A közel-keleti konfliktus ismét erősen hat a világgazdaságra: emelkednek az energiaárak, nő a bizonytalanság a pénzpiacokon, és ismét felmerül az infláció újbóli gyorsulásának lehetősége. De mennyire sérülékeny Európa és az Egyesült Államok egy ilyen válsághelyzetben, és hogyan jelennek meg a hatások Magyarországon? Ezekről beszélgettünk Pásztor Szabolccsal, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatójával, aki a makrogazdasági folyamatok, az infláció és a nemzetközi gazdasági összefüggések felől értelmezte a jelenlegi helyzetet.

Pásztor Szabolcs (az interjúalany fotóarchivuma)

Pásztor Szabolcs közgazdász fő kutatási területei a makrogazdaság, az infláció, a monetáris és fiskális politika, valamint a nemzetközi gazdasági folyamatok. Elemzéseiben gyakran foglalkozik a globális gazdasági trendek és a geopolitikai események gazdasági hatásaival.

* Az utóbbi hetekben a közel-keleti konfliktus ismét a világgazdaság egyik kulcstémája lett. Gazdasági szempontból mi az első reakció a piacokon egy ilyen háborús helyzetre? 

— Szinte mindig a kockázatcsökkentés: a befektetők eladnak ciklikus részvényeket, különösen a légi közlekedéshez, turizmushoz és energiaigényes iparágakhoz kötődő papírokat, miközben felértékelődik az olaj, a gáz, az arany és sokszor a dollár is. A mostani epizódban is ezt láttuk: olaj fel, részvények le, arany fel, dollár erősödött. Ilyenkor egyébként nem mindig a klasszikus mindenki kötvényt vesz forgatókönyv érvényesül. Ha a piac úgy érzi, hogy a háború inflációs sokkot okoz, akkor a kötvényhozamok is emelkedhetnek, mert a befektetők kevesebb kamatvágást áraznak. A Reuters beszámolói szerint a mostani sokkban az amerikai, brit és euróövezeti állampapírpiacokon is megjelent ez az inflációs félelem.

* A szakértők gyakran mondják, hogy egy konfliktus hatása először az energiapiacon jelenik meg. Miért reagál ennyire érzékenyen az olaj és a gáz ára az ilyen eseményekre?

— Azért, mert a piac nemcsak a tényleges kiesést, hanem már a kiesés valószínűségét is beárazza. A Hormuzi-szoroson 2024-ben átlagosan napi 20 millió hordó olaj ment át, ez a globális kőolaj- és olajtermék-fogyasztás nagyjából egyötöde, emellett a világ LNG-kereskedelmének is körülbelül egyötöde haladt át rajta, főleg Katarból. Ráadásul kevés az érdemi kerülőút: az EIA becslése szerint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek együtt is csak kb. 2,6 millió hordó/nap kapacitást tudna részben megkerülésre mozgósítani. A gáz Európában még érzékenyebb lehet, mert az európai rendszer ma sokkal inkább az LNG-piacra támaszkodik, mint a 2022 előtti években. A mostani feszültségben Katar leállította az LNG-termelést, és az európai TTF-gázár rövid időre nagyjából 45–54%-ot ugrott. Ezért mondják a szakértők, hogy a geopolitika először az energiapiacon „villan fel”: itt a legkisebb ellátási kockázat is azonnal látszik az árban.

* Sokan attól tartanak, hogy a konfliktus újra felgyorsíthatja az inflációt. Valóban reális forgatókönyv, hogy az energiapiaci sokk ismét megemeli az árakat Európában vagy az Egyesült Államokban?

— Igen, de ez nem automatikus, hanem feltételes forgatókönyv. Az euróövezetben a februári inflációs flash 1,9% volt, miközben az energiakomponens még mindig –3,2%-on állt, vagyis az energia jelenleg inkább lefelé húzza, mint felfelé. Az Egyesült Államokban a legfrissebb hivatalos adat még a januári CPI: 2,4% éves ütem, a maginfláció 2,5%. Eszerint a kiindulópont most jóval kedvezőbb, mint 2022-ben. A kulcskérdés az időtáv. Egy rövid, néhány hetes olaj- vagy gázsokk jellemzően főleg a headline-inflációt dobja meg: üzemanyag, energia, fuvar, esetleg repülőjegy. Egy elhúzódó zavar viszont átterjedhet a logisztikára, a vegyiparra, a műtrágyára, az áramra és végül a szolgáltatásokra is. Európában ez a kockázat nagyobb, mert az energiasokk könnyebben szivárog be a gazdaság többi részébe, viszont az EU 2025-ben két évvel meghosszabbította a gáztárolási szabályokat, és továbbra is 90%-os téli feltöltési célt tart fenn, ami valamelyest tompítja a 2022-belihez hasonló pánik esélyét. Ezért az én olvasatomban egy tartós inflációs újragyorsulás reális, de csak akkor, ha a sokk hetekig-hónapokig fennmarad.

* Van különbség abban, hogy az Egyesült Államok és Európa mennyire érzékeny az ilyen geopolitikai válságokra gazdasági szempontból?

— Igen, érdemben. Európa összességében sérülékenyebb, mert nagyobb az energiaimport-függése: a Federal Reserve egyik elemzése szerint az EU energiaimport-függősége 2022-ben 62,5%-ra emelkedett, a legfrissebb becslés pedig 58,3%. A Reuters beszámolója szerint a piac ezt most is visszaigazolta: a konfliktus első napjaiban az európai részvények nagyobbat estek, mint a Wall Street, és elemzők hangsúlyosan azt emelték ki, hogy a háború „aránytalanul jobban” üti az olajimportőr Európát. Az Egyesült Államoknak természetesen fáj a drágább olaj — főleg ami a benzinárat és az inflációs várakozásokat illeti —, de a közvetlen ellátási kitettsége kisebb. Az EIA szerint 2024-ben az USA kb. 0,5 millió hordó/nap nyersolajat és kondenzátumot importált a Perzsa-öbölből a Hormuzon át — ez az amerikai olajimportnak a csak kb. 7%-a és a teljes amerikai petróleumfogyasztás kb. 2%-a. Ráadásul a dollár és az amerikai állampapírpiac stresszhelyzetben menedékként is működik. Vagyis az USA sem immunis, de Európa direktebben, az USA inkább ármechanizmus révén sérül.

* Magyarországon hogyan jelentkezik a hatás, és milyenek most a mutatók?

— Magyarországon a hatás főként importált, és az üzemanyagárakon, a szállítási költségeken, az árfolyamon, illetve az állami kompenzációs kényszeren érezhető. A jelenlegi makrokép önmagában nem mutat válságjeleket: a KSH szerint a januári infláció 2,1% volt, az MNB szerint a januári maginfláció 2,7%, a GDP 2025 negyedik negyedévében 0,8%-kal nőtt éves alapon és 0,2%-kal negyedéves alapon, januárban a munkanélküliségi ráta 4,6% volt. Az MNB február 25-étől 6,25%-ra csökkentette az alapkamatot, de közben hangsúlyozta, hogy a forintpiaci stabilitás kulcsfontosságú az inflációs várakozások fékezésében, és a 3%-os inflációs cél fenntartható elérése csak 2027 második felére várható. A legfrissebb inflációs adat pedig 1,4% 2026 februárjára. Ami az energiát illeti, a kép vegyes. A KSH 2024-beli összesítése szerint Magyarország energiaimport-függősége 49%, ami összesítve nem kirívóbb az uniós átlagnál, közben a hazai villamosenergia-termelés 37,4 milliárd kWh volt, ebből a megújulók 11,6 milliárd kWh-t adtak, tehát van némi hazai puffer. A szerkezeti kitettség viszont koncentrált: az IMF 2025. évi jelentése szerint 2024-ben a magyar gázfogyasztás 74%-a, az olajfogyasztás 86%-a orosz forrásból jött. Ezért Magyarországot nem annyira a Közel-Kelet mint exportpiac, hanem az energiaútvonalak és a beszerzési koncentráció érinti. A fogyasztói oldalon a KSH szerint februárban a 95-ös benzin havi átlagára 557 forint/liter, a dízelé 577 forint/liter volt. Ez a szomszédos országok átlagánál egy kissé alacsonyabb, de a tágabb régiós átlagnál magasabb szint. Erre rakódott rá most a konfliktus miatti újabb nyomás: a magyar kormány ideiglenes üzemanyagár-plafont jelentett be 595 forintos benzin- és 615 forintos dízelárral, és tartalékfelszabadítást is kilátásba helyezett. Ez arra utal, hogy itthon a csatorna már nem elméleti: a külpiaci sokk már átfordult belpolitikai-gazdaságpolitikai reakcióvá.

* Milyen forgatókönyvek képzelhetők el a következő hónapokra?

— Három fő forgatókönyv. Az első a gyors enyhülés, amikor a Hormuzi-szoros forgalma és a katari LNG-szállítások normalizálódnak, az olaj ára pedig visszaesik, így az inflációs hatás csak átmeneti marad. A második a hosszabb ideig tartó, de kontrollált feszültség. Ilyenkor nincs teljes ellátási zavar, de a szállítás és a biztosítás drágább marad, ami magasabb energiaárakat, Európában lassabb gazdasági növekedést és kevesebb kamatcsökkentést okozhat. A harmadik a súlyos eszkaláció: ha tartósan lezárnák a Hormuzi-szorost, vagy újabb energia-infrastruktúrák esnének ki, az olajár tartósan három számjegyű lehet, nőhet az infláció, és Európában akár recessziós kockázat is megjelenhet. Összességében most inkább egy rövidebb, de hektikus energiaársokk tűnik valószínűnek, nem a 2022-beli válság teljes megismétlődése. Ha azonban a szállítási zavarok hetekig tartanak, Európa — és benne Magyarország — gazdasága sérülékenyebb lehet, mint az Egyesült Államoké.