Akárcsak az elmúlt években, az idén is számos — összesen huszonnyolc — közéleti személy, civil szervezet, intézmény, önkormányzat helyezte el a palicsi ’56-os emlékhelynél a kegyelet és az emlékezés koszorúját.
Magyarország képviseletében dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövetségének kijelölt nagykövete, Varga Haszonits Zoltán ügyvivő és dr. Takács Zoltán szabadkai vezető konzul koszorúzott a nemzeti összetartozás jelképénél. A Vajdasági Magyar Szövetség nevében Pásztor István elnök rótta le a kegyeletét. A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Zsoldos Ferenc alelnök és Várkonyi Zsolt, a közigazgatási hivatal elnöke helyezte el az emlékezés virágait.
Az ünnepség ezután Szabadkán, a Jadran Színpadon folytatódott, ahol Pásztor István ünnepi beszédében a többi közt elmondta, hogy mindaz, amiből a rendszerváltás utáni huszonöt évben építkezünk, ebben az ’56-os tizenhárom napban gyökerezik.
— 1956 lángjának és fényének melege gyűjtött össze bennünket, hogy a szabadság eszményének, emlékének tisztelegjünk, főt hajtsunk, és ünnepeljünk. Azért jöttünk össze, hogy a múlt előtt tisztelegjünk, hogy az eszmét újra megerősítsük, és azért is, hogy önvizsgálatot tartsunk, valamint meghatározzuk — közösen és mindenki a maga számára —, hogy mi a dolgunk ma, a szabadság napján. Ötvennyolc évvel ezelőtt a népből a szabadságvágy teremtette meg a nemzetet. Ez egy olyan közös akarat volt, amelynek gyújtópontjában az állt, hogy az emberek szabadon élhessenek emberhez méltó életet. Nem a rombolás szándéka teremtette a nemzetet, hanem az építkezés elszántsága: az életerő hozta mozgásba a népet, a nemzetet.
Szerinte az emlékezés során megkerülhetetlen, hogy ne csak a múlttal foglalkozzunk, hanem a jelennel és a belátható jövővel is. Elmondta: számot kell vetnünk önmagunkkal, hogy hol tartunk ma a szabadságvágy kérdésében.
Az ünnepi köszöntő után a megemlékezés az 56 gyertya lángja című alkalmi műsorral zárult. A darabot a Zentai Magyar Kamaraszínház színművészei és a Kosztolányi Színház színinövendékei közösen mutatták be.
