A fák tudata

A fák nagyon sok szeretettel óvják az emberek Egész-ségét, ha alázattal, szívből befogadjuk gyógyerejüket, és ezt hálás köszönettel, gondoskodással viszonozzuk. E bölcsességüket hosszú életük során gyűjtik be, több generáció személyiségfejlődését — akár három-négyét is — áldással telten végigkísérik, s e bölcsességet saját családfájukon belül továbbörökítik. Gondoljunk bele abba a csodába, hogy a Csontváy Kosztka Tivadar által megfestett cédrusoknak 6000 éves emlékező tudatuk van! Szinte egyidősek az emberiség fejlődésével! Tudatukban összegzik az emberiség lelki, szellemi, sorsfejlődési lét- és történelmi vonalát. Shakespeare teljes drámavilága, Jókai krónikája, Petőfi tüze, Ballassi létszerelme... mind-mind bennük izzik! Mindent tudó világ-Egy-etemességként már a gondolatainkat is tudják, és bölcs barátokként velünk vannak. Nem fecsegik ki titkainkat, nem gyűlölködnek, nem irigykednek, nem közömbösek és nincs egójuk, mely mindig csak a saját „fejlődését” tekinti élete céljának. A fák az életet Egy-ségben élik az emberrel. Hunor és Magor módjára az egymásért való küzdelem nemességét, az együtt való felemelkedést tanítják. Csendes gyógyító jelen-létük balzsam az elhanyagolt lelki területeinknek. Segítenek, hogy gyengeségeinkben megerősödve még egy lépéssel közelebb kerüljünk a Teljes-séghez.
A Politecnikai Iskola Rügyező hagyaték csapatának az a célja, hogy az embertársaink elhalványuló emlékezetéből a tudás továbbadása révén ismét eleven tudattá váljon a Fák Egységképe: szellemisége, gyógyereje társuljon a tudatunkban a fafajták megnevezésével és fizikai adottságaival. Ezáltal a saját Egység-képünk is rendeződik: tudatosítjuk szellemiségünket, lelkünket és testünket egységes egészként éljük meg.

A fák szellemisége

A Csillagének a Földért világméretű összefogás első, akcióindító fafajtájának kiválasztása városunkban, Szabadkán, szimbolikus jelentésű, a teljes megmozdulás szellemiségét jelképezi: a Bölcsesség Templomát, melyben mindannyian a valós tudás által kiteljesedhetünk, Egységben élhetünk. Az első fát Gazsó Gabriella kertész ajánlotta fel Rózsa kertészetéből. A Rügyező hagyaték csapata Berényi Bernadett, Franciskovity Annamária, Pásztor Anett, Halász Nikolett, Jenei Enikő, László Blanka, Lality Anita, Kovács Zolna, Kocsis Szigneta, Kovács Verica, Paszterkó Richárd, Vígh Írisz és a mentorok, Máté Petrik Emese, Szabados Emőke és László Aranka szeretettel várja a további felajánlást a 063/565-244-es számon.

Tiszafa (taxus baccata)

„A tiszafa a valós (nem intellektuális) ismeret, azaz a bölcsesség temploma.
A magyar és a kelta hagyományban a tiszafa nagy tisztelettel várja az érett személyiséggel és alázattal érkező személyt. A tiszafa egyszerre férfi és női (jin és jang polaritású), a duál törvénye összeköt Eget és Földet. A tiszafa a múlt gyökere, segítségét és bölcsességét adja ahhoz, hogy újra magunkra találjunk és regenerálódjunk.
Érett korba érése lassú, mint a tölgyé, de a tölgynél is hosszabb életű. Fája megszárítva és felfényezve elképesztő erejű. Őseink ellenállhatatlan íjának, nyilának, pásztorbotjainak alapanyaga. Rótt (rovásírású) történetírásunk és ősi tudásunk hordozója. Ahol tiszafa nő, az a hely szakralizálódik.
Tisztítja a torkot, segít megnyitni a szánkat a tiszta beszéd érdekében. Segít megérteni, hogy teljesen természetes a boldogságunk, valamint azt, hogy létünk értelme az öröm, és ne kérjünk elnézést azért, hogy vagyunk.”
A tiszafa Jelen korunk talán egyik legfontosabb üzenetét közvetíti felénk, mellyel kellemes s áldott ünnepkört kívánunk Embertársinknak: „LÉTÜNK ÉRTELME AZ ÖRÖM”.
Ajánlott olvasmány: Johan Wolfgang Goethe: A növények metamorfózisa. Kiadó: Pisztráng Kör (www.pisztrankor.hu)
Jochen Brockemühl: Életösszefüggések megismerése, átélése, alakítása. ITA Wegman Alapítvány.