Az idei Sziget Fesztivál civil szigetén rendkívül sokan tértek be az Ébredések Alapítvány - Lelki betegségek szűrése elnevezésű sátorba, ahol a szervezők, az alapítvány aktivistái a betegségek szűrővizsgálatán kívül a félelmek eloszlatását és a tabuk feloldását tűzték ki főcélul. Arról, hogy mindezt mennyire sikerült megvalósítani, dr. Harangozó Judit pszichiáterrel, neurológussal, rehabilitációs és pszichoterapeuta szakorvossal, az Ébredések Alapítvány vezetőjével beszélgettünk.
- Azért voltunk jelen a Sziget Fesztiválon, mert azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan, még ha felismerik is a problémáikat, félnek beszélni róluk, félnek segítséget kérni - magyarázza a főorvos asszony, majd hozzáteszi: - Márpedig ha nem nézünk szembe a lelki vagy pszichiátriai problémáinkkal, akkor tudnak csak igazán elhatalmasodni rajtunk, viszont ha beszélni tudunk róluk, ha megosztjuk másokkal - adott esetben szakemberekkel -, akkor sokkal könnyebben megszabadulhatunk tőlük. A mi célunk az volt, hogy egyrészt eloszlassuk a félelmeket, másrészt feloldjuk a tabukat. Sokat beszélgettünk a fiatalokkal a tébolyról, a skizofréniáról és sok más témáról is.
- Laikusként azt gondolhatnánk, hogy egy-egy fesztivál kiváló terep - ahogyan Ön fogalmazott - a félelmek eloszlatására és a tabuk feloldására. A tapasztalatok ezt igazolják?
- Teljes mértékben, hiszen ezeknek a rendezvényeknek - köztük a Szigetnek is - van egy rendkívül nyitott szellemisége, aminek köszönhetően a fiatalok sok olyan téma iránt is fogékonnyá válnak, amely egyébként nem tartozik az érdeklődési körükbe. Nagyon sok olyan ember betért a sátrunkba, aki egy orvosi rendelőbe egészen biztosan nem menne el. Azt gondolom, hogy nekünk, szakembereknek meg kell tanulnunk élni ezekkel a lehetőségekkel, hiszen a lélekgyógyászatnak ma már nem csupán a rendelőkben kell megvalósulnia, hanem nekünk kell ott lennünk, ahol az emberek vannak, és olykor nekünk kell megtalálnunk azokat, akiknek szükségük van ránk.
- Milyen témakörökben kérték ki a fiatalok véleményét, illetve milyen téren ellenőrizték a tudásukat?
- Az egyik kérdőívünk a pszichés zavarok szűrésére szolgált. Ha a rajta levő tíz kérdés valamelyikére igennel válaszoltak az érdeklődők, akkor lehetőségük nyílt rá, hogy elbeszélgessenek a szakemberekkel. A másik teszt az alkoholfogyasztási szokásokat volt hivatott felmérni. Ez különösen időszerű és indokolt egy ilyen jellegű rendezvényen, a fiatalok alkoholfogyasztási szokásai ugyanis egyre rosszabb helyzetképet vázolnak fel, hiszen - mint tudjuk - nagyon gyakran kiütik magukat egy-egy buli vagy bármilyen más társasági összejövetel alkalmával, és észre sem veszik, hogy ennek mekkora a kockázata az alkoholfüggőség kialakulásában. A harmadik kérdőívünk pedig az elmebetegségekkel kapcsolatos előítéletekre kérdezett rá. Mindemellett voltak különféle kvízeink is, magyar és angol nyelven egyaránt, de azok inkább tájékoztató jellegűek voltak.
- Az előítéletekkel kapcsolatban milyen helyzetkép vázolható fel a szigetlakók válaszai alapján?
- A válaszok alapján megállapíthattuk, hogy a hozzáállás jó, viszont a tájékozottság már nem annyira, tehát jócskán van még mit tenni azért, hogy azokat a hatékony terápiás módszereket, amelyeket a pszichiátria nyújtani tud, szélesebb körben is megismertessük a fiatalokkal. De az nagyon jó, hogy az ilyen rendezvényeken sokkal kevésbé vannak jelen az előítéletek, mint egyébként a társadalomban. Azt lehet érezni, hogy nincs baloldali meg jobboldali, nincs határon inneni és határon túli, hanem mindannyian egyforma emberek vagyunk. Igazából a mi munkánknak is az a lényege, hogy fogadjuk el mindannyian egymást teljesen egyforma embernek, mindenféle tulajdonságtól függetlenül.
- Azt mondta, a fiatalok többségének az alkoholfogyasztása túlzott mértékű. Ön szerint milyen lelki tényezők állnak ennek a hátterében?
- Úgy tűnik, főleg amiatt - legalábbis hozzánk is nagyon sokan jöttek oda ezzel a panasszal -, hogy magányosak, nincs közösségük, nincs társaságuk, társtalanok. Viszont a bulik alkalmával, amikor alkoholos befolyásoltság alá kerülnek, oldódnak a gátlások, közvetlenebbé válik a kommunikáció, és ily módon könnyebben kerülnek közelebb egymáshoz. Jó családból származó, szende, szőke, tizenhat-tizenhét éves kislányok is leírták a kérdőívben, hogy alkalmanként hét-kilenc egység alkoholt fogyasztanak, tehát mondjuk hét-kilenc felest. Hát ez elég nagy aggodalomra ad okot...
- Mennyiben függ mindez a külső és mennyiben a belső tényezőktől?
- Nyilvánvalóan nagyon összefügg azzal, hogy egy olyan kultúrában élünk, amely nem a bensőséges közösségek kialakulását és fenntartását szolgálja. Még a családokban is egyre kevesebbszer tapasztalhatunk bensőséges viszonyokat, hiszen mindenki rohan, mindenki hajrázik, nagyon sok stressz ér bennünket, a maradék időnket pedig a tévé vagy a számítógép előtt töltjük, ebből eredően gyakran egy virtuális valóság vesz körül bennünket. Ugyanakkor a média által sugallt kép is nagyban befolyásolja a vágyainkat, és ezáltal jócskán képes csökkenteni az önbizalmunkat is. De ez nemcsak a nőkre vonatkozik, hanem a férfiakra is. Azt szoktam mondani, hogy Alain Delon nagyon sokat ártott nekünk, mivel sok férfi azt gondolja, hogy az a férfias, ha fapofával, keményen, érzelemmentesen tűri, ami vele történik. Ez pedig azért veszélyes, mert ez a fajta elfojtás könnyen vezethet érzelmi kiüresedéshez. Persze, nagyon sok ilyen minta van, ami károsan befolyásolja azt, hogy az emberek miként határozzák meg önmagukat és a saját életüket. De ez csak egyetlen példa a rengeteg közül. Mi családgondozással is foglalkozunk, súlyosabb pszichiátriai betegek esetében, és hihetetlenül kemény munkát követel még az is, hogy létrehozzunk a családon belül egy beszélgetést. Sok esetben még akkor sem ülnek le beszélgetni a családtagok, ha együtt vannak, mert akkor sem figyelnek oda egymásra, mindig csinálnak valami mást is közben.
- Vajon ez a helyzet képes önmagától visszafordulni, vagy folyamatosan tenni kell a visszafordításáért?
- Az emberi kultúra mindig valamilyen módon elromlik, kialakul egy krízishelyzet, aztán megjavul. Valahol mindig vannak normalizáló, visszahúzó erők. De szerintem fontos tenni is. Például újra meg kell tanulni beszélgetni és egymásra figyelni, nemcsak állandóan hangos zene mellett, részegen bulizni. Meg kell tanulni mértéket tartani az élvezetekben, hiszen az igazi élvezet az, ami nem ömlik ránk folyamatosan, hanem csak kivételes helyzetekben, esetekben tapasztalható meg.