home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Zalán Tibor Zentán
LENNERT MÓGER Tímea
2012.11.07.
LXVII. évf. 45. szám
Zalán Tibor Zentán

Október 22-én három helyszín és téma érintésével zajlott a zEtna Kiadó Balkán Magyar Irodalmi Klub estje.

Topolyán, a Népkönyvtárban a Világsarok+ elnevezésű beszélgetésben Fekete J. József és Balázs Attila vett részt, a szabadkai Városi Könyvtárban Gurmandiai képeslapok címmel cserélt eszmét Bozsik Péter, Bakos Árpád és Szögi Csaba, ez alatt az idő alatt pedig Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában Zalán Tiborral vajdasági kollégái, egyben jó barátai, Fodor István (újságíró, szerkesztő), Gruik Ibolya (újságíró, szerkesztő), Draginja Ramadanski (fordító) és Beszédes István (költő, a zEtna szerkesztője) beszélgettek el. Az alábbiakban erről olvashatnak beszámolót…

Zalán Tibor költőt és Fáradt kadenciák című, a Kortárs Kiadó gondozásában az idén megjelent kötetét mutatták be Zentán. Beszédes István házigazda, a zEtna Kiadó szerkesztője felkérte beszélgetőtársait, meséljenek arról a Zalán Tibor-képről, amely bennük él. Mint ahogyan az közeli jó barátok esetében lenni szokott, az emlékek idéződtek fel bennük legelőbb: a Sziverihez, Fenyvesi Ottóhoz, Balázs Attilához fűződő személyes élményeik, no és  Újvidék meg az újvidéki sörözők teraszai jutottak róluk legelőször eszükbe. Magától adódott tehát, hogy idézgessenek a Terasz című versből: „…akár a hangyák/ menetelnek lent a néma fűben a halottak”. Halmozódik a halott anyag, az öregedés, a halál viszonya a költészethez… Melankolikus versfolyamként olvasta a Fáradt kadenciák magányról, vérről, sötétről szóló verseit Fodor István. Születésük körülményeiről a költő elmondta, hogy nagyon mély belső válság okozta hangokra, némi túlzással súlyos ütésként a szívébe ható belső hangokra hallgatott a Fáradt kadenciák írásakor. Mindig is összefüggő folyamatként kezelte változatosnak mondható alkotói tevékenységét, ezért a gyermekeknek szánt műveit sem szívesen határolná el a felnőtteknek szóló komoly-komor tartalmúaktól. Példának okáért a Szamár a torony tetején című gyermeknek írt mesejátékot említette, melyben meghal a főhős, de a gyerekember nem érez bánatot miatta, mert az elmúlás éppolyan természetes dolog benne, mint amilyen a való életben is.

Zalán Tibor beszélt a Papírváros című regényciklusának születéséről is, és úgy gondolja, hogy az ötkötetesre tervezett ciklus utolsó darabját majd valamikor kilencvenkilenc éves korában fejezi be, mert még csak a harmadik kötetnél tart. A határidők betartása ugyanis, mint mondta, sohasem volt az erőssége. További ízes-míves anekdotázása folyamán hallhattunk történeteket az Aska és a farkas című Ivo Andric-novella színpadi változatának elkészültéről és a darabról, melyet Hernyák György szabadkai rendezővel vitt sikerre.

Draginja Ramadanskihoz, a Zalán-szövegek szerb nyelvre fordítójához a szakmai együttműködésen kívül az orosz kultúra szeretete köti. A műfordító Zalánt Puskinhoz hasonlította, és líráját nem rezignáltnak tartja, hanem puskini kokettálásképp jellemzi. Felolvasott öt haikut szerbül, majd fordításban, és eredeti nyelven, a költő előadásában is elhangzott a Fáradt kadenciák című költemény is.

Gruik Ibolya kérdésére, hogy boldog-e, határozott igennel válaszolt. Boldog bizony, mert egyvalami a lényeg: az írás, és abban megállta a helyét. Pártatlan tudott maradni a pártosok között. Próbálkoztak a megbuktatásával balról is és jobbról is, de állva tudott maradni, feladta minden társadalmi pozícióját, és szabad gondolkodóként, szabad íróként alkot.

Fáradhatatlanságát (mely vonását többen hangsúlyozták és alkotói hitelességből fakadónak nevezték) jól ismerő barátai felvetettek egy általa feldolgozásra érdemesnek tartott témát: az első világháborúban, Brodnál szolgáló nagyapjától hallott történetet a vélhetően muzulmán Husemir tisztiszolga tragikomédiájáról. Ennek zárómotívuma a kitépett, dobozban elhozott szív, melyért végül halál jár az elkobzónak. Beszédes ügyesen átvezette e téma fonalát az estre: persze a kivégzés jelenete nélkül, de a közönség megleshetett egy különös szívet, amelyre a beszélgetés végén rákerül a képletes doboz fedele. Minél előbb, de a Papírváros 5. ciklusának bemutatója alkalmával a közönség mindenképpen várja vissza  Zalán Tibort Zentára.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..