home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Weigand József
B. Z.
2005.03.02.
LX. évf. 9. szám

Csak mesterembere volt a drámának, nem művésze, de Kéz a kézben című művét a szabadkai Népszínházban 97 alkalommal vitték színre -- 1948-tól teátrumunk direktora volt, 1953-tól 1955-ig a zombori Népszínház magyar társulatának dramaturgjaként tevékenykedett, újabb színjátékát, az Évi szabadság címűt...

Csak mesterembere volt a drámának, nem művésze, de Kéz a kézben című művét a szabadkai Népszínházban 97 alkalommal vitték színre -- 1948-tól teátrumunk direktora volt, 1953-tól 1955-ig a zombori Népszínház magyar társulatának dramaturgjaként tevékenykedett, újabb színjátékát, az Évi szabadság címűt - mivel az együttes tagságát szélnek eresztették - már nem mutathatták be - Oktatási tanácsosként ment nyugdíjba 1962-ben, nem sokkal halála előtt
Színházaink mindig, még az ún. ,,aranykorszakban' is, amikor Dévics Imre vezette a szabadkai Népszínház magyar társulatát, megélhetési gondokkal küzdöttek, emiatt gyakran dalra fakadtak, mert egy-egy operett, például az elnyűhetetlen Csárdáskirálynő, netán egy magyar nótákkal, műdalokkal megtűzdelt népszínmű rendszerint táblás ház előtt futott. Viszont a vajdasági magyar drámának nem volt ,,mítosz'-a. A rendezők, de még a művészeti vezető is ,,mániákusan' ragaszkodtak saját színházeszményeikhez, nem mertek kockáztatni, de hát 1945 után, amikor Szabadkán megalakult a Magyar Színház, lapjainkban egyre többet cikkeztek a teátrum ,,népművelő' feladatáról, az ,,ismeretterjesztő' színház jelentőségéről. A rendezők és a színészek merjék vállalni a vajdasági magyar szerzők műveinek a színrevitelét is, mondták, írták akkor, arra célozva, hogy a látott előadások többsége (Boszorkánytánc, Gyanús személy, Tiszazug, Sári bíró, Fatornyok, Viharos alkonyat stb.) megbukott, az alkotók nem tudták felmutatni ,,az élet teljességét, az adott történelmi körülményekre s közönségigényre' reflektálva. A szándék nemes ugyan, de legyen a magyar színház ,,befeléfordulóbb'. Megfogadva a dörgedelmet, a színház színre vitte Gál László két egyfelvonásosát, a Jönnek a telepesek és a Rozi néni írni tanul címűt(naprakész, aktuális szocialista tananyag), majd 1949. április 29-én az érdeklődők megnézhették Weigand József, a Dél-Amerikában is megfordult ,,néptanító' színpadi művét, a Kéz a kézben címűt. Sulhóf József - olvashatjuk Juhász Géza színháztörténeti tanulmányában - akkor lelkesen üdvözölte az eseményt, ebből az alkalomból a vajdasági magyarság kettős ünnepéről ír, mivel az ősbemutatón ,,egyúttal új vajdasági írót is avatnak'. Megtört a jég, s habár Weigand József csak mesterembere volt a drámának, nem művésze - a tény tagadhatatlan, nem lehet, nem is szabad elhallgatni, hogy a Kéz a kézben - gyengeségei ellenére - bemutatója - és 97 repríze - serkentőleg hatott íróinkra, rendezőink évek múltán már alig titkolt izgalommal nyúltak például Deák Ferenc szövegkönyvei után.
Weigand József összesen két színjátékot nyújtott be a művészeti tanácsnak Szabadkán, mindkettőt be is mutatták, s mindkettőt, a Kéz a kézbent és az Ördögűzőket is Pataki László állította színpadra. Az előbbi színjáték a maga - ahogyan már említettük - 97 reprízével nemcsak a világháború utáni magyar drámairodalom kezdetét jelentette, hanem hivatásos magyar teátrumban ekkor vittek először színre olyan színpadi művet, amelynek szerzője magyar íróember volt (s egyben a szabadkai Népszínház direktora, 1948 szeptemberében választották meg annak).
A néptanító Zomborban született, 1896-ban, szülővárosában hunyt el 1963-ban, mindössze 67 évesen. Sokgyermekes családban nevelkedett, tanítóképzőben nyomta a padot. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, hadifogságba esett, 1919-ben térhetett csak haza. Útja Bajára vezetett, ott fejezte be a tanítóképzőt. Sanyarú sorsa elől az Újvilágba akart a nejével emigrálni, de aztán váratlanul Kubában telepedett le, mivel nem kapta meg az USA hatóságaitól a bevándorlási engedélyt. Gyárakban dolgozott munkásként, a család megszaporodott, csak akkor lélegezhetett fel, amikor munkatársa lett az egyik munkásújságnak, mivel azonban elviselhetetlenül gyötörte a honvágy, 1927-ben hazatért, tanítóként azonban nem helyezkedhetett el sehol, mert tudták róla: kommunistabarát magatartása Kubában is gondot okozott a rendőrségnek. Végül a Zombori Munkásbiztosítóban pénztárnoki álláshoz jutott. Csakhogy a fizetéséből nem tudott megélni. Ezért nyelvleckéket adott, bevették a Zombori Filharmónia tagjai közé, saját zenekara is volt, zenére oktatta a fiatalokat, minden munkát elvállalt, ugyanakkor szakszervezeti aktivistaként is hallatott magáról, párttevékenységét sem hanyagolta el, illegálisan tagja lett a kommunista pártnak. 1941-ben állhatott fel újra a katedrára, újra taníthatott. Emiatt 1945-ben ,,árulónak' bélyegezték, mert - állítólag - elfogadta az új rendet, ,,lepaktált' a magyarországi megszállókkal.
A ,,tanító néptárs' végül beilleszkedhetett a szocialista rendszerbe. Lelkesen, áldozatkészen vállalta a hálás és a hálátlan munkafeladatokat, zászlóvivője volt az írástudatlanság elleni harcnak, megírta a tankönyvét 1948-ban. Műkedvelők számára színdarabokat ültetett át magyar nyelvre, diákzenekarokat vezetett, előadásokat tartott, szorgalmas aktivistája lett a rendszernek. Érdemei, munkásságának elismerésével választották meg 1948-ban a szabadkai Népszínház direktorává. Két színpadi műve ma már természetesen játszhatatlanná vált, mindkettő tulajdonképpen népszínmű, hadd legyek durva: baromság, habár Sulhóf József ezt írta: ,,A Kéz a kézben bemutató azt hozta, amivel eddig a vajdasági magyar irodalom adós maradt. Mai életünk, mai valóságunk, vajdasági fejlődésünk kérdéseit vitte színpadra Weigand József. Avatott kézzel, meglehetősen jó színpadismerettel...' (Sulhóf József ehhez hasonló baromságait Szabadkán és Topolyán mutatták be.)
A direktor néptárs 1951-ben a közoktatásba tért vissza - nyelvtanárként. Két évig dramaturgja volt a zombori Népszínház tiszavirág életű magyar társulatának. Újabb színjátékát, az Évi szabadság címűt az együttes már nem vihette színre, mert a tagságot feloszlatták (1955).
,,Végső üzenetet' nem hagyott maga után, 1963-ban hunyt el szülővárosában.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..