Néhány évvel ezelőtt, amikor Greta Thunberg feltűnt a semmiből, nemcsak a világ, hanem az ismerőseim egy része is megőrült egy picit. Félreértés ne essék: egy szóval sem mondom, hogy nincs veszélyben a bolygónk, és hogy nem kell tennünk a megóvásáért.
De az a fajta visszásság, amelyet akkoriban tapasztaltam, nagyon furcsa, meghökkentő és érthetetlen volt számomra. Miért? Mert volt, aki naponta osztott meg „zöld” tartalmakat a Facebookon, ezzel „harcolva” a Földünkért. Egyik nap megmutatta, hogyan cseréli le az összes, az otthonában található zacskót egyetlenegy vászonszatyorra, a másikon pedig a legújabb hajszínével dicsekedett — gondolom, a festék kifejlesztésében nem volt szükség állatkísérletekre. Egyik héten a szódabikarbónás mosás előnyeit hirdette, mert a mosópor mennyire káros, ha a természetbe jut, a következőn meg a nyaralásáról osztott meg fotókat — ahová repülővel ment, mert annak az üzemanyag-kibocsátása egyáltalán nem káros, ugyebár. Hirdette, hogy vegán lett, pusztán a bolygónk iránti szeretetből, de annak már nem nézett utána, hogy mekkora környezetvédelmi károkat okoz Dél-Amerikában a fokozott avokádótermesztés. Mindezek felett elsiklanék, de a fő gondom valójában az, hogy mindeközben folyamatosan „fújol” engem és mindenki mást, aki nem tesz semmit.
Nos, valahol igaza van. Nem teszek semmit, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan a közösségi média diktálja. Nem használok „mosipelust”, bambusz fogkefét, és igenis megtöltöm a kádat forró vízzel, ha jólesne egy kis lazítás. De nem vágatom ki az öreg fákat a házunk elől csak azért, mert csúnyák. Nem megyek át a fűnyíróval a diófacsemetéken, hanem kiemelem őket a földből, és átültetem vagy elajándékozom. Nem gyújtom meg az avart, mert az a legkönnyebb. Egyetlen fa életének megmentése is jelentős mennyiségű tiszta levegővel ajándékozza meg a környezetet, ezért nálunk a fa szent. Csak jönnek és jönnek az újabb csemeték, egyre több és több lesz, és ezzel az udvarnyi erdővel szerintem máris többet tettem, mint sokan mások. Hálából már a környéken honos összes madárfajt láttam a kertünkben, kuvikok vijjogásával fekszünk, rigófüttyel ébredünk reggelente, napközben mindig vannak gerlicéink, harkályok, verebek, cinegék, és fácánok is kószáltak a fák között.
Összefoglalva a mondandómat: A természet gondoskodik önmagáról, nekünk csak hagynunk kell, hogy tegye a dolgát. Hagyjuk békén az erdőket, ne gyilkoljuk le a fáinkat, fejezzük be a mértéktelen permetszerhasználatot, ne űzzük el a madarainkat!
Május 10-e a madarak és a fák napja.
