Gazdagabbak vagy kiszolgáltatottabbak leszünk?
Az utóbbi időben majd minden lapban hirdetés jelenik meg a Köztársasági Földméréstani Intézet és néhány ,,támogató' aláírásával. Ezekből megtudhatjuk, hogy az egész ország területén telekkönyvezik az ingatlanokat, közöttük a lakásokat, hogy ezt a munkát 80 százalékban elvégezték, a mi érdekünkben teszik ezt, mert az egységes nyilvántartás szavatolja a tulajdonos tulajdonjogi biztonságát. A szövegben az is olvasható, hogy az így listába vett ingatlanok értéke megnő, tehát eladásuk alkalmából magasabb ár érhető el, mint azok esetében, amelyek kívül maradtak a besoroláson.
Ez szép és jó - lenne -, de mifelénk mellékíze van. Ti. a munkában, itt a Vajdaságban, nagyban segédkezik a rendőrség is, és azt kell észrevennünk, hogy az ingatlanoknak nem is az a része áll az érdeklődés középpontjában, amely az erdőket, a szántóföldeket, a legelőket, a gyümölcsösöket stb. foglalja magában, hanem a házak, a lakások, amelyek pillanatnyilag üresen állnak. A hirdetésekhez mellékelt képek is csak családi házakat és lakótömböket mutatnak be. S mivel így van, az itt élő ember, főleg a magyar, arra a szerződésre asszociál, miszerint polgáraink abban az esetben kaphatnak belépőt az Európai Unió országaiba, ha Szerbia visszafogadja azon polgárait, akik engedély nélkül tartózkodnak az EU területén. Márpedig ha ezt a toloncegyezménynek nevezett alkut nyélbe ütik, ugyan hova jönnének vissza kint levő polgártársaink, mint elsősorban Vajdaságba? Igaz ugyan, hogy az ügyben közvetlenül érdekelt miniszterek szerint igazi visszatelepítés lesz, tehát a ,,hazatérők” oda kötelesek menni, ahonnan távoztak. Röpke utánajárás azonban kimutatta, hogy leginkább kosovói ,,menekültek'-ről van itt szó, roma és szerb nemzetiségűekről, akik aligha kívánnak az agresszíven önállóságra törekvő ,,albán” tartományba ,,hazatérni”. Hiszen eddig is főleg Vajdaságba telepítették az egykori Jugoszláviából menekülő embereket. Ha valami ,,csoda” folytán kiderülne, hogy itt található a legtöbb üres lakás és ház - ami az eddigi tapasztalatok alapján biztosra vehető -, ki mondja meg ezeknek a szerencsétleneknek, hogy nem lesz szabadságuk ,,saját hazájukban” ott kezdeni új éltetet, ahol akarnak, ahol nekik tetszik...
Mivel a hirdetések szerint a telekkönyvezési akcióval könnyebb lesz a településfejlesztők dolga, a megüresedett lakások nyomán magyar polgárainknak némi önkritikára nyílik alkalmuk. Nem árt erről néhány szót szólni.
E sorok írója igen szeretné, ha egykori sorstársai, akik az anyaországba távoztak és nem tudják magukat megtartóztatni attól, hogy onnan tanácsokat osztogassanak a szülőföldjükön ragadtaknak magyarságuk megvédésének módjára, legalább gyakori hazalátogatással, házaik, lakásaik gyakori használatával keltsenek olyan benyomást a ,,kutakodókban”, mintha azokat nem hagyták volna el véglegesen. Ha pedig egykori otthonukat nem magyaroknak adtál el vagy bérbe, legyen bennük annyi önkritika, hogy kimaradnak ,,a nemzetiségi arányok megbontásáról” szóló, határainkon túli dobverésből, mert hangulatkeltésükkel árthatnak a szülőföldjükhöz ragaszkodóknak. Azok pláne tartózkodjanak a beleszólástól, akik távozásukkal üresen maradt házaikat, lakásaikat ugyancsak más nemzetiségűeknek adták el, mert ezzel komolyan hozzájárultak a nemzetiségi arányok megbontásához. Ez pedig nem(csak) gazdasági, hanem politikai kérdés és érdek is egyben...!?
Végül a városfejlesztés nemes cselekedet, de e sorok írója szerint nem jó az, ami Szabadkán és Vajdaság más városaiban történik. Ahol a városrendezési tervnek fittyet hányva újgazdagjaink kedvük szerint építenek emeletes lakóházakat - amit aligha tehetnek meg az engedélyeket kiadó hatósági szervek tudta nélkül, netán teszik ezt némi ,,összeköttetések' felhasználásával. Joggal merül fel a kérdés: miért ruházzák be pénzüket ezek az emberek ingatlanokba, miért nem vállalkozásokba, mivel a városépítés nemcsak szép házakból és utcákból áll, hanem mindenekelőtt a munkalehetőséghez jutó emberek javuló kedvétől, mosolyától, akik keresetükből képesek lesznek maguknak szép házat építeni vagy lakást vásárolni. Az elégedett emberek legalább annyira hozzájárulnak egy-egy város fényének emeléséhez, mint a gyakran elég ronda bérpaloták.
Akad még egy tényező, ami kíméletlenül rontja Szabadka (és más város) külcsínét, és kétségtelenül gazdasági kérdésnek számít. Miért engedik meg a városvezetők, illetve az illetékesek, a városközpontok szép, régi, gyakran tiszta stílusú épületeinek elcsúfítását azzal, hogy megengedik földszintjük kereskedelmi, üzleti irodákká való átalakítását? Eközben egy sor új épület földszintje és félemelete marad üresen. Ami Szabadka központjában történik, az kész katasztrófa. Harminc-egynéhány bankfiók foglalja el a legszebb épületek alsó részeit. A Korzót és a városházát körülölelő, megőrzésre és eredeti céljukat megtartani érdemes házakból eltüntették a szép kirakatokat, az egykor neves és hangulatos kávéházak kihaltak. Az egymással versengő kirakatok meg a különféle néprétegeknek otthont, eszem-iszomot, politizálási lehetőséget adó éttermek, kávéházak helyett marcona legények adnak ,,új színt' a belvárosnak.
Amit leírtam, nem számít szokásos gazdasági kommentárnak?
Tessék utánagondolni: félrepötyögtem volna komputerem billentyűin?