Bőszen bújtam az internetet, olvasgattam, mi zajlik a világban, mi az, ami éppen foglalkoztatja az embereket. Igyekeztem nem olyan elcsépelt témát keresni, mint az iskolakezdés vagy az ősz beköszönte, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az év szinte minden napjára jut egy világnap.

Ma, amikor ez az újság az olvasókhoz kerül, éppen a kókusz világnapját ünnepeljük, de jelent ez számunkra valamit?

A világnapok azzal a céllal jöttek létre, hogy ráirányítsák a figyelmet valamilyen fontos társadalmi, egészségügyi vagy környezetvédelmi kérdésre. Mára viszont olyan különleges, némely esetben talán ostobának is nevezhető világnapokat találunk a naptárban, mint az egyszarvúak, a beszélj úgy, mint egy kalóz vagy a buborékfólia napja. Persze, ha melléjük tesszük például a hontalan állatok vagy a cukorbetegek világnapját, akkor valóban nagyon ostobának tűnnek. Utóbbiak olyan gondokra mutatnak rá, amelyek élőlények mindennapjait befolyásolják. Ezzel szemben a vörös hajúakról vagy a viccekről nehéz lenne azt állítani, hogy súlyos társadalmi problémákat okoznának, melyeket meg kell oldani.

Első hallásra ezek a világnapok teljesen feleslegesnek tűnnek – de mi van, ha mégsem azok? Ha a giccses zoknik napján egy vicces mintával sikerül felvidítanom valakit, már elértem valamit. Ha a kávé világnapján sikerül valakivel egy tartalmas fél órát eltöltenem a forró ital mellett, az igenis ér valamit. Ha pedig az egyszarvúakat ünnepelve eszünkbe jut, hogy nem kell mindig komoly felnőttnek lenni, az már egyáltalán nem értelmetlen.

Nem kell minden egyes napnak társadalmi problémákról szólnia, és mindenkinek úgy ébrednie, hogy ma megváltja a világot. Szükség van olyan alkalmakra, amikor egyszerűen csak bohókásak vagyunk. Egy újságíró pedig nem csak akkor írhat értékes dolgot, ha háborúkról, politikáról, szegénységről vagy valamilyen nagy horderejű eseményről szól. Néha egy kókusz kapcsán is születhetnek nagy gondolatok.