Így történt, hogy augusztus elején Zentáról negyven diák és négy kísérő indult el a romániai Ivó felé. A hosszú út után gyönyörű környezet és egy teljesen felszerelt épület fogadta az odaérkezőket. A tábor egy hétre nemcsak a vajdaságiaknak adott otthont, hanem a Horvátországból, Szlovéniából és máshonnan érkező magyar ajkú diákoknak is.

Az ünnepi megnyitó után a táborlakók azonnal a vadaspark felé vették az irányt. A több mint négyszáz hektáron fekvő parkban a csapat két órát töltött el. A délutáni programban kézműveskedés, pihenés, különféle sportlehetőségek kipróbálása szerepelt, és persze a hely felfedezése.

Másnap a reggeli, valamint a torna után utunk Parajdra, a sószoroshoz és Korondra, a kézműveseiről nevezetes településre vitt. A délután folyamán tábori olimpiára, este asztalitenisz- és csocsóbajnokságra került sor. Meglepő módon ez utóbbin két lány, Kállai Kitti és Dobó Vivien győzedelmeskedett.

A következő túra a Hargita csúcsára vezetett, este pedig táncház és bátorságpróba vette kezdetét. Az utolsó előtti napon már benne volt a levegőben a búcsúzás hangulata, ez azonban nem tántorította el a diákokat a Ki mit tud?-on való részvételtől. Gulyás Gabriella drámai monológgal, Mészáros Fanni saját verssel, Csipak Noémi és Apró Alexandra pedig énekkel kápráztatta el a közönséget, majd a vajdasági csapat előadta a Đurđevdan című dalt, és megmutatta azt is, hogyan kell csárdást járni, kólózni. A hagyományos tábortüzet sajnos elmosta az eső, de így is remek hangulatban telt el az utolsó este.

A kis csapat tagjai az ajándékba kapott Erzsébet-táboros táskával a hátukon, új barátságokkal és tapasztalatokkal gazdagodva indultak haza.