Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke a vajdasági magyarságot érintő kérdésekről és a tartomány helyzetéről nyilatkozott a Hét Nap olvasóinak
* Hosszú huzavona után Szerbiában kárpótlási törvényt fogadott el a parlament. Ez a törvény azonban megkülönbözteti a kisebbségeket, közöttük főként a magyar nemzetiségűeket a többségtől. Mint ismeretes, Magyarország kifejezte nemtetszését a diszkriminatív döntés kapcsán. Mi a véleménye a törvényről, hogyan lehetne esetleg korrigálni?
- Részben elszomorító, hogy a XXI. század elején egy olyan országban, mint Szerbia, mely hivatalos politikájában az Európai Unió felé törekszik, meghoznak egy törvényt, mely alapjaiban rengeti meg az emberi, illetve a kisebbségi jogokat. Nem veszi figyelembe az egyenrangúságot és a történelmi igazságtételt. Én egyike voltam azoknak, akik 2003-ban a tartományi parlament alelnökeként segítettem elkészíteni a kollektív bűnösség elvének eltörléséről szóló határozatot. Büszkén hangsúlyoztam mind a külföldi tárgyalásokon, mind belföldön, hogy ez az egyetlen határozat, melyet egyhangúlag fogadott el a vajdasági parlament. Azon lepődöm meg, hogy manapság ugyanaz a Nenad Čanak úr, aki annak idején a parlament elnöke volt, és szintén a határozatra szavazott, most a leghangosabban fasisztázik, illetve beszél ez ellen a döntés ellen. De mit is lehet tenni ebben a helyzetben? Egyrészt megvan még az alkotmánybírósági lehetőség, azaz a VMSZ képviselői kifejtik az alkotmánybíróságnak az aggályaikat, és kérik, hogy bizonyos szakaszokat töröljenek a törvényből. Másrészt szeretném remélni, hogy Szerbiában van még politikai hajlandóság arra, hogy korrigálják a szöveget. Máskülönben egy ilyen törvénnyel nagyon nehezen fogunk bekerülni az EU-ba.
* Magyarország azonban nemcsak a vagyon-visszaszármaztatási törvényt kritizálta keményen, hanem kiállt a vajdasági magyar politikum, elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség mellett, mivel úgy érzékeli, hogy egyre kirekesztőbbé válik a szerb kormánypolitika. A megnyitott brüsszeli képviseletért is többnyire vajdasági magyar politikusok küzdöttek, többek között Ön is. De mintha a babérok learatását másokra bízták volna...
- Nagyon örülök annak, hogy a több mint egy évtizedes politikai küzdelmünknek beérett a gyümölcse. Hiszen jól emlékszem még, hogy min mentem én magam is keresztül parlamenti elnökként vagy VMSZ-es politikusként, hogy hány rosszindulatú, alattomos támadásnak voltam kitéve az üggyel kapcsolatban, különösképpen 2009 táján, amikor a vajdasági statútumról folyt a vita. Slavica Đukić Dejanović elnök asszonnyal jártam akkor Szerbiát, és a legtöbb támadás mindig a brüsszeli irodával volt kapcsolatos. Egyszerűen nem akarták megérteni, felfogni, azok a számomra Európa-ellenes erők, hogy a brüsszeli képviselet nem jelent semmiféle különlegességet, hiszen ezt megtette már csaknem háromszáz európai régió. Bennünket tehát azzal vádoltak, hogy ez lesz az első vajdasági diplomáciai képviselet a Nyugaton. Vagy az első konkrét lépés az elszakadás felé, és ezenkívül annyi hazugsággal, hülyeséggel ijesztgették a többségi közvéleményt, hogy hihetetlen. Szerencsére az iroda mégis megnyílt. Hogy mit várok tőle? Elsősorban jelentős lobbi-tevékenységet kell kifejtsen mind a gazdaság területén, mind a pénzügyi alapok és előcsatlakozási ügyek kapcsán. Rengeteg vajdasági projektum indult az utóbbi időben, emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy csak a Duna-stratégia tekintetében több mint 130 program készült. Tehát ezen programok megvalósításáért lehet majd lobbizni, ezenkívül az önkormányzatokért, az infrastruktúra fejlesztéséért. A kiküldött két személynek mindenesetre ez lesz a feladata. Remélem, szívvel-lélekkel csinálják majd és kellőképpen népszerűsítik Vajdaságot. Ez az iroda egyébként magának Szerbiának a nemzetközi megítélésén is javíthat. Minden szerbiai régiónak inkább csatlakoznia kellene az európai régiók családjához, nem pedig ellenszenvet kiváltani iránta. Azzal kapcsolatban pedig, hogy nem hívtak meg az irodamegnyitóra, azt mondanám el, hogy mint a vajdasági parlament elnöke, vagy mint az irodát működtető Európai Alap igazgatóbizottságának az elnöke úgy gondoltam, hogy megfogalmazhattam volna néhány köszönő- vagy köszöntőmondatot az új iroda kapcsán. Talán jogom és kötelezettségem is lett volna mindez. A szervezők máshogyan gondolták. Kis fájdalom mindenképpen van bennem, hiszen úgy gondolom, hogy valamit tettünk ezért az irodáért, évekig küzdöttünk, elviseltük a támadásokat, sokszor voltam célkeresztben, ezért nem esik jól, hogy néhány percben nem köszönthettem a vendégeket. De nem az a lényeg, hogy ki volt kint Brüsszelben, hanem hogy megkezdi munkáját az irodánk. Legyen sikeres és versenyképes.
* Sajnos újra szaporodnak az etnikai konfliktusok és egyéb garázdaságok, említhetnénk a temerini eseményeket vagy Szabadkát, Topolyát is, ahol az utóbbi időben történtek atrocitások, incidensek és bűncselekmények. Vagy egyes pártok magyarellenes megnyilvánulásait a kárpótlási törvény kapcsán. Elégedett-e a tartomány közbiztonsági állapotával annak tükrében, hogy az elmúlt évtizedek negatív hatása mintha továbbra is érződne?
- Abból indulok ki, hogy minden nemzeti alapú incidens veszélyes, viszont a közbiztonságról argumentumok alapján kell beszélni, tehát adatok nélkül nem szabad vádaskodni, számokkal dobálódzni. A lényeg az, hogy hiányzik a széles körű társadalmi összefogás, megvan mindenkinek a felelőssége, a politikumnak, a hatóságoknak, az önkormányzatoknak és a szülőknek. Mindenképpen a békés együttélésért kell dolgoznunk, mert Vajdaságot nem lehet elképzelni a jövőben sem magyarok, sem szerbek vagy szlovákok, horvátok vagy a többi nemzet nélkül. Mindenki megkérdőjelezheti a tolerancia képviseletét, viszont a bizalom erősítését, a békés együttélést nem szabad megkérdőjelezni. Temerin például egy különlegesen kényes terület, 2010 májusában Ivica Dačić kormányalelnökkel voltam ott, felhívtam a figyelmét a terület fontosságára, és azóta nem történtek különösebb atrocitások. Most szeptemberben azonban újra elkezdődtek a negatív események. Elvárom az állami szervek tisztességes munkáját és a párbeszéd megindítását, akár Temerinről van szó, akár másik helységről. Nem szabad sem felnagyítani, sem kicsinyíteni az eseményeket, például egy belgrádi napilap háborús övezetnek titulálta Temerint, ami óriási hazugság. Arról persze egy szót sem írtak, hogy mi a vajdasági parlamentből elmentünk a helyszínre többször is beszélni a szülőkkel és az önkormányzattal. Vagy hogy a következő biztonsági ülést Dačić belügyminiszterrel Temerinben fogjuk megtartani a hónap folyamán. Már csak a tartományi biztonsági tanács elnökeként is kötelességem követni ezeket az ügyeket. Például kiváló a kapcsolatom az újvidéki rendőrfőkapitánnyal, Szabadka viszont már egészen más eset. Itt említeném meg a sajnálatos topolyai incidenst is, mivel több mint egy hónapja nem érkezik hozzám hivatalos rendőrségi dokumentum a Szabadkán történtekről. Erélyesen elítélem az incidenst, de hivatalos adatok nélkül nehéz konkrétumokról beszélni.