Többen úgy vélik, hogy ez nem is a szülő feladata, hanem az iskoláé vagy a kortársaké. A pszichológus is a pedagógusok segítségére lehet, de mivel a szexuális bántalmazás megelőzését már be kell tervezni az iskolai programba, nem baj, ha a gyermekek több oldalról is kapnak választ a bennük motoszkáló kérdésekre.

A gyermekek ma már sok csatornán juthatnak hozzá pontos és kevésbé fontos, olykor csak látványos válaszokhoz. A filmek erotikus részleteit már nehéz kivédeni, sőt a közösségi oldalak ízléses és kevésbé ízléses fényképei is felkelthetik a kíváncsiságot. Itt csak óvatosan jegyzem meg, arról is érdemes beszélni, hogy mi az, amit egy ilyen oldalon meg lehet mutatni, és mi az, amit semmiképpen ne tegyenek fel a gyerekek. Ez nem csak vizuális dolgokra vonatkozik, mert a sokszor könnyedén beszélgetésbe elegyedő fiatal el sem hiszi, hogy az az idegen ott, a másik gép előtt mi mindenre képes.

A bennünk leggyakrabban felmerülő kérdés talán az, hogyan és mikor kell erről beszélni. Az életkor mindig alkalmas, vagyis már a kisgyermek is „felvilágosulhat” az óvodában egy informáltabb társa által. A szülőknek azonban mégsem ajánlom, hogy egy négy-öt évest részletekkel sokkoljanak, tíz év alatt felesleges ezzel terhelni egy gyermeket. Ekkor viszont már meg kellene történnie az első komolyabb beszélgetésnek, mert ellenkező esetben, információk nélkül egyre kiszolgáltatottabbá válhat a fiatal.

Azt látom, hogy az anyák általában megérzik, mikor jön el annak az ideje, hogy mindezt megbeszéljék lányukkal. A fiúk felvilágosítása — melyet a család férfi tagjainak ajánlatos megtenni — némileg könnyebb, hiszen őket nem fenyegeti a teherbeesés veszélye. Mégis fontos lenne hangsúlyozni ebben a fiúk szerepét és azt is, hogy a nő/lány nem terepe az ő szexuális ingereik kielégítésének.

Fontos, hogy mi magunk is legyőzzük a frusztrációnkat, amikor erről beszélünk, mert ellenkező esetben a gyerekben is ugyanez az érzés születhet meg a téma kapcsán. Éreznie kell, hogy ez nem tabu. Ha viszont mégsem sikerül leküzdenünk a szorongásunkat, akkor érdemes szakember segítségét igénybe venni, vagy más személyét, akiben a gyermek megbízik: barátot, rokont, tanárt stb. — a könyvek és a filmek helyett is. Vigyázzunk, mert ha túl lazán kezeljük a témát, vagyis bagatellizáljuk a szexualitást vagy csökkentjük a jelentőségét, annak kellemetlen következményei lehetnek. Hiszen, ha belegondolunk, ez egy nagyon szép része lehet a gyermekeink életének is — de az érzelmi alapot is mindenféleképpen hangsúlyoznunk kell.

Félreértés ne essék: a felvilágosítás nem ad indítékot a nemi élet megkezdésére, sőt a statisztikák szerint a szakszerűen és őszintén felvilágosított gyermekek óvatosabbak. Ezért is fontos, hogy nyíltan elmondjunk mindent a szexualitás veszélyeiről is, mint amilyenek a nemi betegségek, a teherbe esés, a szerelmi csalódás stb. Mivel vannak fiatalok, akik már 12-13 évesen is élnek szexuális életet, ha ekkor kezdünk bele a felvilágosításba, akkor biztos, hogy már elkéstünk. Sőt, ilyenkor a kortársak és a média „varázslatos” eszközei által már jóval informáltabbak, mint gondolnánk. Tehát a 10-11 éves kor a legmegfelelőbb, és ami igen fontos: legyünk felkészülve minden kérdésre, mert ha továbbra is kerülünk bizonyos témákat, akkor a gyerek esetleg egy aktus során találkozhat velük úgy, hogy már nem fogja tudni megítélni, helyes-e, vagy sem az, amit csinál. Ne próbáljuk őt megvédeni a saját hibáinktól, hiszen ő egy másik ember. De azt se lássa rajtunk, hogy zavarba jövünk, mert így már nem nekünk teszi fel a jövőbeli kérdéseket, esetleg már fel sem teszi őket, vagy ami még rosszabb: számára is belső feszültséggel jár majd minden olyan helyzet, amelyben megjelenhet a szexualitás.

Fontos, hogy a gyerekek mindig a korukhoz igazodva kapjanak felvilágosítást otthon vagy az iskolában. Ebben segíthet az énképük fejlesztése, a saját identitásuk megértése, valamint a nyílt beszélgetések a nemi szerepekről, az intimitásról és az érzelmek megéléséről — ahogyan az például a holland programban is előre van látva. Általa a gyerekek megbeszélhetik, mi az alapja a jó kapcsolatnak, mely akár lelki és testi biztonságot is hordoz magában, akkor is, ha szeretkezésre kerülne sor. Arról is beszélhetünk velük, hogy nem véletlenek azok a megnevezések, hogy szerelmeskedés, szeretkezés…

Ha már kisgyermekkortól kezdve készséggel és őszintén válaszolunk a testükkel, a nemi különbségekkel kapcsolatos minden feltett kérdésükre, akkor a későbbiekben nem fog fenyegetni a „nagy beszélgetés” veszélye. Ráadásul evidens, hogy nem elegendő egyetlen ilyen „nagy beszélgetés”, hiszen mindig lesz olyasmi, amit elfelednek vagy nem kérdeztek meg. Segíthet, ha megtanítjuk a gyerekeknek minden testrész anatómiai nevét. És azt is tanítsuk meg, hogy a testével mindenki maga rendelkezik, vagyis előbb kérdezze meg, hogy megölelheti-e, megpuszilhatja-e a másikat. Ezek után pedig ő maga is mondhat nemet a másiknak. Erre pozitív példákat is mutathatunk egy-egy reklám- vagy filmjelenettel. Ezek a filmek a negatív példák megtárgyalására is alkalmasak, vagyis kommentálhatjuk, ha valaki nem a mi családi értékeink szerint cselekedett.

A felsősök már mindentudónak hiszik magukat, ezért érdemes rákérdezni bizonyos részletekre, mint például: Honnan tudod, hogy készen állsz a testi kapcsolatra? A válaszokat mi magunk is korrigálhatjuk anélkül, hogy megaláznánk őket, ha esetleg valami butaságot vagy számunkra éretlen gondolatot osztottak meg velünk.

Összegezve: a felvilágosítás a kisgyermekkorban folyamatos lehet a korhoz igazított üzenetek mentén, de a fontos és egyenes felvilágosítást tíz-tizenegy évnél tovább ne odázzuk. Ha mindebben hitelesek és őszinték leszünk, akkor gyermekeinknek is lehetőségük lehet a szexualitás pozitív oldalának megismerésére.