A Desirén az idén francia, svájci, horvát, bosnyák, macedón, szerb és magyar produkciók, koprodukciók voltak láthatóak. Jobbnál jobbak. Már az indítás is nagyon erőteljesre sikeredett, hiszen Nagy József csapata, a párizsi Atelier 3+1 bemutatta az OMMA című előadást. Nyolc táncos (származásuk szerint Maliból, Szenegálból, Elefántcsontpartról, Burkina Fasóból, a Kongói Demokratikus Köztársaságból és Kongó-Brazaville-ből) jelenik meg a színpadon, díszlet nincs, és később sem kerül be semmi. Se tárgy, se szék, se asztal, semmi. Csak a mezítlábas táncosok energiája és a színpad találkozása. Őserő és törzsi ritmikus mozdulatok, artikulálatlan hangok. Csupán egy szó: fekete, valamint egy frázis: véres a föld — hangzik el. S ez a négy szó mindent elmond. Kombinálható, szimbolikus, direkt. Sok táncos előadást láttam már, ez a nyolc férfi azonban valami különlegeset alkotott. Külön entitásként, egyedi mozgásukkal alkottak egy nagy, táncoló, fekete óriást. Összekeveredett Afrika és Vajdaság vére, mely sokban hasonlít egymásra, sok mindenben mégis más.  

RadioTeatar (Zágráb) — Kralj Čačka & Nina Bajsić: FILMZENE EGY EL NEM KÉSZÜLT FILMHEZ — rádiófonikus színházi előadás. Egy verses street movie, ahogy a leírásában is áll. Mintha valóban egy rádiódráma felvételének volnánk szemtanúi. Félig-meddig koncert is. És mégis, előadásként is működik. Az előadás/koncert/rádiódráma szövege a Nina Bajsić zágrábi költőnő, énekes-dalszerző, drámaíró és Nenad Marić (a.k.a. Kralj Čačka — Čačak királya) belgrádi költő, énekes-dalszerző, festő között zajlott párbeszéd során született 2020/21-ben. Finomra szőtt előadás, melyben a csend, a megnyugvás, a békés hangulat uralkodik. A szereplők mernek csendesek lenni, sokszor csukott szemmel hallgattam őket, s azt hiszem, ez ebbe a műfajba belefér. Egy gyöngyszem volt a Desiré ékszergyűjteményében ez a darab.

Megint következzen egy francia darab. La Belle Meunière — La Poétique des Signes (Franciaország) — Marguerite Bordat, Raphaël Cottin és Pierre Meunier RIPITYÁRA TÖRVE című előadása. Melyben szétvernek egy szekrényt. Ennyi? — kérdezné az olvasó. Nem, természetesen nem ennyi. Megjelennek a cirkusz elemei, két bohóc, két artista, két táncos áll a színpadon. Azaz három, hiszen a szekrény egyenrangú partner ebben a destruktív előadásban, önálló életet él, de elég öntörvényű, így nincs két egyforma előadás, mindig máshogyan és más tempóban esik darabjaira, törik ripityára. Az óriási tálaló több ezer apró darabra játssza magát. S ezek válnak végül egy új képzőművészeti alkotás létrehozásához szükséges kellékekké. Egyesével újramozaikozva kerülnek a színpadra, amiben a közönség is részt vesz. Körbejárja, mint egy múzeumban, a szétvert szekrényt.  

A Promena Akadémiai Színház (Újvidék) — Tena Štivičić HÁROM TÉL című előadását Jasna Đuričić rendezte. Vizsgadarabnak készült, s azóta beutazta az országot, több fesztiválon szerepelt, díjat kapott. Hát valahogy így kell vizsgaelőadást játszani. Egy klasszikus mesét mesélnek, három idősíkon (1945, 1990, 2011) futó családtörténetet. Egy zágrábi család és otthona. A ház, ahol élnek. A három évszám fontos fordulópont a család és Jugoszlávia történelmében is. S ugyanilyen fontosak a család női tagjai, akik bátrak, és megállják a helyüket minden szituációban. A színészeknek óriási taps, hiszen tökéletes alakításokat hoztak.

A Kultúrbrigád — Átrium (Budapest) — Klaus Mann regénye nyomán, Mikó Csaba és Kukk Zsófia átdolgozása alapján, Urbán András és a társulat MEFISZTÓ — kortárs kabaré egy részben (rendező: Urbán András) a következő előadás, melyet nagyon szerettem. Már másodjára nézem, imádom Alföldi és Urbán találkozását, és harmadszorra is megtekinteném. Önirónia, önreflexió, társadalomkritika, bátor előadás jó színészi gárdával — ha sikerül, csípjétek el az Átriumban. A szövegkönyv Klaus Mann regénye mellett William Shakespeare, Johann Wolfgang von Goethe, Madách Imre, Anton Pavlovics Csehov, Szabolcska Mihály műveinek, valamint Adolf Hitler, Joseph Goebbels és Facebook-felhasználók írásainak alapján készült.  

A fesztivál fénypontja számomra mindenképp a ljubljanai Delak Intézet (Dragan Živadinov, Dunja Zupančič, Gregor Mesec) FINALIZMUS::Postgravityart — informansz volt. Amiről írni is nehéz, mindenesetre Živadinov személyében megismerhettem egy olyan fanatikus, őrült embert, akiből kevés van a világon, s akinek elhiszem, hogy sikerül neki saját kezűleg az űrbe kihelyeznie a már meghalt színésznőinek űrszimbólumait. Tizenöt pontban mesélt saját munkásságáról, hogyan jutott el a Neue Slovenische Kunsttól a Postgravityartig, hogyan építette fel a Delak Intézetet, rendezett előadást, melyet tízévente egyszer játszanak, így az utolsó, azaz ötödik alkalom 2045-ben lesz majd, és hogy milyen is a nulla gravitációs térben rendezni. Egy olyan szuggesztív előadó, hogy nem tudja az ember levenni róla a tekintetét. Ó, ha minden tanár ilyen volna, lehet, hogy életem végéig iskolába járnék!    

A Grupa Színház (Zágráb) és a Triko Cirkus Színház (Zágráb) Dario Fo MISTERO BUFFO című darabja a következő (rendező: Lee Delong). A commedia dell’arte tökéletes megjelenítése. Tűpontos előadásmód, egy misztériumjáték kortárs üzenettel. A kisember problémájára irányítja a figyelmet. Arra, hogy álljon ki mindenki magáért, és üvöltse a világba haragját. Lehet, hogy sokszor hangosan felkacagunk, máskor pedig belénk hasít valami sötét felismerés. Status quo, társadalmi rend, áldozat és színész fogalmának újraértelmezése. Lázár feltámadásának jelenete pedig egészen Monty Python-osra sikerült. Óriási tapsot kapott Dražen Šivak, megérdemelten. 

A 2021. évi Desiré Central Station fesztiválon még a következő előadásokat láthatták: Újvidéki Színház, Sterija Játékok (Újvidék) — Dimitrije Kokanov: AZ ISTENI DZSONI PARÁZNA NAPJAI, Filip Grujić regénye nyomán (rendező: Jovana Tomić); ŠIROM koncert (Szlovénia); Átrium, Mentőcsónak (Budapest) — Totth Benedek: HOLTVERSENY — úszás egy részben (rendező: Kovács Máté); Schlachthaus Theater Bern, Theater Winkelwiese (Zürich), Qendra Multimedia (Pristina), Kosztolányi Dezső Színház (Szabadka) — Janjić & Lex: DAS DOPPELTE LEBEN / A KETTŐZÖTT ÉLET / JETË E DYFISHTË / DVOSTRUKI ŽIVOT (rendező: Maike Lex); Bitolai Nemzeti Színház: HISTORY OF MOTHERFUCKERS — Urbán András szerzői projektje William Shakespeare Coriolanus c. művének motívumai alapján (rendező: Urbán András); Boszniai Nemzeti Színház (Zenica), XX. Bosznia-hercegovinai Drámafesztivál (Zenica) — Selvedin Avdić: HÉT FÉLELEM (rendező: Selma Spahić); Mezei Szilárd és zenekara koncertje; Piroti Nemzeti Színház: FÉLELEM — egy megkapó emberi történet, Igor Vuk Torbica szerzői előadása Franz Xaver Kroetz drámai szövegei alapján (rendező: Igor Vuk Torbica); Bitef Színház (Belgrád): MOZGÁS (rendező: Jovana Tomić); Hodworks (Budapest): AMBER (koreográfus: Hód Adrienn). Az előadások mellett két workshopot is szerveztek a fesztivál idejére, ezek Raphaël Cottin Lábán-technika, valamint La Belle Meunière creation process — Pierre Meunier workshopja.

A fesztivál a Kosztolányi Dezső Színház színpadán ért véget, a szicíliai Jacaránda zenekar pezsdítette táncra a sok üléstől elpuhult lábainkat.