* Elnök úr, lassan fél éve áll a tartományi parlament élén. Hogy érzi magát a tisztségében?
- Nemcsak megtiszteltetés, hanem óriási felelősséggel és teherrel is jár a parlament vezetése. Szeretek kommunikálni, kapcsolatban lenni az emberekkel, mert csak így szerezhetek pontos tudomást arról, hogy mit várnak el tőlem, illetve tőlünk. A politika, meggyőződésem szerint, szolgálat, a köz szolgálata, s ennek kell alárendelni minden megnyilvánulásunkat, cselekedetünket, egész munkánkat. A kötelezettségeim miatt igen kevés időt tudok a családtagjaimmal tölteni. Ezért elsősorban nekik - különösen a feleségemnek - tartozom köszönettel, hogy türelemmel elviselnek, sőt bátorítást is adnak ahhoz, hogy ezen az úton járjak.
* Politikai vita kezd kibontakozni Újvidék és Belgrád között Vajdaság statútumával kapcsolatban. Hogyan tekint minderre?
- A szerb parlament elnök asszonyával többször is folytattam megbeszélést erről. Minden alkalommal azzal váltunk el, hogy az idei év prioritása a költségvetés, illetve a tartomány statútumának az elfogadása. Sajnos, azt kell látnom, hogy a szavak és a tettek teljesen eltérnek egymástól. Lassan december közepe van, s eddig nem történt érdemi változás ebben a fontos kérdésben. Szeretném azt hinni, hogy nem azért van így, mert Belgrád időhúzással kísérletezik. Jó lenne túllépni azokon a kliséken, hogy az autonómia szeparatizmust jelent. Európai tárgyalásaim során mindenütt hangsúlyozták, hogy elvárják Szerbiától az integrációs folyamat felgyorsítását. A decentralizáció, azon belül pedig Vajdaság kérdése ennek egyik alapfeltétele. Sajnos, a szerb kormány eddig csak kommunikációs és verbális síkon foglalkozott ezzel, kézzelfogható eredményeket nemigen tett le az asztalra. Ennek egyik eklatáns példája az évek óta húzódó vajdasági brüsszeli iroda kérdése. Európa 316 régiójának többsége már régen megnyitotta ott a maga irodáját, mi pedig szinte minden külföldi tárgyalás során kénytelenek vagyunk pironkodva elmondani, hogy ezt elmulasztottuk, úgyhogy a tartomány, de a Szerb Köztársaság is nemcsak presztízsében, hanem más tekintetben is jelentős kárt szenved emiatt. És nem csupán az esetleges beruházások elmaradása miatt, hanem például a turizmus népszerűsítése vagy a különféle pályázatok tekintetében is. És akkor a személyes kapcsolatok, illetve a lobbizás fontosságát még meg sem említettem. Sajnálatosnak tartom, hogy a gazdasági kérdések ilyen szinten összemosódnak a politikával. Úgy látom, hogy Szerbiában a stratégiai célok tekintetében ad hoc megoldások születnek, a nemzeti konszenzus pedig elmarad. Vajdaság szemszögéből egy igen kellemetlen helyzetben vagyunk: minden lépésünk a Belgrádnak való magyarázkodással telik el. Ez pedig minden téren időveszteség, ami lassítja a polgárok anyagi gyarapodását. Nem tudom megérteni: Belgrád miért nem képes felfogni, hogy ha a vajdasági emberek jobban élnek, akkor Szerbia is jobban fog élni. Mert jelenleg itt tartunk. A statútum a polgárok szemszögéből elsősorban gazdasági kérdés, s a gazdasági kérdések vég nélküli, körkörös vitákba torkollnak. Az elmúlt húsz év Belgrád-centrikus gondolkodása azokban a pártokban is jelen van, amelyek zászlajukon Európát hirdetik. Márpedig ez egy kettőség, hosszú távon nem tartható fenn.
* Mi a véleménye arról, hogy a szerb parlament a költségvetés tekintetében nem akarta megadni a tartománynak az alkotmány által garantált 7 százalékot?
- Sajnos, ez is eklatáns példája az előbbi ,,történet'-nek. Minden elismerésem a Magyar Koalíció képviselőinek, hogy végül érvényre juttatták a tartomány alkotmányos jogát. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a VMSZ nemcsak érdekvédelmi szervezetként, hanem regionális pártként is politizál, amely egyben felelősséget vállal Vajdaság minden polgáráért is. Ez lesz az első alkalom az alkotmány életbe lépése óta, hogy Vajdaság megkapja azt az összeget, amely jogilag megilleti. Elszomorítónak tartom, hogy a gazdasági válsággal próbálták megindokolni azt a javaslatot, hogy Vajdaság a 7 százalék helyett csak 4,8 százalékot kapjon, hiszen ez az alkotmányos garanciák semmibevételét jelenti. A jövőben erre fokozottan oda kell figyelni, mert a mostani kompromisszumos megoldás már középtávon sem tartható fenn, a NIS privatizációja ugyanis egyedi eset. Nem lehet minden évben arra alapozni a költségvetés tervezését, hogy a következő évben majd mit adunk el. Másrészt pedig a törvény értelmében a Vajdaságban magánosított valamennyi vállalat esetében a tartományt illeti meg a vételár 50 százaléka. Igaz, hogy a mostani kompromisszumos megoldás szerint a NIS esetében ez 50 + 40 százalékra bővült, de az ilyen jogi zsonglőrködések helyett célszerűbb és megítélésem szerint olcsóbb lenne az alkotmány következetes betartása. Azért mondom ezt, mert ebben a konkrét esetben a 395 millió eurótól a 2 milliárd euróig terjedő összeg szóródik. Magyarán a mai napig nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi az annyi. Ráadásul még az is kérdés, hogy egyáltalán mikor kerül sor az adásvételre, illetve egyáltalán sor kerül-e rá. Az sincs tisztázva a NIS eladása körül, hogy mi ebben az egészben Vajdaságnak a szerepe, illetve illetékessége. Most tehát ott tartunk, hogy van egy ígéretünk, csak éppen nincs konkrét dátumunk. Márpedig Vajdaság a számára visszajuttatott pénzeszközökből tartja el a különféle fejlesztési alapokat. Ezek pedig most kénytelenek szintén várakozó álláspontra helyezkedni, mivel még mindig nem tudják, hogy pontosan mekkora összeggel fognak a jövő évben gazdálkodni. Mindebből pedig az következik, hogy még abban az esetben is, ha a szerb parlament jóváhagyja a statútumot, hosszú évekig arról folyik majd a vita, hogy a 26 hatáskör tekintetében a pénzügyi háttér is biztosítva legyen.
* Ha már a pénzeknél tartunk: a parlament elnökeként mit tehet annak érdekében, hogy külföldi tőke áramoljon Vajdaságba?
- A beruházás területe nem az én hatásköröm. Amit én tehetek ebben az ügyben, az, hogy megnyíljanak a kapuk. Hogy a kapcsolataim, a munkám révén megteremtsem annak lehetőségét, hogy a külföldi beruházók megismerjék Vajdaságot.
* Újdonság a parlament gyakorlatában, hogy a polgárok személyesen is felkereshetik Önt...
- Nagy öröm számomra, hogy november 29-én megnyitottuk a parlament kapuját a polgárok előtt. Ezen a szombati napon több mint ötszáz fiatal látogatott meg bennünket Vajdaság egész területéről. Megismerkedhettek a parlament munkájával, szerkezeti felépítésével. Január végétől rendszeresek lesznek a nyílt napok. Minden hónap utolsó szombatján bárki felkeresheti a parlamentet. Meggyőződésem szerint a parlament nem egy zárt elit találkozóhelye. Meg kell nyitni a polgárok előtt is, hiszen a politikusok és a tisztségviselők elsősorban őket szolgálják.
* Mit vár a jövő évtől, mit üzen olvasóinknak?
- Elsősorban azt várom, hogy Belgrádban elfogadják Vajdaság új alapszabályát. Bízom benne, hogy a gazdasági válság alakulásától függetlenül a vajdasági magyarság anyagilag erősödni tud és erősödni is fog, hogy otthon érezzük magunkat itt. Mindennek elengedhetetlen feltétele az európai integráció felgyorsulása. Ebben Vajdaságnak - saját lehetőségeihez mérten - vezető szerepet kell vállalnia. Bízom benne, hogy Belgrádban a retorikán túlmenően végre a közgondolkodásban is az európaiság fog felülkerekedni mind Vajdaság, mind Szerbia egészének érdekében.