— Zenta községben a pedagógusok kommunikáltak a szülőkkel és a gyerekekkel, kialakították a csoportokat, és munkához láttak. Az általános iskolák és a középiskolák használják a tévés órákat, melyek közül jó néhányat éppen Zentán, az itteni tanárok közreműködésével forgattak — hallottuk Perpauer Attilától, a községi tanács oktatással és művelődéssel megbízott tagjától. Azt is elmondta, nemcsak az iskolákban, hanem az óvodákban is elindult a távoktatás. Szerinte a diákok kreatívan áthidalják a társaik hiányát, videóznak, beszélgetnek egymással, a szülők pedig felügyelhetik a gyermekeik otthoni tanulását, és segíthetnek, ha arra van szükség. 

Szalai Attila karikatúrája  

A Google Classroom és társai

— Mivel a Zentai Gimnázium, az Egészségügyi Középiskola és a mi iskolánk egy épületben van, az intézmények vezetői azonnal leültek, és a Facebook Messenger, illetve a Google szolgáltatásai alapján meghatározták az induláshoz szükséges keretet — vázolta a helyzetet Tóth Kornél, a Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola igazgatója. — Messenger-csoportokat formáltunk, aztán a tanárok átálltak a Google Tanterem (Classroom) nevű szolgáltatására, majd később elkezdték használni a Microsoft Teams nevű programját is. Diákjaink mindennap 7.30 és 13.30 között virtuálisan az iskolában vannak, az órákkal az érvényes órarend szerint haladunk. Szerencsére a tanulóink többségének nem volt technikai nehézsége, néhány esetben jelezték, hogy kapcsolódási problémájuk van. Az órák jelentős része videokonferencia által valósul meg, a tanár csoportos hívást kezdeményez a Teamsben vagy a Google Tanteremben, ami erős internetkapcsolatot igényel. Köszönjük a családoknak, hogy gondoskodnak a gyermekeik számára mindarról, ami a távoktatáshoz szükséges.

Az igazgató úr arról is beszámolt, hogy az érettségizőknek felkészítő órákat is tartanak. A közgazdasági iskolában az érettségi vizsga eddig is a számítógép használatát és az internetes kommunikációt feltételezte, tehát nem ütközne nagy nehézségbe, ha távoktatásban kellene megszervezni, de erről még nincs konkrét információ. Emellett köszönik az MNT támogatását és Vicsek Annamária oktatási államtitkár hasznos videóit. Sőt, ingyenes online továbbképzésre is kaptak meghívót, mely kurzusnak szintén a még jobb digitális órák megtartása a célja. Mindenki azon fáradozik, hogy az oktatás minősége ne romoljon amiatt, hogy a diákok és a tanárok egyaránt otthonról dolgoznak.

Biankának csak egy félévet sikerült „normálisan” középiskolába járnia, az elmúlt hetekben társaival együtt a digitális oktatással ismerkedett és barátkozott. Érdeklődésemre elmondta, minden rendben van, habár hiányolja az osztálytársait és a barátnős programokat.

— A matematikatanárunk a Discord applikációt alkalmazza, melynek segítségével élő oktatást tarthat. Mi a számítógépét látjuk, a tananyagot beszkenneli, és miközben a magyarázatot hallgatjuk, leírjuk, amit kell. A történelmet az Edmodo platformon tanuljuk, oda kell küldeni a beadandókat, prezentációkat, valamint a Google Classroomot is használjuk. Felelések még nem voltak, de felmérőket, dolgozatot már írtunk.

Arra a kérdésemre, hogy mi van a puskázással, Bianka a következőt válaszolta:

— A matektanárnő például mondta, hogy nézhetjük a füzetet, úgysem ugyanazokat a feladatokat adta fel, másolni nem tudtunk. Most teljesen ránk van bízva, hogy megtanuljuk-e az anyagot, mert ez a mi érdekünk. A legtöbben otthon ülünk, de tartjuk a kapcsolatot, van külön osztálycsoportunk, melyben mindennap beszélgetünk.

A szülő legyen a tanár szövetségese

Juhász Attila zentai általános iskolai magyartanár előadásait a tévés tanórákban is követhetjük.

— Én az óráimat úgy tartom, hogy lássanak a gyerekek. Általában a Pannon TV-s anyagot egészítem ki szóbeli közléssel. A tanulókkal a Google Tanteremben találkozunk, a felsősöknél minden évfolyamnak van külön osztálya. Első lépésben elvárom, hogy mindenki bejelentkezzen, majd megadom a felvett óra linkjét, melyet a diákok megnéznek, ezután élőben kapcsolódok, meghallgatom a kérdéseket, kiosztom a házi feladatot. A tanuló megírja a leckéjét, lefényképezi, majd feltölti a Feladatok rubrikába. Nálam kézzel kell írni, mert így nyoma marad a füzetben, és a szülő is megnézheti. Egész évben perelünk a gyerekekkel a mobiltelefon miatt, és most, amikor hasznos dolgokra kellene használniuk az eszközt, a legtöbben nem tudják, mit kell tenniük. Ők csak azokat a műveleteket ismerik ezeken a technikai csodákon, amelyek a saját szórakoztatásukhoz szükségesek. A körülbelül száz hatodikos és nyolcadikos diákomból négy van, akinél látom, hogy a technikai felszerelés és a háttértudás hiánya miatt nehézkes számára ez az oktatási forma. Nekik más módon továbbítjuk az anyagokat. Nekem rossz, hogy a gyerekektől csak írásban kapok reakciót, nem látom a tekintetüket, nem tudom, milyen más oldalak vannak időközben nyitva a számítógépükön, hogy lövik-e óra közben a zombikat, vagy csak rám figyelnek. Ezért jó, ha a tanár kisegítő szövetségeseként a szülő is ott van a háttérben — hangsúlyozta Juhász Attila.

— Kezdetben mindenki egy kicsit bizonytalan volt, de úgy érzem, most már belezökkentünk a helyes kerékvágásba — magyarázta egy informatikatanár, akit arról is kérdeztem, sikerül-e minden diákot elérni, és van-e mindenkinek megfelelő eszköze a digitális oktatáshoz.

— Sajnos nincs mindenkinek. Akad olyan család, ahol csak egy számítógép van, és azon több gyermek osztozik, mások pedig a szomszédba vagy rokonhoz mennek át órát hallgatni. Adódnak problémák, melyeket sem a tanár, sem a diák nem láthat előre, előfordulhat, hogy a gyerek nem tud bejelentkezni, nem tudja követni az órát. Nekünk be kell írnunk a hiányzókat, de azért arra is tekintettel kell lennünk, ha valami gond van, és nem szabad azonnal igazolatlant vagy egyest adni.

Egy tanítónő, aki negyedikes diákokat oktat, szintén ismertette a saját gyakorlatát.

— Nekem nagyon nagy segítség a tévés tanítás, mert körülbelül ugyanott tartunk. Amikor olyan anyag van a tévében, amelyet mi már átvettünk, akkor ismételünk. Örülök, hogy online formában korábban elérhetőek az órák, még az előtt, hogy levetítik a tévében. Én előre megnézem, óravázlatot írok, mellékelem a diákoknak a megnézendő videót, és hetente kétszer-háromszor kérem, hogy küldjék vissza a feladatokat lefényképezve. Alsóban azoknak, akiknek nincs lehetőségük, hogy így tanuljanak, a kollégák kinyomtatják a feladatokat, összegyűjtik, és el lehet menni értük. Nagyon hálás vagyok a kollégáknak, akik a tévés órákra áldozták az idejüket. Persze van, amikor azt mondom, én másként csinálnám, de most ilyen a helyzet, és szerencsére erre tudunk támaszkodni. Minden pénteken írok a Messenger-csoportba a szülőknek, megköszönöm, hogy együtt dolgoztunk, és ők is tehetnek fel kérdéseket. Vannak kedves esetek. Például zeneórán azt a feladatot adtam, hogy hallgassanak meg egy zeneszámot, érezzék nagyon jól magukat, esetleg táncoljanak is, és kaptam olyan videót, amelyen az egész család táncol. Mi, tanárok, igyekszünk odatenni magunkat, de most olyan helyzet alakult ki, hogy a szülőknek is be kell segíteniük. Nem nekem, hanem a saját gyermeküknek.

Végezetül lássuk, hogyan vélekedik egy anyuka, akinek két lánya — az egyik nyolcadikos, a másik egyetemi hallgató — kóstolt bele a távoktatásba.

— Mintha tanterem volna otthon, a csukott ajtón át is hallok mindent. Mindkét lányom szorgalmas, de most inkább a nyolcadikosról beszélnék, hiszen ő felvételi előtt áll. Van házi feladata, és készülnie is folyamatosan kell, mintha iskolába menne. Nem szorul a segítségemre, csak néha kéri, hogy kérdezzem ki valamelyik anyagot. Ő már tudja, hol szeretne továbbtanulni, regisztrált is az iskola — tehetséggondozó gimnázium — honlapján. Sokat beszélgetünk erről a családban, követjük az interneten a tudnivalókat, és időnként egy kicsit aggódunk is, nehogy lemaradjunk valamiről.

Az anyuka azt is elmondta, nekik is van szülői Messenger-csoportjuk, melynek segítségével naponta értekeznek, és az osztályfőnököt is bármikor felhívhatják.