home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szent István királyunk alkotása maradandó
Tóth Lívia
2006.08.16.
LXI. évf. 33. szám
Szent István királyunk alkotása maradandó

Mgr. Pál Tibor az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Történelem Tanszékének tanársegédje. Szűkebb kutatási területe a XIX-XX. századi magyar történelem, valamint szerb-magyar kapcsolatok, elsősorban a keleti kérdés szemszögéből nézve. A történésszel most mégis egy jóval korábbi időszakról, Sz...

Mgr. Pál Tibor az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Történelem Tanszékének tanársegédje. Szűkebb kutatási területe a XIX-XX. századi magyar történelem, valamint szerb-magyar kapcsolatok, elsősorban a keleti kérdés szemszögéből nézve. A történésszel most mégis egy jóval korábbi időszakról, Szent István koráról, életművéről beszélgettünk.
- A magyar társadalom a többnyire sikertelenül végződő kalandozások idején a X. század közepe táján, belső és külső okok hatására válságba került. Abban az időben Európa is mindinkább a megnyugvást és a stabilizálódást kereste. A jövő egyre jobban a kereszténység elvei alapján létrejövő új államképződmények kialakulásának kedvezett. A magyaroknál az államképződés külső és belső tényezők hatására Géza fejedelem (972-997) idején kezdődött meg. Géza békés külpolitikájával és központosító belpolitikájával elérte azt, hogy az örökébe lépő fiára, Vajkra, a későbbi I. István királyra, egy, az akkori Európában gyökereit megvetett ország továbbfejlesztését hagyhatta feladatul. Vajk, majd István, trónra kerülve (997-1038) folytatta apja politikáját. A nyugati kereszténység felvételével a nyugati államszervezési elvek követésével először saját szállásterületének, az Észak-Dunántúlnak, majd az egész országnak a kapcsolatait összekötötte, ill. megerősítette azokat az akkori nyugat-európai kultúrával. Megszervezte az ország területi igazgatását, rögzítette a letelepült életformához szükséges alapelveket, és erős kézzel követelte meg azok betartását a Kárpát-medencében élő népektől. Koronát kért és kapott a pápától, II. Szilvesztertől, mint az önálló európai uralkodók, és ezzel a Kárpát-medencében létrehozott egy erős hűbéri magyar államalakulatot. István a maga korában nagy műveltségű uralkodónak számított. A korabeli források szerint apja, Géza, uralkodásra nevelte őt: a hadiismeretek elsajátítása mellett arról is gondoskodott, hogy fia a kor nyelvét, a latint is megtanulja.
Uralkodásának több évtizede alatt István király folyamatosan szervezte a világi és az egyházi közigazgatási egységeket (vármegye, egyházmegye stb.). Uralkodása alatt mintegy 45-50 vármegye jött létre, s ezekkel egyidejűleg sikerült neki a tervezett 12 püspökségből élete alatt tízet felállítani, melyek közül kettőt, az esztergomit és a kalocsait, érsekségi rangra emelt. A püspökségek mellett megannyi kolostort, apátságot hozott létre, amelyek közül a legjelentősebb a pannonhalmi bencés apátság volt. A másik jelentős, az élet szinte minden területére kiterjedő tevékenysége a törvényhozásban mutatkozott meg. Uralkodása alatt két törvénykönyvet adott ki. Egyet közvetlenül megkoronázása után, egyet pedig uralkodása vége felé.
A kereszténység terjesztésében elért érdemei elismeréséül István királyt 1083-ban a pápa szentté avatta. Azóta tisztelik a magyarok I. István államalapító királyukat Szent Istvánként. Szent István király kultusza 2000. augusztus 20-án teljesült be, amikor a konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté avatta, s ezáltal az egyetemes keresztény világ szentjévé vált.
* Életműve hogyan tükröződik a mai társadalmunkban?
- Ezer év távlatából is látható Szent István király maradandó alkotása. A magyar nép megmaradását biztosította azzal, hogy őseinket rákényszerítette a kereszténység felvételére és az Európához való felzárkózásra, ami által nem jutott a hunok, az avarok és más, a történelem folyamán eltűnt népek sorsára. E törekvésével nemcsak a puszta megmaradást biztosította, hanem társadalmi modernizációt is végrehajtott a kor követelményeinek megfelelően, ami egyben az ember és Isten, ember és természet viszonyának átértékelését is jelentette. Ez egyben az új életrend felvétele is volt. A keresztény hit, amely az evilági szenvedésekért kárpótlásul a túlvilági örök életet helyezte kilátásba, megbízható szövetségese lett akkor és a későbbiekben is az állami szervezetet erőszakosan terjesztő királyi, ispáni és nemesi rétegnek is. Az állam és az egyház ilyenfajta összefonódása szavatolta mindkét intézmény részére a megmaradást az elkövetkező vérzivataros évtizedekben és évszázadokban.
A Szent István által alapított állam továbbfejlődésével alakultak ki még a középkorban azok az elvek, amelyek alapján az államnak a modernizáció eszközévé kell válnia. Ez a magyar történelemben például azt is jelentette, hogy olykor, ellentétben az újkor folyamán Európában kialakult, központosításra törekvő államtípussal, megértve a sajátosságokat, meghagyta a különböző autonómiák rendszerét szinte egészen 1918-ig. Ilyenek voltak a regionális autonómiák (Erdély, a bánságok, az önkormányzati autonómiák), az etnikai autonómiák (jászkunok, székelyek, szászok), a szakmai autonómiák (a céhek, egyesületek), vagy pl. az egyházak, megyék stb. autonómiája, de ide tartoztak a 18-19. században az akkori magyar állam határai között élő katonáskodó népek, pl. a szerbek kiváltságai is. Az előbbiek közül nem egy még államalapító királyunk, ill. Árpád-házi utódai idejéből származik, kötelezve bennünket egyben arra is, hogy a körülményekhez és szükségletekhez igazodva ezeket továbbfejlesszük, új tartalmakkal töltsük fel és éltessük őket.
* Az anyaországban a korábbi rendszerben augusztus 20-a kommunista ünnep volt, de a határon kívül élő magyarok sem vállalhatták fel nyíltan.
- Szent Istvánról és művéről eléggé tájékozottak a magyarok, annak ellenére, hogy nem minden korszakban kezelték megfelelően. Talán azt mondhatom, hogy a szocialista korszakban inkább az egyház ünnepelte, de akkor is ünnepelték. Annak ellenére, hogy augusztus 20-át hivatalosan az alkotmány ünnepének tartották, szinte mindenki tudta, hogy az valójában Szent István ünnepe. Hiszen Budapesten akkor is megtartották a körmenetet a Szent Jobbal az élen. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy első királyunkat elfeledték az emberek. A rendszerváltás óta ez még hatványozottabban érződik. Pl. azóta sok önkormányzatban az új kenyér ünnepét is augusztus 20-án ünneplik. Ez vidékünkön is sok helyütt így van.
* Milyen mértékben szerepel Szent István az iskolai tananyagban?
- Még a szocialista korszakban sem hagyták ki teljesen Szent Istvánt a tankönyvekből. Jómagam még az általános iskolában is tanultam róla. Esetleg egyes túlbuzgó pedagógusok hagyták ki a korábbiakban. Manapság a helyzethez igazodva ez is megváltozott. Mind az elemi iskolai, mind a középiskolai tananyagban jelen van István király. Viszonyainkhoz mérve jelentős mértékben van jelen. Pl. az általános iskolai tankönyvben még külön olvasmány is szól róla. Megjegyzem, hogy a vajdasági magyar diákok a legújabb program szerint az általános iskola 4. osztályában tanulnak róla először, a természet és társadalom nevű tantárgy keretében. Itt is csak azt mondhatom, hogy a jelenleg meglehetősen szabad rendszerben az előírtakon kívül a pedagógusok többet is megtaníthatnak a gyerekeknek Szent István királyról, amennyiben ezt ők maguk, de a diákok is igénylik.
* Mit szívlelhetne meg a mai ember első királyunk viselkedéséből, tanításából?
- Szent István fiához intézett szavait (intelmek), amelyek az idegenek befogadásáról szólnak - melyek által az állam is csak nyerhetne - a későbbiekben a magyar politikai elit képviselői is sokat idézték, mintegy igazolásként az ezekhez a népekhez való viszonyulásukkor. Ha azonban mélyebben belegondolunk, államalapító királyunk szavai a mai viszonyok közepette talán máshogyan is értelmezhetőek, méghozzá magyar-magyar viszonylatban. Az egykori államkeret szétesett, s most jelenleg a magyarság több államban él, így a befogadást az anyaország szempontjából vonatkoztathatjuk az elszakadt nemzetrészekre is. Ez a mai magyar politikai elit történelmi felelőssége, s a kérdés csak az, hogy a hatalmon levők ezt így érzik-e. Merjük-e azt hinni, hogy a határmódosítás nélküli nemzeti integráció, mint a befogadásról szóló intelmek - ezúttal a saját nemzetre vonatkozóan - megvalósul, és ezáltal újra egy nemzetté válhatunk?

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..