Az egyedülálló rendezvénynek a szabadkai Bunjevačko Kolo Művelődési Központ adott otthont. A beszélgetést Verebes Krnács Erika, Madár Anikó, Balázs Attila és Patócs László vezette, s olyan vendégeket hívtak meg a műsorba, akik valamilyen kapcsolatban álltak a rádióval. Az egyedüli kivétel Miroslav Jovančić képző- és hegedűművész volt. Ő a műsor zenei anyagát szolgáltatta gyönyörű hegedűjátékával, valamint Patócs kérdésére válaszolva elmondta, hogy az ő esetében időszakosan váltja egymást a zene és a képzőművészet iránti szenvedély. Hol az egyik, hol a másik kerekedik felül a másikon, de mindkettő ugyanolyan fontos számára.

Szó esett a hangjáték fontosságáról és közvetítő szerepéről, melyről bővebben Vajda Tibor rendező, színész és Hernyák György rendező, egyetemi tanár mesélt. Vajda még kisgyerekként került kapcsolatba a rádióval, részt vett ugyanis azokban a hangjátékokban, amelyeket élőben sugároztak. Hernyák tizenöt-tizenhat évig dolgozott a rádióban a színiegyüttes tagjaként, és az akkori munkakörülményekről, módszerekről nosztalgiázott. Elmondta, hogy a rádiós múltnak köszönhetően azóta nemcsak látja, hanem hallja is a színházat.

A szerző felvétele

Klemm Dávid zeneszerző, zongoraművész, korrepetitor és karmester is a műsor vendége volt, aki öt-hat évesen, az újságíró édesapja, Klemm József révén csöppent bele az Újvidéki Rádió életébe. Diákszínjátszóként ő volt a főszereplő a Samupipőke című előadásban, melyből később hangjáték is született. Pályatársa, Erős Ervin zeneszerző arról mesélt a hallgatóknak, hogy mivel édesapja, Erős László hangját már jól ismerték azok, akik az Újvidéki Rádió frekvenciájára kapcsoltak, számára teljesen természetes volt, hogy bekerült a rádiózás világába. E médiumnak azt a fontos szerepét is hangsúlyozta, hogy a hallgatókhoz eljuttatja a legújabb zeneműveket, ami művészi szempontból is lényeges.

A hangjáték és a zene után a képzőművészetre terelődött a szó. Palásti Andrea képzőművésztől megtudtuk, hogy 2001-ben a Kifigyelő című ifjúsági műsor vezetőjeként dolgozott az Újvidéki Rádióban. Ez egyúttal fontos és hasznos kutatómunka is volt számára, hiszen folyamatosan kellett keresni a témákat annak érdekében, hogy felkeltsék a gimnazisták érdeklődését. Az információ átadását jelenleg a művészet által végzi az Újvidéki Művészeti Akadémia tanáraként.

Tolnai Ottó író, költő, műfordító húsz éven át a képzőművészeti írásait olvasta fel keddenként a Szempontban, gyerekkorában pedig a futballmérkőzéseket hallgatta a rádión. Mint mondta, abban a szerencsés helyzetben volt, hogy teljes mértékben szabad kezet kapott a témaválasztást illetően, és rengeteg képtárban, kiállításon megfordult a húsz év alatt. Gobby Fehér Gyula író, újságíró hozzátette, hogy Tolnai által a hallgatók egyre inkább elkezdtek érdeklődni a vizuális művészet iránt. Az irodalmi műsor vezetőjeként azt mondta, úgy véli, hogy a világháló átvette a televízió szerepét, de a rádió nincs veszélyben. Véleménye szerint sok minden megmutatkozik az emberből a hang által, a hallgató látja és érzi a műsorvezetőt, ezért nagyon fontos, hogy az Újvidéki Rádió újságírógárdája továbbra is tartsa a frontot, megőrizve az eddigi színvonalat.

A másfél órás ünnepi műsort Jovančić hegedűjátéka zárta. Boldog születésnapot, Újvidéki Rádió!