A busz elindult, a zene felcsendült, barátságok szövődtek. Átlépve a határt egy kissé sokkolóak voltak az akkori állapotok: Nagyvárad ipari zónája — tudom, mára visszanyerte régi fényét a város, de a hegyekbe érve egyre varázslatosabb régi falvak fogadtak. Rendes út akkor még nem volt Sztánára, így néhol sötétben toltuk a buszt a havas-sáros utakon. Talpig sárosan érkeztünk meg Sztánára, ahol a helyiek a falu főterén vártak ránk a sötétben, hidegben. Máig látom a mosolygó arcukat, a szeretetet, amely sugárzott az ismeretlen anyaországiak iránt (amikor megtudták, hogy vajdasági vagyok, akkor még legalább ennyire örültek). Beolvasták, ki hová van elkvártélyozva: Simonék mennek a Kurátorhoz. Kezet fogtunk a házigazdával, és hazaindultunk. Magas háza volt, kőalapokon, fatornáccal, faoromzattal, egy ősi építészeti és esztétikai csoda. A pálinka kitöltve, a mics megsütve, a lánya pompázatos kalotaszegi népviseletben, a fia kalapban, olyan betyáros mosollyal. Beléptünk egy ősi világba, mely csak néhány száz kilométerre van Budapesttől!

Este a falusiak műsort adtak a kultúrházban. Csodálatos énekek, táncok, Ursus sör, táncház, mulatozás reggelig. Akkor elindult valami, ami még évekig visszahúzott a sztánai farsangra. Egyre több barátot hoztam magammal, hogy lássák ezt a csodát. A faragott kapukat. Az alkonyatkor érkező bivalycsordát. A dombokat, melyek Kós Károly Varjúvárához vezetnek. Hol farkasok vagy elvadult kutyák is előfordulnak néha, ezért a szekérhajtó petárdát is hoz magával. Minden házban szeretettel, töltött káposztával fogadtak. Még Móricz Zsigmond is járt ide Kós Károly barátjához, itt merített ihletet a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művéhez. A templom, mely római alapokra épült, olyan szilárd, és a szép magyar kultúrát hirdeti a varrottasokkal a belsejében. Szállt a karcos ének a dombok felett a misén, és én úgy éreztem, hogy ennél boldogabb már nem lehetek. Ez a Sztána, Kalotaszeg visszajár álmomban, próbalok minél többre emlékezni. Ezért is vártam ennyire a Magyar menyegző című filmet, hogy visszahozza azt, ami talán már csak nyomokban létezik a valóságban. Talán ez a film közelebb visz majd hozzá, ha már honfitársunk, a szabadkai származású Kovács Tamás játssza a főszerepet.