a Maszat-hegyen túl? Hogyan ehetjük a tejbegrízt? Adhatunk-e a síró öcsinek sós pálcát? Egyebek között ezekre a kérdésekre kapták meg a választ azok a gyerekek, akik részt vettek Varró Dániel és Molnár György előadásán. Számos izgalmas agy- és testmozgató feladatot, kihívást kellett teljesíteniük a topolyai lurkóknak.

Paulik Hargita, a Csáki Lajos Általános Iskola tanítónője az osztályát hozta el az eseményre.

— Szeretjük Varró Dánielt, órán is beszélünk róla, illetve a könyveinkben is akadnak vele kapcsolatos feladatok. Mivel a gyerekek már nagyon megkedvelték, szívesen jöttek, hogy személyesen is megismerkedjenek vele. Jobban szeretik a mozgalmas, zenés, interaktív foglalkozásokat, melyek egyes készségeiket is fejlesztik. Az ilyen előadások emellett arra is ösztönzik őket, hogy megszeressék az írott szövegeket.

Az osztály diákjai nem csak a programból vették ki részüket, a véleménynyilvánítástól sem rémültek meg.

— Az ábécét is átismételtük a vicces állatos könyvvel, melyben az oroszlán volt a kedvencem, mert nagyon cukinak és viccesnek tűnt. Tetszett a zene, és én táncolni is nagyon szeretek. Otthon szoktam meséket olvasni és nézni is, azok közül is az állatosokat szeretem a legjobban — mesélte Klebecskó Sára.

— Varró Daniról már korábban is hallottam, talán a Túl a Maszat-hegyen-t szeretem a legjobban a könyvei közül. A kérdésekre, melyeket kaptunk, tudtam a választ, az állatosok nagyon könnyűek voltak, az autósak már nehezebbek, de mivel azokat szeretem, könnyen kitaláltam őket — mondta Curnović Máté.

A gyerekek vastapssal és óriási nevetéssel díjazták az estet, sokan saját könyvüket is dedikáltatták. A versekről és azok megzenésítéséről maga a szerző nyilatkozott.

— Sokat hozzá tud adni a vershez, amikor azt megzenésítik, és így a szélesebb rétegekhez is eljut. A megjelenő illusztráció is segíthet, nyilván a gyerekek elképzelik a leírtakat, de amennyiben le van rajzolva, azt szívesen követik. Nekem, gátlásos és zárkózott emberként, meg kellett tanulnom, hogy más gyerekek előtt szerepelni, mint felnőttek előtt, főleg, ha fiatalabb korosztályról van szó, hisz őket meg kell próbálni bevonni. Sok mindent megtanultam húsz év alatt, így ha egyedül is tartok valamilyen estet, az sokkal jobban sikerül, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor a Túl a Maszat-hegyen is megszületett — hallottuk Varró Dánieltől.

Molnár György verséneklő az összeállításról, illetve a tervekről számolt be az újságírói kérdésekre válaszolva.

— Már több mint egy évtizede dolgozunk közösen. Egyszer úgy gondoltam, hogy majd verseket fogok énekelni, hiszen szeretem az élő, kortárs költők verseit feldolgozni. Először Lackfi Jánossal kezdtem dolgozni, majd egy felkérés alkalmával megzenésítettem Dani Metró című versét, onnantól kezdve tevékenykedünk együtt. Az emberek pedig nagyon megszerették a két őrült párosát, ahol az extrovertált és az introvertált közösen lép fel. Már beszéltünk arról is, hogy Vajdaságon belül lesz majd egy átfogóbb turné, s így meg tudjuk szólítani az idősebb korosztályt is. Itt azt tapasztalom, hogy sokkal befogadóbbak a gyerekek. Teljesen más az értékrend, a magyarságnak itt jobban össze kell fognia, figyelnie kell a gyermekre és a nyelvre, hiszen annak közösség-összetartó ereje van.

A szerző felvételei