home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Útközben (253.)
Káich Katalin
2018.01.02.
LXXII. évf. 52. szám
Útközben (253.)

Nem lehet mindig egykönnyen tönkretenni az anyagban egyszer kifejezésre juttatott szellemiséget.

Ezt bizonyítják az egykori inka civilizáció maradványai is. Tudjuk, hogy a spanyol hódítók kezdetben mindent megtettek annak érdekében, hogy még írmagja se maradjon a leigázott birodalomra emlékeztető létesítményeknek — az embereket is beleértve, ha nem voltak hajlandóak hátat fordítani hagyományaiknak.

A másságot likvidálni igyekvő esztelen rombolás azonban nem sikerült teljes mértékben. Az első féktelen indulatok generálta pusztítási szándék idővel elcsitult, és a továbbiakban a hódítók gyakran kulturális igényeikhez igazították a megmaradt objektumok kőtömbjeit. Beleépítették őket mindenekelőtt a templomaikba, a kolostoraikba, a középületek meg a házaik egy részébe. És pontosan ennek köszönhetően kapott ez a hely egy sajátságos, kivételes hangulatot sugárzó jelleget, melyet mi is megtapasztalhattunk a hatalmas területen fekvő Plaza de Armas parkjának padjain üldögélve, a délutáni napsütésben.

A teret a székesegyház meg a jezsuita templom uralja a középen elhelyezkedő szökőkúttal, valamint az egy emeletnél nem magasabb, fafaragású erkélyekkel díszített épületekkel együtt. Az inka korban ez volt a Huancaypata néven ismert, fontos vallási szertartások és katonai felvonulások színhelye. A katedrális helyén egykor Viracocha palotája állott, emellett pedig a legszebbnek titulált jezsuita templom — melyet a szakemberek az andoki barokk kivételes és káprázatos példájának tartanak — Huayana Capac egykori rezidenciája fölé épült.

A térre vezető kis, gyalogjáró utcácskákban sétálva ugyancsak hatványozottan érezheti az ember, hogy egy más, lelket cirógató világban jár. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a kivételes szellemiségben fogant, egyedülálló hangulatot árasztó cuzcói városközpont az utazásaim során általam már megismert, párjukat ritkító helyeket juttatta eszembe: például a Húsvét-szigetet. Ott szintén volt egy világ köldöke elnevezésű hely, mely az energiaáramlás tekintetében feltehetően a Ley-vonalak csomópontjának egyike, ahogyan a szent város hírében álló Cuzco is.

Másnap délután, miután bejártuk a Sacsayhuamán megaliterőd térségét — melynek politikai és vallási létesítményeit ugyan jól tönkresilányították a spanyolok, de a régi, faragott kőfalak még ma is tanúsítják egy különleges civilizáció egykori meglétét —, alkalmam volt egy órácskát elüldögélni a Plaza de Armason, és megtapasztalni az életenergia-dús tér jótékony hatását. A behatárolt idő meg az ember emelte korlátok közé összepréselt élettér ezúttal is megszűnt létezni számomra. Megnyílt a végtelen, és az életörömtől átölelt emberi mivoltom kiszabadulhatott a felesleges gondoktól beárnyékolt mindennapok fojtogató szorításából. Nem észleltem többé a körülöttem zsibongó tömeg sodrását. Napsütötte arcomon felszabadult mosoly jelezte a kívülállóknak, hogy lélekben valahol máshol járok. Egy olyan háborítatlanságot árasztó övezetben, amely a szellem kiapadhatatlan erejében úgy nyilvánul meg, hogy közben megszünteti a fizikai valóság szárnyat szegő barikádjait.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..