A szabadkai Népszínház magyar társulatának és Újvidék városnak a vendége volt - Az ünnepelt magyar regényíró Az imbroszi boszorkány című (ál)történelmi színjátékát - anyanyelvünkön először - Virág Mihály rendezte 1970-ben - A szabadkai ősbemutatót nem előzte meg túl nagy hírverés, a nagyterem mégis zsúfolásig megtelt, vagyis mintegy nyolcszázan tapsoltak a szereplőgárdának - Magyarországon valamiféle hűvös távolságtartás nyilvánult meg munkássága, személye iránt, az emigrációba menekülő szerzőt a szocialista társadalom nem kedvelte - A bihari dzsentricsalád gyermeke 1891-ben született Nagyszalontán, Újvidéken hunyt el 1974. december első napján.
,,Az imbroszi boszorkányt huszonnégy esztendővel ezelőtt írtam, s 1949 szeptemberében az első kéziratot elküldtem párizsi ügynökömnek, aki sohasem hallgatta el egy-egy újabb munkám gyöngeségeit. Azt írta, hogy 19 színdarabom közül ezt tartja szerkezetileg a legértékesebbnek. De néhány hét múlva a bostoni egyetemről telefonértesítést kaptam, hogy tizennyolc éves fiam a műtőasztalon fekszik... S azután meghalt... Egyetlen gyermekem elvesztése négy évre szinte megbénított... Ezt a kéziratot tavaly vettem kézbe újra, és úgy láttam, hogy az évek során sem kopott meg, mert a Kelet és a Nyugat kettészakadása ma is időszerű téma...'
Erről és sok minden másról mesélt nekünk a Szabadkára látogató népszerű magyar regényíró, Zilahy Lajos a Népszínház próbateremben Virág Mihály rendező és Lévay Endre alkalmi dramaturg társaságában. Akkor már tudtuk, hogy Zilahy Az imbroszi boszorkányt nagylelkűen nekünk ,,ajándékozza', s Eirene császárnő szerepében Romhányi Ibit, a csodálatos tehetségű színészkirálynőnket akarja látni. A bihari dzsentricsalád sarja Belgrádban és Újvidéken is megfordult, éveket töltött nálunk, s mi majdnem mindent tudtunk róla, azt is, hogy 1948-ban, nem sokkal a személyi kultusz gyökérverése előtt, hivatalos megbízatással az Egyesült Államokba ment, ahol lelkes előadásokat szándékozott tartani hazájáról. Csakhogy Zilahy Lajos onnan, az Újvilágból már nem tért haza. Évekkel a történtek után azt nyilatkozta, hogy a magyarországi legilletékesebb szervek tanácsára maradt az Egyesület Államokban. Ennek a kijelentésnek a hitelességét eddig sem a történelem, sem pedig az irodalomtörténet nem nyomozta ki. De Nyugaton sohasem rágalmazta meg egykori hazáját. Ezért az amerikaiak - alaptalanul - vörös bérencnek bélyegezték meg, odahaza pedig azt mondták - megint csak alaptalanul -, hogy megátalkodott reakciós. Távol a hazájától adta ki nagy regényciklusát, A Dukay családot. Megtanul angolul, regényeit maga fordítja Shakespeare nyelvére - angolul is ír, sok műve Franciaországban is megjelenik. Végül, amikor az itteni magyar kiadó elhatározza, hogy piacra dobja valamennyi művét, elhagyja az Újvilágot. De ekkor már Magyarországon is ,,megbocsátanak neki', egy-egy színművét be is mutatják, néhány könyve is kapható. Gyakran hazalátogat, majd nyolcvanévesen elhatározza, hogy visszatér szülőhazájába, ahol örömmel várták. Hazakészülődés közben érte a halál...
1967-ben a Bledben tartott nemzetközi PEN Club Találkozón magyar íróemberekkel egy tóparti kávéház teraszán társalogva azt mondta némi szarkazmussal: ,,Az Egyesült Államokban engem vörösnek mondanak, ti itthon reakciósnak neveztek - hát nem tudom, melyik a nagyobb marhaság.' Egy méltatásból: ,,Zilahy Lajos korántsem olyan nagy művész, mint amilyennek rajongói hiszik, s korántsem olyan lebecsülendő, mint ahogyan a közkeletű kritika és irodalomtörténet jellemezte az utóbbi évtizedekben haláláig. Most már nem él, most már irodalomtörténeti alak.' Elmondhatjuk azt is, hogy kezében volt a stílus minden eszköze, okos volt és szellemes, cinikus. Tizenegy regényéből és színművéből készítettek filmet, hetet Magyarországon, a többit francia, NSZK, olasz-spanyol, cseh-amerikai és jugoszláv-amerikai vállalkozásban. Hatalmas siker volt a Halálos tavasz című filmdráma Karády Katalin és Jávor Pál sztárszereplésével, továbbá a Valamit visz a víz, a Szépapám szerelme, A lélek kialszik, A fegyverek visszanéznek, A földfutó város. Színművei: Zenebohócok (Nagybecskereken is bemutatták Gyapjas Dávid Máriával), Tűzmadár, A tábornok... és hát a nálunk bemutatott Az imbroszi boszorkány.
A szabadkai ősbemutatót nem előzte meg túl nagy hírverés, a színház nagyterme mégis zsúfolásig megtelt, vagyis mintegy nyolcszázan tapsolták meg az előadás végén a színpadra bevezetett szerzőt, a rendezőt, Virág Mihályt, a rangos szereplőgárdát, Petrik Pál díszlettervezőt és Radmila Radojeviæ jelmeztervezőt. A sajtó azonban nem kényeztette a színházat a 70-es években sem. A Dolgozókban V. J. elöljáróban megjegyzi, hogy a jegyeket hetekkel a bemutató előtt szétkapkodták, de aztán arról ír, hogy a regényíró színpadi műve kevéske értéket csillant fel. IV. Leó például ütődött egy alak, zsarnoki akarattal uralkodik. A császárnő boszorkányi szerepváltással uralkodik, s erre a színmű zárójelenetében derül fény. Ő az, aki véget akar vetni a zsarnokságnak, helyreállítani a békét a Kelet és a Nyugat között. G. L. a Magyar Szóban emlékezik meg az ősbemutatóról: ,,Az imbroszi boszorkánynak nemcsak az időszerűség szempontjából, hanem dramaturgiai eszközökben is legfontosabb eleme a látszat. Nagy, magabiztos vonalakkal dolgozó, de lényegében a felszínességnek hódoló és ezzel operáló látszatdramaturgia ez. A darabból nem hiányzik egy-két nagy jelenet, sikeres és főleg hatásos feszültséggel teli drámai futam sem, de az alakok zömmel elnagyoltak, körvonalazatlanok, s a lelki és társadalmi motiváció is hiányos (...)
Pazar, mutatós ruhák, korhűségre törekvő díszletkép. Virág Mihály színekben tobzódó, szép, látványos képeket varázsolt a színpadra, ahol csak tehette, illusztráltatta a történéseket, többre nem vállalkozott' - írja a kritikus.
Zilahy Lajos megmaradt a népszerűségi lista élbolyában. Igaz, nem volt a mélyenszántó lélekelemzések írója, de módszerében mesterien vegyíti a realizmust, a romantikát, olykor még a naturalizmust is. Lebilincselő a cselekménymozgatása, s mindazok, akik látták Az imbroszi boszorkányt - vagy szerepeltek a színjátékban -, tudják: Zilahy Lajos a két világháború közti magyar irodalmi élet egyik legjelentősebb alakja...