Hölgyeim és a focit nem kedvelő Uraim: véget ért a labdarúgó-világbajnokság! Végre már mást is nézhetünk a televízióban, vagy hosszasan elbeszélgethetünk az egyébként focilázban égő párunkkal, gyermekünkkel, elcseverészhetünk a kiskapuban ácsorgó (és pletykát szimatoló) szomszéddal, vagy éppen meghívhatjuk barátainkat egy kávéra. Végre-valahára visszazökkenhetünk a megszokott kerékvágásba.

Szintén jó hír, hogy túl vagyunk a középiskolába való iratkozáson. Gyermekünk megírta a kis érettségit (kipipálva!), összeállítottuk azoknak a középiskoláknak a listáját, ahová szívesen iratkozna (még egy pipa!), és ha az első körben sikerült bejutnia a kiválasztott középsuliba, a beiratkozáson is túl vagyunk (nagy pipa!). Jöhet a nyár!

Ám a legkékebb nyári eget is ellepik néha a szürke viharfelhők. Erre, mifelénk sajnos egyre gyakrabban, mondhatni, szünet nélkül. Szinte észrevétlenül, minden előzetes bejelentés nélkül szökött az egekbe például több élelmiszer és egyéb szükségcikk ára. Ráadásul szeptembertől a villanyáram 30 százalékkal drágul, a földgáz pedig már augusztustól többe kerül. A pénztárcánk szemmel láthatóan egyre soványabb, a bevásárlókosarunkba pedig szinte már alig kerülhet valami...

De sebaj! Találékony nemzet a magyar! A luxuscikknek számító sajtos tésztáról már rég lemondtunk, de itt van helyette a tejfölös galuska! A darált húst gazdagíthatjuk reszelt krumplival vagy tökkel, ihaj! Ha ügyesen ízesítjük, senki sem veszi észre, hogy fele annyi hús került a töltött paprikába, mint, mondjuk, két hónappal ezelőtt...

A drága tisztítószerek helyett alkalmanként megteszi az ecetes—szódabikarbónás víz, mosópor helyett pedig a mosószappan. Hölgyeim, elő a fateknővel és a prájával! Mossunk kézzel, így ha időt nem is, de áramot és vizet nyerhetünk. Pontosabban: takarékoskodhatunk vele, kiváltképpen, ha a mosogatógépet is „pihentetjük” egy ideig... A csupa illat tusfürdő helyett jöhet a babaszappan, ablaktisztító folyadék helyett az ecetes víz... És íme, máris lépést tudunk tartani az égbe szökő árakkal! Csak egy kis leleményességre van szükség, egy kis fortélyra, valamint egy nagy adag túlélési ösztönre. És hogy ne érjen bennünket meglepetés, készüljünk jó előre a gyermekünk szájából esetlegesen elhangzó, néhány igen kellemetlen kérdésre is: „Miért nincs ma hús ebédre?” „Mikor kapok új tornacipőt?” „Miért nem utazhatok el a többiekkel az osztálykirándulásra?”...

Ne csüggedjünk, vegyük elő a leleménytárunkat, vegyünk egy jó nagy levegőt, és sugározzunk optimizmust! Mindezt őszintének ható mosollyal az arcunkon, derűlátó tekintettel. Hiszen ezt várja el tőlünk mindenki: ne panaszkodjunk, csupán alkalmazkodjunk a (még véletlenül sem pozitív) változásokhoz. És mi így is teszünk, miközben kikészítjük a kútvízzel teli teknőt vagy lavórt az udvarra, és lábunkat belemártva a hűs tenger fehér tarajos hullámairól ábrándozunk...