„A XIX. század második felének egyik jelentős áramlata, a magyar történelmi festészet határozta meg művészetét, ennek jeles képviselőjeként alkotott.

Megőrizve német gyökereit vált a magyar szabadságharc hadműveleteinek akkor még műkedvelő akvarell krónikásává és pártolójává, a forradalom legyőzetését követően családja szerb ismeretségei révén jutott fel Bécsbe, tanulmányainak kezdeti szakaszát a bécsi titkosrendőrség vizslatásai mellett kellett folytatnia. Német mesterektől tanulva a szakmát (Karl Rahl) tesz szert hírnévre, és kora jelentős megbizatásainak, pályázati kiírásainak kedvezményezettjeként nyer kibontakozást tehetsége.

Tanulmányútjai a pálya felfelé ívelésében: Bécs, Párizs, Róma; záró szakaszában Firenze és Trieszt. Művészi pályájának kiteljesedésével történeti témákat visz közönsége elé akadémista alapossággal, vérbő drámaisággal, sötét tónusú visszafogott kolorittal, a vörös és a testszín avatott alkalmazásával. Szinte korának valamennyi technikájában otthon érezte magát, többek között a magyar freskófestészetben is előzmények nélküli úttörőként alkotott jelentőset. A Rahli iskola hű követője maradt, ezenkívül az olasz mesterek hatása érhető még tetten kompozíciós megoldásaiban és színvilágában.

Művészetében elsősorban magyar történelmi és mitikus eseményeket dolgozott fel, de vásznain megörökítette a szerb és más európai nemzetek kortárs és történelmi személyiségeit is. Zsánerképben Újoncozás az 1848 előtti időkből címmel a kritikusok szerint megfestette a magyar kritikai realizmus első alkotásának számító vásznát.

Budapest rangos középületei: a Nemzeti Múzeum, az Operaház, a Vigadó, a Keleti pályaudvar, a főváros és a vidék, elsősorban Bácska templomai őrzik freskóit, vitrázsait, vásznait, oltárképeit. Számos honi és külföldi díjban és elismerésben részesült, az akkori világ legértékesebbikét, a Párizsi Szalon díját is megkapta.

Városunk [Óbecse – a szerző megj.] belvárosi katolikus közössége, mely a keresztséggel soraiba fogadta, tőle ajándékul az Assumpta (Mária mennybemenetele) című jelentős alkotásának számító olajfestményét kapta, szülővárosának pedig A magyarok bejövetele Árpád fejedelem vezetésével című triptichonját ajándékozta, mely a magisztrátusi díszterem éke volt, de óhatatlanul azon kornak az áldozatául esett, melyben a nagyhatalmi szereposztásban szerbnek is, magyarnak is az ádáz ellenség szerepe jutott csupán.

(archív – 2017. július 12-i keltezésű, felvétel)

A festő utolsó éveit Triesztben élő leányánál, már távol a sikerektől tölti, ott hal meg 1899. március 11-én” (forrás: a felújított óbecsei Than Emlékházban felállított információs pannó; 2014. július 9-e).

 (archív – 2014. július 9-ei keltezésű felvétel)