home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Thurzó Lajos
B. Z.
2005.08.03.
LX. évf. 31. szám

A HÍD-mozgalom eminens tagja 90 évvel ezelőtt, 1915. július 19-én született Zentán, a Kinizsi utca 920. szám alatt (Újvidéken hunyt el 1950. április 23-án) - Szabómesterséget tanult, ám a szakmát gyorsan abbahagyta, s miután megszülettek első versei, elkezdett agitálni, bekapcsolódott a munkásmozgal...

A HÍD-mozgalom eminens tagja 90 évvel ezelőtt, 1915. július 19-én született Zentán, a Kinizsi utca 920. szám alatt (Újvidéken hunyt el 1950. április 23-án) - Szabómesterséget tanult, ám a szakmát gyorsan abbahagyta, s miután megszülettek első versei, elkezdett agitálni, bekapcsolódott a munkásmozgalomba - Magánúton a gimnáziumot is elvégezte, 1945-ben, az újvidéki napilap, a Magyar Szó zentai munkatársa volt, majd szerkesztőként átkerült a tartományi székvárosba - Első - és egyben utolsó - verseskötetét 1949-ben adták ki - Ma emléktábla áll a szülőházán - A zentai Közművelődési Központ, amely 1977-ben alakult, az ő nevét viseli, és a lehető legteljesebben szolgálja a Tisza-parti város magyarjainak művelődési igényeit
Ha élne, akkor az idén töltötte volna be 90. évét az az ember, az a versíró, aki azt hihette a legnehezebb éveiben is, hogy szükség van rá, az írásaira. Thurzó Lajos azon szerencsés emberek, írók közé tartozik, akik 1945-ben az igaz szavú poéták becses helyét foglalhatták el a társadalomban, ma is sok tisztelője van, szavainak művészi egyszerűsége sokakat nyűgözött/nyűgöz le, tiszta hite, nyelvezetének magyarsága mindig - sajnos, nem sokáig élt - eszméket szolgált. Ezelőtt 90 évvel született Zentán, a Kinizsi utca 920. alatt (ma Sutjeska utca), s most - annyi vérrel áztatott esztendő után - a város, a község, Thurzó Lajos szülőházát emléktáblával jelölte meg s az ünnepi műsorban Urbán Lilla és Szabó Norbert, a Thurzó Lajos Általános Iskola tanulói, a Szélrózsa leánykórus közreműködése után Tari László helyismereti kutató emlékezett meg a költőről, végül Zenta város polgármestere, Juhász Attila leleplezte a márványtáblát, amelyen a HÍD-mozgalom tagjának a neve áll. Most vázolhatjuk életútját, életrajzát, summázhatnánk életművét - nem sokat alkotott -, meghatározott és meghatározhatatlan írói világát, egyszerű eszközeit, valahogy így talán: nem túl gazdag iparoscsaládban nevelkedett s mivel az anyagiak szorításában, a nélkülözés éveiben az élet, a boldogulás nehézségekbe ütközött, noha az iskolában a jó tanulók közé tartozott, megvált az iskolapadtól, kenyér után kellett néznie, mert édesapja korán elhunyt, s a családnak rosszul ment a sora. Egy köszörűsnél inaskodott. Volt kifutó és rőfösinas, aztán édesapja és a nagyapja mesterségét szándékozta folytatni, szabóinasnak állt be, habár betegsége miatt nem nagy és nem virágzó jövőt jósoltak neki. Ekkor már egyre gyakrabban nyúlt a ceruza és a papír után, leírta első verseit, de hát nem olyan szobában dolgozhatott, amely uzsonnavendég-váró szalonra hasonlított vagy dolgozószobára. Ezekben az években - nagy fiatalon - csatlakozott a munkásmozgalomhoz...
Thurzó Lajos véznán, szomorkás szemmel, beteg testéből áradó nyugtalansággal próbált megállni a saját lábán. Szívbillentyű-hibája miatt komoran és sokszor rettegve nézett szembe a világgal, meg akarta javítani azt. Házuk padlásán írogatott gyakran. A sebtében leírt meséket felolvasta a családtagoknak. Olvasni rengeteget olvasott, cipelte haza a könyveket mindenhonnan, ahol szert lehetett tenni rájuk. Többen segítették, bátorították. Nagy-nagy erőfeszítésébe került, hogy a világháború éveiben végre elvégezze legalább a gimnáziumot, de elvégezte - esti tanfolyamon tette le a nehéz vizsgákat. Thurzó Lajos szakadatlanul képezi magát, beszívja magába a tudományokat, mint az az ember, aki tudja, hogy életét rövidre szabták, tehát az Úr széles tenyerén nem sokáig tartózkodhat, siessünk, kapaszkodjunk fel a virág alakú trapézra s legyünk mutatványosok néhány évig...
Thurzó Lajos verseit 1932-től közlik a helyi lapok. 1931 és 1935 közötti munkássága figyelemre méltó, de a hangvétele pesszimista. Tudta: nem arra született, hogy megmentse a világot. De összetartotta ezzel a világgal a külső nyomás, majd összetartotta az, hogy nincs hova menni; és összetartotta még valami, nincs rá jó szavunk, csak az hogy a szeretet. ,,Ambiciózus íróember' 1945-ben lett. Öt évig lángolhatott és perzselhetett. Csakhogy az akkori irodalompolitikában Thurzó Lajos nem volt jártas, törékeny alkatával imbolygott a körülötte zajló szélben nem tudta tollát a mindennapi politika szolgálatába állítani, erre nem volt hajlandó. Mégis ,,szolgálta az ügyet', azt jelezte minden sorával, hogy eljő majd a szép holnap s még a jelennek is vannak csillogó-villogó szikrái. Ezt írja: ,,Őszinte átélés adja meg a vers értékét, természetesen azét a versét, amely a jövő, a szocializmus nem kiabáló, hanem csendes és őszinte szeretetében íródott.' A vörös cenzorok nem sokra tartották ezeket a szavakat, magát az írót sem...
A múltban a HÍD és a Kalangya közölte a munkáit s aztán a világháború után, Thurzó Lajos írta a Magyar Szóban az első irodalmi riportokat, melyekből azonban nem hiányzott az elviselhetetlen didaktika. De megemlítette - szelíden, gyengéd hangon - azt is, hogy túlkapásnak tartja a felvásárlást, s amikor merni szólt arról, hogy a parasztokat a törvény, a rend meghurcolja, sanyargatja, elvették tőle a pártkönyvecskéjét. Ez volt hát - ahogyan dr. Szeli István írja - az ,,optimizmus tragédiája...'
Említettük, hogy nem sokat publikált, nem sok könyvet adott ki. 1949-ben vehették kézbe az olvasók Napos oldal című verseskötetét, az elsőt és egyben az utolsót. További munkái: Tavasz János elindul, poéma, Újvidék, 1955.; Lélekkel magasba szállni..., válogatott versek, Újvidék, 1970 (Szeli István előszavával) (Összegyűjtött verseinek kiadását - tudtommal - senki sem vette tervbe.). Munkásságáról dr. Szeli István, Majtényi Mihály, Herceg János és még sokan mások is megemlékeztek. Bori Imre írja: ,,Igazán csak az örömről tudott énekelni, csak így tudott ,,lélekkel magasba szállni', s szeretni mindent, ami él, s mert él, ünnepelni is'. Thurzó Lajos jelentőségét így összegzi Bori: ,,Thurzó kétségtelen költő tehetségét semmi sem dicséri jobban, mint az, hogy e józan és fantáziátlan világban is színes és egyéni tudott maradni. Nem a nagy költészet elvitathatatlan jegyeivel, de annak ígéretével.'.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..