A Dakarra készülve (balról jobbra): Saghmeister Richárd (ő még nem indul a Dakaron), Saghmeister Gábor, Marko Kopunović

A szabadkai Saghmeister Gábor első szerbiai versenyzőként teljesítette az Argentínában és Chilében megrendezett Dakar-rallyt. Ráadásul elsőre nem is akármilyen sikerrel szerepelt, hiszen január végén a 113 célba érkező motoros közül a 89. helyen intették le a sivatag szabadkai királyát. Az idei versenyre a világgazdasági válság is rányomta bélyegét, hiszen az autósok, motorosok, teherautók és quadósok mezőnyében ötszáz versenyzőt várnak, lényegesen kevesebbet a tavalyinál. A motorosok között egy éve 235-en vágtak neki a 9572 km-es távnak, az idén pedig 162 benevezés érkezett.
- Idén 500 kilométerrel rövidebb lesz a táv, de a dűnés napok száma négyről hatra emelkedett, ami megnehezíti a versenyt. Ezúttal az óramutató forgásával ellentétes irányba haladunk, szintén Buenos Airesből indulunk, de már 2-3 nap elteltével Chilébe érünk. A Szalay Dakar Team színeiben egyedüli versenyzőként vágok neki a távnak, hiszen a gazdasági világválság miatt egyik magyar csapat sem indul az idén, de távol marad a például a román Vectra is. Jó szereplésemnek hála sokan mellém álltak, így az idén is összejöttek az induláshoz szükséges eszközök. Főtámogatóm az Euro Gas-EuroPetrol vállalat, ők egy vadonatúj 690-es KTM-t vásároltak a számomra, de sokat köszönhetek az AKS magánpostának, a Sat-Traktnak, a Powertecnek, a Craftnak, a Protecnek, a Keewaynak, valamint a régi szabadkai motorosoknak, akik ezúttal is kitettek magukért. Az idén a Gebi magánvállalat is támogat, a Fornettivel még folynak a tárgyalások, s szeretném még a szabadkai Tejgyárat is magam mellé állítani. Szabadka városa és az ország is ígéretet tett, hogy támogat a verseny során. A Hét Nap, a Magyar Szó, a Politika, a Blic, a Vrele Gume, a Sportski žurnal, a Pink Tv, a B92, az RTS és a Vajdasági RTV személyében médiatámogatóim is vannak. Két újságíró, az RTS-ből Peđa Milinković, a Sportski žurnalból pedig Vladica Šljivić, kint lesz velem Dél-Amerikában, valamint régi haverom, mostani PR-menedzserem, a mindenki által Džoniként ismert, Marko Kopunović is. Toyota Hilux terepjáróval szállítják őket, naponta ők is 600-700 kilométert tesznek meg, sátorban, hálózsákban alszanak, s ugyanúgy porosak lesznek, mint mi versenyzők - tudom meg Gábortól.
Az élete második Dakarjára készülődő szabadkai fiú egyedüli versenyzőként képviseli Szerbiát, hiszen a másik motorosnak, Božo Ristićnek két hónapja a Tunézia-rallyn négy helyen eltört a kulcscsontja, s még az innsbrucki kórházban fekszik. Ennek ellenére gondol társaira, ugyanis saját repülőjegyét odaajándékozta az egyik újságírónak, Gáborral pedig napi szinten telefonon hallják egymást a verseny alatt is.
- Az idén kényszerből szerelőt kellett váltanom. A magyarországi Kázé 25 000 euróba került volna, a japán Sugewara szerelőcsapat pedig ,,mindössze" 12 000 euróért bocsátott szakembert a rendelkezésemre. A Sugewara-Team harmincadik alkalommal indul a Dakaron, a főszerelő, a német Thorsten Kaiser pedig tizenegyedik alkalommal vesz részt rajta. å egykori enduró és rally versenyző, aki több Tunézia- és Marokkó-rallyn diadalmaskodott már. Szerinte a motoromnak nem kellene, hogy nagyobb gondja legyen a verseny során, hiszen a nagyok (Coma, Despres) is ugyanilyen motorral indulnak. A KTM 690-es már hajózik Argentína felé, mindennapra új gumikat szereztem a masina számára, szerelőmet kifizettem, úgyhogy a felkészülést illetően elég jól állunk - szögezte le Gábor.
Idén immár negyedszer nyerte meg a szerb bajnokságot a 250 köbcentiméteresek között, a Saghmaister Team pedig csapatban Szerbiában minden lehető trófeát begyűjtött. Gábor fia, Richárd édesapja nyomdokain halad, hiszen a 15 éves fiatalember a 250 köbcentiméteresek között a második helyet szerezte meg. Jövőre magasabb kategóriában állhat rajthoz. Kezdetben lehet, hogy még nem fér be az első három közé, de kitartó munkával az eredmények előbb-utóbb jönnek majd. Richárd elmondta, hogy ha lehetősége és tudása is lesz, akkor egy napon ő is szívesen elindulna a Dakaron.
Gábornak néhány pillanatra veszélybe került a Dakaron való indulása, ugyanis nyár végén a felsőhegyi meghívásos futamon bukott, s jobb kezét törte.
- Kölcsönkért Kawasakival indultam, ami nem volt sem a súlyomhoz, sem a magasságomhoz állítva. A 450 köbcentiméteresek futamán, a cél előtt 200 méterrel az első helyen haladva, egy ugratónál elvesztettem uralmam a motor fölött, s hatalmasat buktam. Elveszítettem az eszméletemet, a jobb kezem eltört, s két napig a zentai kórház vendégszeretetét élveztem. Négy hét múlva, még törött kézzel a Brusban rendezett bajnoki futamon indultam, ahol biztosítottam negyedik országos bajnoki címemet. 38 éves korommal a 20-25 éves riválisok között öregfiúnak számítok, s bizony nem volt könnyű diadalmaskodni köztük. A sérülést már egyáltalán nem érzem, sikerült száz százalékosan rendbe jönnöm - mondja.
Az elvárások felől érdeklődve elmondta, hogy az elsődleges cél a táv teljesítése, hiszen aki végigmegy a Dakaron, az már nyertesnek tekinthető.
- Ha a motor jól működik, s minden rendben lesz, akkor számításaim szerint be kell férnem az első ötvenbe. Az idén 51-es rajtszámmal indulok, így kisebb esély van arra, hogy utolérjenek a dzsipek és a kamionok, melyek a felkavart por miatt alaposan megnehezítik a motorosok dolgát. Így még inkább megnő az esély egy jó szereplésre - mondja Gábor.
A szabadkai motoros és csapata december 27-én a surčini repülőtérről indul Frankfurtba, majd a német városból repülnek tovább Dél-Amerikába. A versenyzők ünnepélyes felvonulására január elsején kerül sor, a sivatagi száguldás pedig január másodikán kezdődik. Mi pedig szurkoljunk Gábornak, hogy minél jobb helyen zárja a versenyt, s ami talán még ennél is fontosabb, hogy épségben térjen haza!