A színház, a színjátszás ,,beleégette' magát a lelkébe - Zomborban, a nagy múltú Kaszinóban, színháztörténeti korszakot volt módjában átélni - Ő rendezte a műkedvelőkkel Vaszary Gábor Susmus (Bubus) című megzenésített vígjátékát, 5-ször mutathatták be a városban, s 17 vendégjátékot jegyezhetett a csoport ügyelője - Együtt lépett a színpadra a Győrfi házaspárral, Klárikával és Sándorral, Csapó Bözsivel, Dováth Arisztiddel, Zsulyevics Antallal és másokkal - Elválaszthatatlan a műteremtől is, gyakran festeget: tárlata volt Németországban, Svájcban, Japánban és másutt
Mostanság gyakran megfordulok Zomborban, belesek mindig az egykoron dúsan zöldellő parkokba, s ilyenkor azon kapom magam, hogy sandán odapillantok a lombok alá: nem ül-e egy padon éppen Gizella, ,,a' Zsilli Gizella, nem festi-e éppen a haragos eget. Ha nem találkozom vele, csalódott vagyok. Mert Gizella odatartozik a fatörzsek, bokrok mellé, ahogyan Milan Konjoviæ odatartozik a képtárhoz. De Gizella mostanság több időt tölt el a Polgári Kaszinó próbatermében, mint az a művelődési dolgozó, aki mindig reménykedik: nincs minden veszve, benépesül majd egyszer a színpad, mint akkor, amikor a színjátszó csoportot a fáradhatatlan Győrfi Sándor vezette.
A színház ,,beleégette' magát Gizella lelkébe. Ahogyan múltak az évek, egyre különösebben, rejtélyesebben viszonyult a Nagy Játékhoz, amelyben annyiszor részt vehettek. Most néhanapján eltűnődik. Vajon hol vannak a fiatalok, a zombori magyar gyerekek? A múltban 30-40 szereplőt is fel tudott vonultatni a színpadon, ma örül a rendező, ha 4-5 fiú és lány kopogtat be az egyesület ajtaján. Sok minden megváltozott arrafelé, Nyugat-Bácskában. Gizella visszasírja azokat az időket, amikor a házak előtt egy ócska konflis döcögött. Mégis... Szerinte még mindig poézis születik egy-egy rendezvényből, Fekete J. József hangjából a rádióban, az irodalmi esteken, Heck Paulából, aki frenetikus sikerrel vendégszerepelt nemrég a Kaszinóban. Gizella az egyesület legkorosabb és leglelkesebb tagja, nézője, előtapsolója a színvonalas, de egyre ritkuló színházi előadásoknak. Néha azt érzi, hogy az a sokat emlegetett másik, az a szebb világ nem is létezett, csak az utcák macskakövein tükröződik a múlt.
A ,,parkok városá'-ban színháztörténeti korszakot volt módjában átélni, az amatőr színjátszó mozgalom szép korszakát. Gizella Bellyén született, Baranyában. A szőlőskertek mellett nevelkedett. A faluban édesapja virágoztatta fel a színjátszást, rendezett, szerepelt. Vele festette a díszletképeket, a Lánchidat a hófehér vászonra, az érett gyümölcsöket a fákra, a párizsi utcarészleteket. A játékszíni mesterség Bellyén nagyot fejlődött akkor. A társulat fesztiválokon vehetett részt, díjakat nyert. Gizella számára a Magdolna című darab valamiféle szellemi táplálék volt, nagy sikert arattak Nušiæ Miniszterné című vígjátékával és a népszínművekkel. De Bellyén nem születtek Szeleczky Ziták és Ruttkai Évák, Jávor Pálok és Darvas Ivánok. Másról volt szó: az anyanyelv megőrzéséről. Feladatokat vállaltak. Széchenyi egy levelében megírta: ,,Sikert, állandó nagy sikert, lelkesedés még nem szül: ehhez józan számítás és ebbül eredő előleges megfontolása és egybepontosítása az erőnek is szükséges'.
Ahogyan minden bánsági magyar Nagybecskerekre veti álmodozó szemét, Baranya népe Zomborba vágyott. 1960-ban a család letelepedett Nyugat-Bácska legnagyobb városában, amely akkor nem volt olyan kopott és szürke, mint most. Gizella azonnal a Kaszinóba rohant, ahol akkor Börszt Henrik elnökösködött. Széles skálán akart dolgozni, benne akart lenni nyakig a munkában, mindent vállalt. Volt fotós is. A Dunát is eltérítette volna a medréből Bezdánnál, ha azzal valami fontosat lehetett volna elérni. Már a 60-as években rendezett. Az egyesület ,,örökös tagja', Hengen Gábor serkentette munkára: ,,Te ezt meg tudod tenni - mondta Gizellának -, vágj bele!' Összetoborozták a szereplőket, és megkezdődtek a próbák. Vaszary Gábor Susmus (Bubus) című megzenésített vígjátékát 5-ször mutatták be a városban, 17 vendégjátékot jegyezhetett az ügyelő a nagykönyvben. Gizella minden porcikája remegett, amikor lámpalázasan a színpadra lépett. Mellette sündörgött Csapó Bözsi, a ,,nagy ripacs', Dováth Arisztid, Zsulyevics Anti és mások. Színre vitték a Jaj, a mama című vígjátékot, a Blo családot, egyfelvonásosakat játszottak, s aztán lassan elnémultak, a legendák megfakultak. De az ajtó előtt fiatalok toporogtak: az örökké lángoló, merész terveket szövő Győrfi Sándor a nejével, Klárikával, ,,ifjú oroszlánok' élesítették a karmaikat. Gizella akkor azt hitte, hogy sokuk előtt szép jövő áll. A múló idő azonban Gizellát is leszólította a színpadról. Még részt vehetett azokban az előadásokban, amelyeket Győrfi Sándor állított színpadra a munkatársaival. Sándor távozta után rendezett néhány előadást, újra és újra megjelentek a fesztiválokon, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóin, még bírta szusszal, lelkesítette a fiatalokat, de aztán ő is azt mondta: ,,A többi néma csönd'. Ha hívnák, segítene. Ha hívják, megnézi a Berta Ferenc Zsebszínház előadásait, gratulált Az (i)gazság visszaüt című vígjáték szereplőgárdájának...
Mit érez szívében, nem tudhatjuk.
Gizella festeget is. Ősidők óta. Otthonában több mint ötven festményt őriz, külföldön is ismerősen cseng a neve, számos egyéni, illetve nemzetközi tárlaton vehetett részt. Tulajdonképpen 1971-ben vette először kezébe az ecsetet, azóta elválaszthatatlan szerény műtermétől. Nem hiszi, hogy akad festő, akinek megadatott, hogy inspirálóbb közegben festhessen, dolgozhasson. Egész nap együtt lehet a város sárgájával és barnájával, nyáron a vakító napsugárral, télen a zúzmarás tájjal. Gizella játszhatott és festhetett, festhet. Érezte, hogy előtte kinyitották az aranykaput. Németországban, Svájcban, Görögországban, Japánban állíthatta ki a képeit, volt tárlata Apatinban, természetesen Zomborban is, Baján stb. Sohasem szakadt rá a magány. Mellette voltak a szülei, most a gyerekei, Nóra és Endre, és az unokák. Néha ugyan gátlásos volt, néha szorongott, de nem állt le sohasem s a humorérzéke sem hagyta el. Azt mondja ma: ,,Humorral a sírnál is kevesebb a sírás...'