Sortüzek - 1956, I. jelentés, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1993
Sortüzek - 1956, II. jelentés, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994
,,Sortűznek tekintjük azt az eseményt, amikor felfegyverzett egyenruhás, reguláris alakulat tüzet ad le a fegyvertelen civil tömegre'- ezzel a meghatározással kezdte meg kutatómunkáját az a Tényfeltáró Bizottság, amelyet még az Antall József vezette magyar kormány 1993. január 21-én alakított az elmúlt rendszer éveiben elkövetett egyes bűncselekmények feltárására. Ebben a meghatározásban benne van a két fél szembenállása, amikor az egyik oldalról meghatározó tényező a fegyverbirtoklás és a szervezettség, a másik oldalról pedig a fegyvertelenség és a civil lét.
A bizottság feladata az volt, hogy a történelem eszközeivel segítsen minél pontosabb képet adni arról, milyen sortüzek voltak Magyarországon 1956. október 23-ától az év végéig, s hogy milyen megtorlás követte a forradalmat és szabadságharcot.
A kutatócsoport, még létrehívásának évében, novemberben befejezte első jelentését arról, hogy milyen típusú sortüzek dördültek el, valamint hogy a forradalom egyes időszakaiban ezek milyen funkciót töltöttek be. Ugyancsak fontos kérdésként kutatták, hogy kik adhattak tűzparancsot.
A fő forrásaik az 1956 végén, 1957 elején a hatalom rendeletére a fegyveres erőszakszervek által készített jelentések és az ún. tényleíró jegyzőkönyvek voltak, akárcsak a korabeli megtorló perek anyagai, a különféle visszaemlékezések, publikált memoárok, a Kádár-rendszer idején született magyarországi és emigrációs könyvek, a kommunista rendszer vezetői által ellenjegyzett ,,hivatalos' iratanyag, valamint a Tényfeltáró Bizottság felkérésére szakértők által készített tanulmányok.
Nem vizsgálták azokat az eseteket, amikor a fegyveres alakulattal szemben fegyveres felkelők álltak, és ezért nem sortűzről, hanem fegyveres konfrontációról beszélhetünk. Ugyancsak kirekesztették azokat a gyilkosságokat, amelyeket orvlövészek, illetve más ismert vagy ismeretlen reguláris vagy irreguláris fegyveresek követtek el.
A tényfeltáró munka első szakaszának célja volt még, hogy tisztázzák, hány sortűz dördült el a kérdéses időszakban, valamint, hogy a forradalom eseményeivel milyen összefüggést mutatnak, mennyire tekinthetők agy adott helyzet véletlen tragédiájának, illetve mennyire folyományai a hatalom döntéseinek!
A következő évben megjelentetett, második jelentés három részből áll. Az első rész a sortüzek és a katonai diktatúra összefüggései körében kívánja feltárni, és közölni a vonatkozó források egy részét.
A második rész a megtorlás történetének témakörében végzett kutatások fontosabb megállapításait közli, utalva a megtorlás jogtalanságára, valamint az új hatalom részéről (Kádár-kormány) a ,,megtorlás jogá'-nak kialakítására és működtetésére.
A harmadik részben a meneküléssel és a menekültekkel kapcsolatos adatok, dokumentumok szerepelnek. Itt kell megemlíteni egy hiányosságot is: az Ausztria felé menekült több mint 180 000 magyar polgár sorsával és történetével részletesen, az akkori Jugoszlávia felé áramló, hozzávetőlegesen 20 000 menekültével (19 851 regisztrált menekült - H. A. adata) viszont csak érintőlegesen foglalkoznak!
A mindkét kötetben, jelentésben szereplő mellékletekkel és bő dokumentumanyaggal a kutatócsoport tagjai (Kahler Frigyes elnök, mindkét kötet szerkesztője, továbbá Alföldi Vilma, Borosy András, Kapronczay Károly, M. Kiss Sándor, Pálmány Béla, Sándorfi György) részint szakszerűen demonstrálják megállapításaikat, részint hűen és nagyszerűen érzékeltetik a kor hangulatát.
Aki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetével komolyan kíván foglalkozni, e jelentések tanulmányozását nem kerülheti meg.