A rajzfilmgyáros és iparmágnás Walt Disney 1966-ban halt meg tüdőrákban. Azóta is számos városi legenda kering arról, hogy miután a dúsgazdag Disney-t a halálos kórral diagnosztizálták, a testét valamiféle lefagyasztási eljárással konzerválták az utókor számára, hátha egyszer megtalálják a gyógymódot.
Gyerekkoromban vagy százszor hallottam ezt a történetet, sőt olyat is, hogy „csak” Walt Disney fejét tették be a hűtőszekrénybe. A legvadabb pletykák szerint a teste Disneylandben van, A Karib-tenger kalózaiban látott hajó alatt. A fagyasztós sztori több életrajzíró szerint onnan ered, hogy Disney már jóval halála előtt látványosan érdeklődött a kriogenika iránt — sajnos azonban az igencsak science fictionnek számító eljárásból mindössze a fikció maradt meg: Disney-t halála után két nappal saját kérésére elhamvasztották, maradványait pedig a kaliforniai Glendale-ben helyezték örök nyugalomra. Ezt egyébként többször is megerősítették a családtagjai, elhessegetve az összeesküvés-elméleteket.
A szórakoztatóipari birodalom azonban továbbra is teljes erővel dübörgött tovább: jöttek az újabb filmek, a ma is legendás sikerek, mint például A dzsungel könyve, a Macskarisztokraták (mely valamiért anyagilag bukás volt) és a Robin Hood. A The Walt Disney Company ráadásul terjeszkedett is, sőt kisebb stúdiókat karolt fel. A Pixar kezdetben az Apple-höz tartozott, és grafikus hardvereket forgalmaztak. Minekután sokkal sikeresebbnek bizonyultak az ezen eszközök mellé gyártott rövid bemutatófilmek elkészítésében, teljes fókuszukat erre helyezték. A Disney adott pénzt arra, hogy 1995-ben „leforgathassák” a világ első olyan egész estés alkotását, amely számítógépes grafikával készült. Ez lett a Toy Story, minden idők egyik legjobb, legsikeresebb és legfontosabb Disney-filmje, melynek ráadásul a folytatásai is kasszát robbantottak világszerte. Tizenegy évvel később, 2006-ban a Pixart 7,4 milliárd dollárért vásárolta fel a Disney. 2009-ben pedig következett a Marvel Entertainment 4 milliárdért — azóta is ömlenek ránk a szuperhősfilmek, melyek felmérhetetlen vagyonokkal gyarapítják a Disney-t évről évre.
De haladjunk sorjában: a Mickey egérrel fémjelzett gigavállalat birtokába került a teljes Star Wars-univerzum is, azaz a Lucasfilm 2012-ben, nagyjából szintén 4 milliárdért. Azaz a messzi, messzi galaxison túl Indiana Jones is a Disney-nél van, ahogyan az Alien-franchise vagy a The Simpsons is, mivel a 21st Century Fox 2019-ben rekordösszegért, 71 milliárd dollárért került a vállalathoz. Ugyanebben az esztendőben indult hódító útjára a Disney+ nevű streamingszolgáltató.
Mi, magyarok — és sok más európai nemzet is — előszeretettel emlékezhetünk vissza a ’90-es évekre, amikor a Magyar Televízió 1-es csatornájára befutott a Walt Disney bemutatja, vasárnap délutánonként. A Disney ezzel próbált meg betörni a keleti blokk országaiba, hiszen a világ ezen része éppen nagy változásokon esett át, úgyhogy igyekeztek kihasználni a viszonylagos médiaszabadságot. A Walt Disney bemutatja 1991 januárjától 1998 decemberéig volt látható az MTV1-en, benne a Kacsamesék, a Micimackó, a Balu kapitány rajzfilmekkel vagy például az Ausztrál expressz és a Kalóz Jack száz élete című filmsorozatokkal.
Az egyszeri néző hajlamos kritikusan szemlélni egy Disney-hez hasonló, végtelen vagyonnal bíró megavállalat megállíthatatlan terjeszkedését, ami teljesen érthető is. Viszont tagadhatatlan, hogy a mai kulturális és társadalmi viszonyoknak olykor erőltetetten megfelelni kívánó cég egykor igazi kincseket hozott létre. Olyan karaktereket, történeteket és emlékeket, amelyek kortalanok. Olyan rajzfilmeket, amelyeket ma is szívesen mutatunk meg a gyerekeinknek, mert mi is ezeken nőttünk fel.
