home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Út menti keresztjeinkről
Fehér Márta
2021.10.16.
LXXVI. évf. 41. szám
Út menti keresztjeinkről

Az utak mellett álló kő- és fakeresztek többsége mindenkié és senkié. Általában nem az egyház emeltette őket, hanem a hívek állíttatták évszázadokkal ezelőtt — vannak, melyeket ma is gondoznak a leszármazottak vagy néhány lelkes helyi. A megőrzésük jelentőségére való tekintettel szervezett konferenciát a minap az Arcus Környezetvédő Egyesület Topolyán.

Örvendetes módon Vajdaságban egyre több út menti keresztet újítanak fel, melyek megmentése igen fontos, hiszen ezek a szakrális emlékek vidékünk agrártájának részei, illetve helytörténeti szempontból is jelentősek — hangzott el a tanácskozáson.


A konferencia résztvevői (a szerző felvétele)

— Környezetvédő egyesületként nagyon sokat járjuk a terepet, Topolyát, Kishegyest és más községek környékét. Láttuk, hogy egyes út menti keresztek milyen rossz állapotban vannak, és szóba került az egyesületen belül, hogy meg kellene óvni őket. Egyesületünk alapszabályának módosításával immáron kultúrtörténeti értékeink védelmével is foglalkozunk — részletezte Sihelnik József, az Arcus egyesület titkára. — Pályázat útján nyertünk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től egy akkora összeget, amellyel lehetővé vált négy felújítás: a Becsei úti felüljáró mellett álló Győri kereszté 1908-ból, a Becsei és a Zentai út között, az autóút mellett található Csali keresztjéé 1900-ból, a Becsei úti fakereszté 1982-ből, illetve a bádogtetős fakereszté a Topolya keleti részén levő egykori tanyavilág maradványában. Ez utóbbi felújítása megtörtént, visszaállítottuk a helyére, jelenleg pedig a Csali keresztje van a műhelyben. A munka során igyekeztünk megtartani a keresztek lehető legtöbb eredeti részét, illetve a régi formájukban elkészíteni a rajtuk található véseteket is. Ezzel a konferenciával azt szeretnénk elérni, hogy megismertessük egymással azokat az embereket, akik már újítottak fel kereszteket, vagy szeretnének ebbe belefogni, hogy előadásokat halljanak olyan szakértőktől, akik tudnak javaslatokat tenni arra vonatkozóan, hogyan kell felújítani ezeket a fa- vagy kőkereszteket.


A topolyai bádogtetős fakereszt a felújítás előtt (Sihelnik József felvétele)

— Az út menti kereszteknek nagyon mélyre nyúló történetük van, magyar nyelvterületen ugyanis már egészen korán, a középkorban megjelentek — mondta Sihelnik Ágnes, a topolyai Helytörténeti Levéltár levéltárosa. — Főként fogadalmi keresztekről beszélhetünk, illetve engesztelőkeresztekről, hálaadó jelleggel állított keresztekről, de nem ritka például az sem, hogy bizonyos emlékhelyeket tiszteltek meg ezzel a gesztussal. Európában egyébként már a VI. századtól állítottak kereszteket.


…és a felújítás után (Sihelnik József felvétele)

Tóth József, a bajsai Nagyboldogasszony-plébánia plébánosa előadásában kitért arra, hogy vidékünkön a török hódoltság után főleg akác- vagy bükkfából állították a keresztet, hiszen ezek a fák voltak leginkább elérhetőek. Szép mestermunkákat, faragványokat készítettek, melyek azonban egy idő után elkorhadnak.

— A keresztállítás jellegzetes vallásos megnyilatkozás. Szabadtéri keresztjeink nagy részét azonban nem az egyház emeltette, hanem a hívek fizették a költségüket, az egyház pedig felszentelte, megáldotta az egyéni buzgóságból állított kereszteket. Ez azonban csak akkor történt meg, ha a kezdeményező alapítványt tett, melyből a létesítményt fenn tudták tartani. A pénz egy rövid ideig elég volt, hogy kisebb javításokat végezzenek a kereszteken, akkor is, ha esetleg a család kihalt vagy elköltözött. Viszont ezek az alapítványi pénzek az I. világháború után megszűntek, eltűntek. Egyes egyházközségek voltak olyan ügyesek, hogy ezekből a pénzekből korábban szántóföldeket vettek, viszont a II. világháború után elkobozták az egyházi földeket, melyekből fönntarthatták volna ezeket az alapítványokat és a kereszteket. Most ismét ott tartunk, hogy a hívek adományából kell rendbe tenni a kereszteket, vagy a civil szerveződésekre hárul ez a feladat.

— A csaknem másfél évszázadig tartó török megszállás idején a lakossággal egyetemben sok keresztény szimbólum is megsemmisült — mesélte Kocsis Antal helytörténész, aki Topolya keresztjeiről tartott előadást. Mintegy száz ilyen található a község területén. — A vidék újraéledése az 1697-beli zentai csata után indult meg. A keresztény egyházaknak újra kellett szerveződniük a térségben, amit az 1700-as évekből fennmaradt templomújításokról, keresztállításokról szóló dokumentumok is igazolnak. Az újraszerveződés idején állított első keresztek főleg fából készültek, rajtuk bádogból Krisztus, tetejük csipkézett vagy fűrészfogas. Bizonyos idő elteltével Krisztus ábrázolására már szobrot használtak. A későbbi, kőből készült kereszteknél elmaradhatatlan volt a többlépcsős talapzat. Köréjük részben díszítő, részben védelmező funkcióval kerítést terveztek, majd megjelentek a szépen kovácsolt kerítések, a lánckerítések, vaskorlátok is.

Biacsi Karolina okleveles műemléki szakmérnök, Podmaniczky-díjas okleveles kőszobrász-restaurátor, a szabadkai Restauro Művészeti Műhely ügyvezető igazgatója a szakrális kőemlékek restaurálásáról tartott előadást. A szakszerű felújítás összetett, szerteágazó ismereteket feltételező és költséges munka, ám az anyagi források hiánya miatt a restaurálást lelkes helybeliek végzik el, a jóakarat ellenére viszont súlyos gondokat okoz a szakmai tudás hiánya.

— Szakértőhöz kell fordulni annak érdekében, hogy jó eredményt érjünk el, hogy ezeket a kis emlékeket átörökítsük a jövő nemzedékeinek, hiszen ez a feladatunk — fogalmazott. Számos hasznos tanácsot adott a jelen levő érdeklődőknek, a többi közt a megfelelő tisztító- és festékanyagok használatára mutatott rá, és hangsúlyozta, nagyra növő fákat és tujákat ne ültessenek a keresztek közelébe, a vízelvezető árkok viszont hasznosak lehetnek, akárcsak az algaölő szerek a további mohásodás megakadályozása érdekében.

A konferencia folytatásában Németh Gábor a kishegyesi keresztek felújításáról számolt be. Elmondta, hogy lelkes helyi önkéntesek összefogásának köszönhetően néhányat sikerült megmenteni a község területén található tizennégy út menti keresztből, és bíznak abban, hogy jövőre folytatni tudják a munkát. Sóti Anna a Brazília település területén lévő kereszt felújítását ismertette (erről lapunkban Szakrális örökségünk megmentői címmel Hodolik Boglárka számolt be nemrégiben), Pecze István pedig a Gunarason 1909-ben állíttatott kereszt gondozásáról beszélt, és teljes körű felújítását sürgette.

Az összejövetelen elhangzott, hogy az Arcus egyesület által felújított keresztek régi faszerkezetét a topolyai tájház udvarában helyezik el, ahol a jövőben bárki megtekintheti őket, és tervezik egy keresztpark létrehozását is, ahová befogadnák vidékünk régi keresztjeit.

A felújított kereszt Brazília településen (Hodolik Boglárka felvétele)

Kapcsolódó cikkek
Képmás
Szakrális örökségünk megmentői
2021.10.09.
LXXVI. évf. 40. szám
A világon egyedülálló szakrális épület található a Gunaras melletti apró településen, Brazíliában. Malomk…
Bővebben
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..