A helyi közösség épülete

Ha mi esetleg nem emlékeznénk rá, a tóbaiak pontosan tudják, mikor jártunk náluk legutóbb. Szerkesztőségünk 2008 májusában tartott nagy sikerű élőújságot a faluban a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából. Mivel ismét arrafelé készülünk, a múlt hét egyik borongós, szeles délelőttjén látogatást tettünk a településen. Nevezhetnénk ezt akár riportellenőrzésnek is, hiszen elsősorban arra voltunk kíváncsiak, történt-e valami jelentős változás, amióta nem találkoztunk. Rövid, tanácstalan, vagy inkább habozó csend után elsőként Lackó Farkas Erzsébet, a művelődési egyesület elnök asszonya, a helyi közösség tanácselnök-helyettese szólalt meg.
- 2010-ben megtartottuk a Tóbáról elszármazottak harmadik találkozóját, amely ismét mozgósította a falu apraját-nagyját, hiszen a szervezésből mindenki kivette a részét. Más eseményről nem igazán tudok beszámolni, talán egy kicsit rendezettebb most a környezetünk és valamelyest fellendült a művelődési élet is.
- Sajnos, a Művelődési Házzal kapcsolatban szintén minden maradt a régiben - kapcsolódott be a beszélgetésbe Szántó Tivadar, az egyesület szervező titkára. - Az eddigi tulajdonviszonyon nem sikerült változtatni, továbbra is a csődbe jutott szövetkezet rendelkezik felette. Nemrégiben a Magyar Nemzeti Tanács kért tőlünk egy beszámolót, reméljük, a segítségével történik majd valamilyen előrelépés ebben az ügyben.
A témához Sveller Attila helybeli lakos fűz néhánymondatnyi magyarázatot:
- A tönk szélére jutott szövetkezet csődigazgatóját 2010-ben nevezték ki. A dolgozók egy évig kaptak némi juttatást, majd mindenkinek felmondtak, az emberek a munkaközvetítő listájára kerültek. Jelenleg ott tartunk, hogy a munkások iránt nincs tartozásunk, de a vállalat vagyonának a vizsgálata még nem zárult le. Nagy a kuszaság a földek tulajdonviszonya körül, kiderült ugyanis, hogy a termelők olyan területeket használnak, amelyek nincsenek a nevükön, az ő földjeik viszont a szövetkezet parcellái között vannak. Nem elég a falut sújtó munkanélküliség, még ez is a nyakunkba szakadt. Hiába, a mondás is úgy tartja, hogy a szegény embert az ág is húzza.

Az általános iskola

A kis kitérő után ismét Erzsébet és Tivadar folytatja:
- Nagyobb javítások, tatarozás támogatásáért továbbra sem pályázhatunk, de az épület belsejét rendben tartjuk, megtesszük, ami az erőnkből telik. Főleg a községi és a helyi közösségi támogatásból gazdálkodunk, a színjátszó csoportunk Vajdaság-szerte eljutott olyan szórványtelepülésekre, amelyeken évtizedek óta nem volt előadás. Továbbra is minden évben egy darab színre állítását vállaljuk, számos fellépésünk van, részt veszünk a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján. Igaz, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben csak az amatőr színészek dolgoznak, de a rendezvényeinkbe bevonjuk a Fehér rózsa asszonykórust és az óvodásokat meg az iskolásokat is.

Mire jönnének vissza?

Fazekas Ildikó óvónő olyan számadatokat sorol, amelyek a fogyatkozásról tanúskodnak.
- Az óvodában jelenleg tizenegy 4-6 év közötti kicsinnyel foglalkozunk, négyen közülük őszre elsősök lesznek. Az iskolában az összevont első-harmadik és második-negyedik osztálynak 7-7 tanulója van. A következő tanévtől öten felsőbe indulnak, vagyis megkezdik a napi ingázást Magyarcsernyére. Tizenhat utazó diákunk van, ketten ballagásra készülnek. Tizenhat középiskolást és tíz egyetemi hallgatót tartunk számon, ők Óbecsén, Zentán, Magyarkanizsán, Nagybecskereken, Szabadkán és Újvidéken tartózkodnak. Nagy segítség a szülőknek, hogy januártól ingyenes autóbusz szállítja a középiskolásokat vasárnap, illetve pénteken este.
Mivel a faluba költözött két-három népesebb menekült család, ősztől szerb tagozat is nyílik hét kisdiákkal, összevont alsós tagozatokkal.

Lelki megújulásra lenne szükség

Fazekas Ildikó egy népes gyermekcsoportról készült fotót mutat a falon: 1997-ben még több mint harminc apróság járt az óvodába. Arra a megjegyzésemre, hogy a falu létszámához viszonyítva - mintegy 550 lakos - elég sokan választják a továbbtanulást, lemondó megjegyzés érkezik: Csakhogy ők nem jönnek vissza!
- Mire is jönnének? Nagyon kell szeretnie a faluját annak, aki visszatér. Sőt, az elhivatottságon kívül nagyfokú találékonyság is szükséges a megélhetéshez. Nincsenek vállalatok még a környéken sem. Valamikor Nagykikinda volt a generátora ennek a körzetnek, de ott is tönkretették a gazdaságot. Pedig 2008-ban elkészült a hosszú időn át ígérgetett bekötőút, amely jóval közelebb hozta a várost, de sajnos elkéstek vele - összegez Sveller Attila.
Szemerédi Pál magyarcsernyei plébános vasárnaponként tart szentmisét a tóbai Szentháromság-templomban.
- Augusztus óta vagyok itt, most éppen a bérmálkozásra készülünk nyolc hetedikes és nyolcadikos diákkal, hét fiúval és egy leánnyal. A faluban lelki megújulásra lenne szükség, de mivel másfél község tartozik hozzám, több faluba járok ki, nem tudok olyan mértékben foglalkozni az itteni gyermekekkel és felnőttekkel, amennyire szeretnék. Érzem, sokkal többet kellene nyújtanom a híveknek, de ennyi településen egy személy nehezen tud helytállni. Hála a Jóistennek és az elődeimnek, hogy elültették a gyermekekben a hitoktatás igényét, ragaszkodnak a plébániához, nagyon lelkesek. A dolgokat csak úgy lehet előrevinni, ha a hívek odaállnak a papjuk mellé, azt kell elérni, hogy magukénak érezzék a templomot, a plébániát, az egyházközséget.

Nagy lépések nélkül

A tóbaiak fájó pontja, hogy az utcák továbbra sincsenek aszfaltozva. Ezekről a gondokról Balázs Dezső, a helyi közösség tanácsának tagja, a VMSZ helyi szervezetének az elnöke beszélt.
- El kell mondani, hogy itt szinte mindenért a VMSZ emberei szaladgáltak. Őnekik köszönhető a már említett bekötőút, a vízhálózat kiépítése, reméljük, a Tartományi Nagyberuházási Alap támogatásával az aszfaltozás is megvalósul.
A következő öt évre szóló helyi járulékot tavaly szavaztuk meg, erre a célra évi 7-800 ezer dinár gyűlik össze. A pótadót a mintegy harminc munkaviszonyban lévő személy és a földművesek fizetik. Az elfogadtatása nem volt könnyű, de a falubeliek megértették: ha részesülni akarnak a közösből, akkor ahhoz hozzá is kell járulniuk. Nagy lépéseket nem tudunk tenni, jelentősebb befektetéseink nincsenek. Fizetjük a közvilágítást, és hozzájárulunk a civilszervezetek munkájához. Bevételünk származik a községi támogatásból és a szerződéses postából, de pályázunk a tartománynál is, elsősorban a mezőgazdasági és a kisebbségi titkárságnál. Az utóbbiból jutott a határban lévő utak rendezésére, a vízelvezető árkok kitakarítására, húsvét előtt új, kétnyelvű utcanév-jelző táblákat helyeztünk el.
A helyi közösség takaréklángon működik, az öttagú tanácsnak az idén jár le a mandátuma. Azon gondolkozunk, hogy őszre ismét a tanácstagokra voksoljunk, vagy inkább falubírót válasszunk, aki majd kijelöli, és maga mellé veszi a munkatársait.
Mire végzünk az időközben megfőtt kávé kortyolgatásával, értesülünk a közmunkákról és a hat új padról, amelyet a tóbaiak találkozóján összegyűlt pénzből vásároltak. Szóba kerül az orvosi ellátás is. Hála Istennek, hogy Magyarcsernyén még van két magyar nemzetiségű orvos, aki - szerda kivételével - délutánonként pár órára kijár Tóbára, az utaztatásukat pedig a helyi közösség pénzeli.
Miután elbúcsúzunk, hazafelé mi is a rövidebb úton, szorgalmasan bólogató olajkutak mellett közelítjük meg Nagykikindát.
A Hét Nap élőújságja Tóbán!
Lapunk szerkesztősége 2012. április 19-én (csütörtökön) 19.30 órai kezdettel élőújságot tart Tóbán a Művelődési Házban.
A műsorban fellép a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportja, a Fehér rózsa asszonykórus, valamint a helybeli óvodások és iskolások.
Természetesen jelen lesznek a Hét Nap munkatársai és meghívott vendégei: dr. Sági Zoltán, Kónya Sándor versénekes és Utasi Árpád mesemondó. Kísérőrendezvényként az előcsarnokban megnyílik Szalai Attila karikaturista és Kerekes Sándor festőművész kiállítása.
Belépőjegy nincs, az érdeklődőket gazdag tombola várja!
Szabó Attila fotói