home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Szórványban
NÉMETH Ferenc
2005.04.13.
LX. évf. 15. szám
Szórványban

Burány Nándor, Dudás Károly, Németh István, Tari István: Szórványban. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2005.A Szórványban című könyv, melynek szerzői: Burány Nándor, Dudás Károly, Németh István és Tari István, műfaji meghatározás szerint riportkötet, de szerény véleményem, hogy voltaképpen ennél...

Burány Nándor, Dudás Károly, Németh István, Tari István: Szórványban. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2005.
A Szórványban című könyv, melynek szerzői: Burány Nándor, Dudás Károly, Németh István és Tari István, műfaji meghatározás szerint riportkötet, de szerény véleményem, hogy voltaképpen ennél sokkal, de sokkal több: így egybegyűjtve a szórványban élő vajdasági magyarság szociográfiai vizsgálata, egyfajta helyzetfelmérés, helyzetkép is - attól függetlenül, hogy 10, 15 vagy 20 évvel ezelőtt íródott -, amely rámutat a szórványban élők sajátos gondjaira, megnevezi a problémákat, és utal az esetleges megoldásokra is, ugyanakkor azonban be is mutatja a vajdasági magyar szórványközösségeket (ha szabad így fogalmaznom). Az említett négy szerző a helyszínen tapasztaltakból és az ott látottak és hallottak alapján rajzolja meg egy-egy mikroközösség életvitelét, gondjait-bajait. Miközben ezeket az írásokat olvassuk, sokszor elszorul a szívünk, mert szociográfiai tényanyaguk azt sugallja, hogy itt, közvetlen környezetünkben, egyik-másik kis közösségben honfitársainknak nem adatott meg mindaz, ami nekünk. Hogy néhol létfontosságú a magyar tagozat megnyitása az általános iskolában, hogy nagy gond a falu lakosságának elöregedése, a fiatalok elvándorlása, a gyors ütemű beolvadás, a magyar sajtó és a magyar könyvek hiánya stb.
Ez a kötet valóban tükröt tart társadalmunk elé, és szépítgetés nélkül tárja fel azt a valóságot, amelynek tragikumára sokan csak az olvasása közben döbbennek majd rá. Merthogy eddig is tudtuk, hogy szórványban élni eleve hátrányos: Bánátban is, Bácskában is, Szerémségben is, de e kis közösségek problémáit nem tudatosítottuk a megfelelő módon, nem ösztönzött bennünket cselekvésre. E kötet szerzőinek riportalanyai tudatosan vállalják a szórványhelyzetből adódó előnytelen állapotot, beleszoktak már, belefásultak, megtanultak benne élni. Ugyanakkor korlátozott lehetőségeikhez mérten, leleményességüknek köszönhetően próbálnak tenni valamit helyzetük javítása érdekében, vagy talán helyesebben: helyzetük további romlása ellen. Tisztelet és elismerés a riportalanyoknak, akik közül sajnos sokan már nem élnek, ugyanakkor pedig a szerzőknek is, akik nem egyszerű újságírói feladatra vállalkoztak, amikor belekezdtek ebbe a munkába.
Bizony, több ilyen és hasonló jellegű felmérés kellene, öt-tízévenként talán, mert akkor összehasonlíthatnánk, hogy egy-egy kis közösségben mennyire változott (romlott) a helyzet.
Burány Nándor Doroszló, Muzslya, Herkóca, Ittabé, Budiszava, Szaján, Bóka, Székelykeve, Satrinca, Maradék, Pancsova, Ürög, sőt a baranyai Szentlászló és Kórógy meg a Lendva környéki Kapca szórványmagyarságának életét és sorsát vázolja fel. Dudás Károly Bánát és Baranya tájaira, Kopácsra, Csúzára, Vörösmartra kalauzol el bennünket. Dél-Bánátban eljutott a Burkátokig, a Fertályok nádtetős viskóihoz, a Szakadóhoz - olyan helyekre, ahol talán azóta sem járt még újságíró, s természetesen látleletet készített a szerémségi Maradékról. Tette ezt azért, hogy megtapasztalja, vagyunk-e még, élünk-e még a szórványban, s hogy rákérdezzen: mi lesz velünk? Németh István a sokéves terepjáró-újságíró rutinjával utazta be a vidéket, s eljutott a titeli kriptaházakig, a bánáti Szentmihályra, a nádvágó erzsébetlakiak közé, kiutazott Nagyszeredre, és felkereste a Módos melletti Káptalanfalván élő magyarokat. De Párdányt, Székelykevét, Ürményházát és Nezsényt is meglátogatta, meg Szerémség egyes részeit. Írásaiban emberi sorsokon keresztül világít rá arra, hogy milyen is szórványban élni, mostoha körülmények között kitartani, megkapaszkodni, boldogulni. Tari István a delibláti homokpusztát és környékét, a ,,homokba kapaszkodott" ottani magyarság létét térképezi fel: Fejértelep, Emánueltelep magyarságának hétköznapjait vizsgálja, de útba ejti Erzsébetlakot, Udvarszállást és Káptalanfalvát is.
A kötet anyaga az 1970-es, 80-as, 90-es években íródott, s a könyv előszavában Burány Nándor többek között így fogalmaz: ,,Évtizedeken keresztül cikkeztünk erről a siralmas pusztulásról. Ahogy lehetett, Szerémség, Dél-Bánát, Dél-Bácska, Baranya, Szlavónia, Szlovénia falvait járva próbáltunk rámutatni a szórványba szorult magyarok szívszorítóan reménytelen vergődésére. A népszámlálási adatok mutatják, milyen szánalmas eredménnyel". Az eredmény pedig azért maradt el, mert annak idején, mint Burány fogalmaz, ,,senki a füle botját se mozgatta". Újabban azonban a politikai változásokkal újra előtérbe került e fogyatkozó kis magyar közösségek ügye.
Remélni szeretnénk, hogy ezúttal nem marad visszhangtalanul a szórványmagyarság (immár kötetbe foglalt) sorsa, s hogy nem marad el a megmaradás esélyeinek a javítása sem. Tenni kellene valamit, cselekedni. Hiszen időközben, az elmúlt 15-20 évben, az itt leírt helyzet még súlyosabb állapotokra világítana rá. De addig is okuljunk e kötetből, amely nemcsak szóval, hanem fotóval is dokumentálja a szórványsorsot.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..