Lénárd Róbert író, rendező, az Újvidéki Színház művészeti vezetője sokadik alkalommal vesz részt a drámapályázaton, s ötször be is mutatták szövegét a felolvasószínházban. Idei műve, a Nadragulya a ’90-es években történt gyermekkereskedelemről szól, a Jugoszlávia szétesése utáni időszakról, annak hangulatáról és morális feltételeiről. A drámát Némedi Emese rendező, író állította színpadra. (Játszották: Budinčević Krisztián, Dienes Hajdú Sára, Körmöci Petronella, Magyar Zsófia, Sadiković Marijo.)

A két bemutató után a nyertes szövegek szerzői videóüzenetben jelentkeztek be, hiszen az Újvidéki Színház csapata ezen a napon éppen Szlovéniában vendégszerepelt, így egyikük sem tudott a beszélgetésen személyesen részt venni, a drámáikról tehát a videóban meséltek. 

Lénárd Róbert elmondta, sok idő után ez az első drámája, melyet nem kényszerből, nem felkérésre írt.

— Hogy miért éppen ez a dráma, ez a történet, miért ez a forma? Ennek vannak praktikus, kapitalista alapjai is. Az egyik, hogy ha elképzelem, hogyan lehet meggazdagodni drámairodalomból, talán úgy, hogy hiánypótló dolgot kell írni. S nem tematikára gondolok, hanem például arra, hogy két középkorú színésznőnek kellene írni valami jól játszható dolgot, ők ugyanis eléggé ki vannak semmizve a szerepekből, kevés dráma épít rájuk, ezért az első gondolatom az volt, hogy két középkorú színésznőnek írnék, és ha lehet, akkor komédiát. Amikor én megpróbálok komédiát írni, akkor ez sül ki belőle. Egy sötét humorú szöveg, mely annyira nem is vicces — mesélte Lénárd, és hozzátette, az ötletet már régóta dédelgeti, s egy drámaíró műhelynek köszönhetően feltöltődött, újra olvasott olyan drámákat, amelyektől megint azt érezte, hogy szívesen írna. A szöveget 2025 tavaszán alkotta meg, s elmondása szerint nehezebb volt, mint gondolta. — Régóta foglalkoztat egy körülmény, ez pedig a posztjugoszláv Szerbia morális kondíciói, így erről szerettem volna beszélni. Egy kicsit mániám, hogy országunk rákfenéje, hogy bár látszólag egy modern, háború utáni kapitalista korszakba léptünk a 2000-es években, morálisan ottragadtunk a ’90-es években. Kis-Jugoszlávia népe nagyon gyorsan felvette azt a morális kódot, amellyel túl tudott élni, de amikor már nem kellett magunkat feltalálni, ez akkor sem akart elmúlni. A szürkegazdaságban az átlagember jobban érezte magát, s van egy nosztalgiája efelé, hogy de jó volt, amikor több mindent lehetett a törvényt megkerülve megtenni. Erről a morális kondícióról szerettem volna elmondani egy történetet.

A darab témája a ’90-es években aktívan zajló gyerekkereskedelem, melyet feldolgozatlannak látott, később fedezte fel, hogy ezt sokan boncolgatták a közelmúltban, például a Branka című rövidfilmben K. Kovács Ákos és Oláh Tamás, Mia Knežević pedig Zomborban rendezett a témában.

— Amit szintén nem tudtam, hogy ha az ember beleugrik egy ilyen témába, akkor történelmi kutatómunkát is kell végezni, hiába egy nem túl távoli múltról van szó. Olyan értelemben volt könnyű foglalkozni vele, hogy nem XIX. század végi levéltári iratokat kellett átnyálaznom, hanem sokat beszélgettem emberekkel. Akinek ezekért a beszélgetésekért különösen hálás vagyok, az édesanyám, Berák Ilona, Olivera Đerić Mihajlović, Figura Terézia, Katona Gábor és Oláh Csongor.

Lénárd Róbert egy hosszú, egész évtizedet átölelő történetet írt meg. A szerepeket azért osztotta le így, mert tapasztalata szerint húszszereplős kortárs drámát nehezen vállal be egy színház, ezért döntött az öt mellett.   

— Írás közben jöttem rá arra, hogy ez a dráma arról is szól, hogy miért vagyunk még mindig ugyanabban, miért tartunk még mindig ugyanott. Az utolsó jelenet írása közben azt éreztem, hogy a dráma erre is próbál valamiféle választ adni — zárta gondolatait a szerző.

Krizsán Szilvia Trafik című szövege a vajdasági ember hétköznapjaiba enged betekintést, és teszi ezt nagyon sok humorral, a mindenki által jól ismert szófordulatokkal, mondatokkal. Főszereplője egy trafikosnő. A darabot Nyári Ákos, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színésze rendezte. (Játszották: Csernik Árpád, G. Erdélyi Hermina, Mezei Zoltán.)

Krizsán Szilvia a videóban elmondta, soha nem írt drámát, ő a legjobb esetben is szövegkönyvet ír egy előadáshoz, s a Trafik is úgy született, hogy szeretett volna egy olyan szerepet megírni, amelyet jól lehet játszani.

— A szöveget évekkel ezelőtt írtam saját magam számára, abban bíztam, hogy találok magam mellé két ötven körüli kollégát, aki van annyira elvetemült, mint én, hogy dolgozna velem ingyen. Sajnos nem jártam sikerrel. Nekem úgy nincs humorérzékem, hogy magamtól kitalálok eszméletlen jó vicceket, én a humort mindig lopom. Tágra nyitott fülekkel mászkáltam például a gyerekek között vagy a színház folyosóján, az iskolaudvarban, az utcán. Én az a fajta színpadi alkotó vagyok, aki próbálja összecsipegetni és a deszkára pakolni az életet. Engem ez érdekel, ez hoz lázba, ez izgat legjobban. Természetesen ha színészként rám osztanak egy olyan szerepet, amely színpadi költészet, színpadi képzőművészet vagy stilizáció, abban is tudok lubickolni, és teljes erőbevetéssel csinálom, de nincs olyan művészi vénám, hogy ezeket rendezőként csináljam, ehhez nincs érzékem. Ritkán látom színpadon a hétköznapi életet, a hétköznapi embert. Ebbe a fajta realizmusba még annak idején, a ’90-es években a film által szerettem bele, s mindig azt éreztem, ebből nincs elég a vajdasági magyar színjátszásban, színházban. 

A viccet Szilvia tehát lopja, meg is jelölte, honnan merített a drámához, ez pedig egy Facebook-oldal, a University of Bótelőtt, melyet nagy örömmel lapozgat. Olvasgatja a mémeket, kommenteket, s amikor évekkel ezelőtt úgy érezte, írna egy szöveget, megkérdezte az oldal üzemeltetőit, használhat-e az ott található mondatokból. Természetesen megengedték.

— Van egy saját emlékvilágunk, tudunk azonosulni ezekkel a mémekkel, poénokkal. Én magam a gyerekkorom nagy részét falun töltöttem, úgyhogy ezt a miliőt választottam, a karaktereket pedig a már említett oldalból merítettem. Egy volt kolléganőm sokszor próbált rávenni, hogy foglalkozzak színházi formában a demenciával, de azt éreztem, ez nekem túl fájdalmas és komoly téma, mellyel nem szeretnék viccelni, viszont tudom, hogy ha előadást akarok csinálni, akkor csak a komédiát lehet eladni. Ha saját, önálló, független produkciót készítesz. Számomra túl nagy falat lett volna, illetve túl fájdalmas téma, de biztosan megérne egy misét, s ebbe a darabba megpróbáltam ebből is belelopni egy nagyon vékony szeletet — mondta, majd azt ecsetelte, hogyan találta meg a Trafik főhősnőjének karakterét. — Amikor az ember fiatal színésznő, nehezményezi, hogy sok olyan szerepe van, hogy ő azt a nőt játssza, aki körül zajlik a bonyodalom, a szerepe legtöbbször nincs is megírva, csak arról szól, hogy ő egy nő, nincsenek igazán sem érzelmei, sem jelleme, csak ott van, és ő a hercegnő. Ezeket a szerelmes szerepeket mi utáltuk fiatal színésznőként. Aztán az évek múlásával elkezdesz anyákat játszani, jön egyik a másik után. Én szerencsés voltam, mert elég fiatalon eljátszottam az anyákat, akkor, amikor én magam még nem is voltam az, aztán más jellegű szerepek találtak meg, úgyhogy nem tudtam beleunni. Az is a fejemben volt, hogy milyen jó történet az Ibusár, ott egy okosan megfogalmazott szingli nő. Nem szeretem a szinglis történeteket, sok lapos, ostoba van közöttük, ezért az én drámám főhőse, Ancsi nem úgy szingli, ahogy mások. S ez egy társadalmilag is fontos kérdés. Azokra a házasságokra gondolok, ahol az egyik fél külföldön dolgozik. Ez mindig kétélű kard, hiszen vagy ettől maradnak együtt, és találnak újra egymásra, vagy úgy fogják fel, hogy semmi közük egymáshoz, évi kétszer találkoznak, s ennyi. És úgy tesznek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Számomra ez is egy fájó téma, de ezt is próbáltam megbolondítani valami kislányos naivitással, valami gagyi szerelmi szállal — mesélte Krizsán Szilvia. 

Az est beszélgetéssel ért véget, Oláh Tamás (dramaturg, teatrológus, egyetemi tanár) és dr. Góli Kornélia (dramaturg, egyetemi tanár) volt a két vitaindító, de jelen voltak az előadásokban játszó színészek, valamint a két rendező, Némedi Emese és Nyári Ákos is.

Fotó: A szerző felvétele