...Csantavéren...

Mintegy másfél héttel ezelőtt hatalmas vihar tombolt Csantavéren. Az ítéletidő nagy széllel kezdődött a kora esti órákban, ezután fél órán keresztül előbb libatojás, majd dió nagyságú száraz jég zúdult a falura. A vihar nem sújtotta az egész települést, főleg a központtól Nagyfény felé eső részen tombolt: cserepeket tört össze, hatására sok helyen beszakadt a mennyezet, kárt tett a szabad ég alatt parkoló gépjárművekben, kerteket tarolt le. A haszonnövényeket sem kímélte! Ahol jégeső esett, ott kő kövön nem maradt: a napraforgót és a szóját teljesen elverte, belőle semmi nem maradt, a kukorica esetében a következő napok döntik el, melyik parcellán hajt újra a termény.

— A helyi közösségben jelenthető be a kár. Az adatokat eljuttatjuk az illetékes tartományi és községi szervekhez, és abban bízunk, hogy a károk megtérítésére lesz pénz. Kicsit fájó, hogy amikor az ország éléskamrájában történik ilyen elemi csapás, akkor az nem kap túl nagy figyelmet. Ha viszont Szerbia más részein történik valami baj, azt a tájékoztatási eszközök nagydobra verik, így arra az illetékes szervek is hamarabb felfigyelnek, és előbb segítenek. Néhány médium beszámolt ugyan a mi esetünkről, de ez kevés, így nem hallatszik el túl messzire a hangunk — vélekedik Domonkos Gábor, a csantavéri Termelők Klubjának az elnöke.
Jaksa István harminc-egynéhány hektáros területéből mindössze háromholdnyit nem ért kár.

— Búzát és napraforgót is termelek. Némelyik parcellán az összes napraforgómat elverte a jég, amelyiken viszont megmaradt, ott is a nagy részét újra kell ültetni. Nem is tudom, mit csináljak a búzával. Van olyan parcellám, amelynek a felét teljesen tönkretette a jég, ugyanennek a parcellának a másik felét azonban semmilyen kár sem érte. Ekkora jégverésre nem is emlékszem. A ’80-as, ’90-es években is gyakori volt a jégeső, de akkor a vihar 300-400 méter széles sávban, néhány kilométer hosszan tarolt végig. A mostanihoz hasonlót, hogy a jég 500 méter hosszan esik, a következő 500 méteren nem, újabb pár százon pedig újra hullik, még nem láttam — mondta Jaksa.
Domonkos Gábor elmondta, hogy Nagyfény és Csantavér között létezik ugyan egy jégvédelmi rakétakilövő állomás, értesülései szerint azonban ez az állomás már évek óta nem működik. Szerinte a jégvédelemre nagyobb figyelmet kellene fordítani, ezeket az állomásokat fel kellene újítani, és akkor a termelők is nagyobb biztonságban érezhetnék magukat. Ezenkívül még az is baj, hogy a hatalmas esőzés következtében több holdnyi területen áll a víz, ezért az újravetést még nem lehet elkezdeni.

Angyal Józseféknél a kertben a virágokat, az istálló tetején pedig mintegy ötszáz cserepet tört össze a vihar.

— Épp a teraszon tartózkodtam, amikor megérkezett az égi csapás. Legalább fél óráig zuhogott a diónyinál is nagyobb jég az udvarunkba, nem is emlékszem, láttam-e már ilyen nagy szemű jeget. Amikor átmentem a szomszéd udvarába megnézni, hogy milyen állapotban van az istálló teteje, bizony lapátolnom kellett a jeget. Az összetört cserepeket eltakarítottuk, a tetőt nejlonnal lefedtük, a kárt bejelentettük. Most várjuk a kárfelbecslő bizottság megalakulását. Bármilyen segítség jól jön, leginkább abban reménykedem, hogy cserepeket kapok. Az épületet gyorsan helyreállítjuk majd, számíthatok a fiaim, a rokonok és a szomszédok segítségére — mondta József.

Felesége, Erzsébet bevezetett a konyhába, s már mutatta is a mennyezetet, melyről mintegy 50-60 centiméter átmérőjű darab a padlóra hullott.

— A plafonról szinte folyt a víz a konyhába, még most is nedves a padló. Bizony jócskán megijedtünk, amikor hatalmas kopogással esni kezdett a jég, arra azonban nem is gondoltunk, hogy a tetőnkben ekkora kárt tesz. Remélem, a vihar kitombolta magát, és megkímél bennünket egy újabb csapástól — bizakodik Erzsébet.

Az időjárás-előrejelzések viharos nyárt jósolnak. Remélhetőleg azonban a múlt szombati jégeső nem ismétlődik meg, és újabb csapás már nem sújtja a települést.

...és Horgoson

Magas talajvíz, szárazság, jégverés... Olyan jelenségek, amelyek lényegesen befolyásolják a mezőgazdasági termelés kifizetődőségét, különösen a mi sík vidékünkön. A tavalyi katasztrofális szárazság sem volt elég figyelmeztetés az ég részéről, az idei termelési ciklus is úgy indult be, hogy semmit sem tett az államvezetőség a felsorolt katasztrófák következményeinek enyhítésére.

A minapi jégverés is azt bizonyítja, hogy még azzal sem védekezünk az időjárási viszontagságok ellen, amivel hathatósan védekezhetnénk. A Magyarország déli részén is átvonult jégverés Horgostól Csantavérig sávokban tette tönkre a termést, főleg a gyümölcsösökben, és húzta át a termelők legszerényebb számításait is. Serfőző Erika horgosi mezőgazdasági termelő ezt mondja:

— Messziről már nem látszik a jégverés következménye, de ha közelebbről vizsgáljuk meg a leveleket, a fejlődésnek indult almatermést, elszomorító, amit látunk. A 10-15 perces jégeső bokáig érő jégszőnyeget hagyott az udvarban, s én már elsirattam az idei termést. A család férfitagjai azonnal határszemlét tartottak, és megállapították, hogy az idén kevés minőségi almát szüretelünk, pedig jó termés ígérkezett. Már másnap hajnalban permeteztük a jég verte területeket, hogy meggátoljuk a sebzett alma fertőzését. Így talán ipari almaként majd értékesíthetjük, ha nem veri el egy újabb jégeső. Az almafák levelei kevésbé szenvedték meg a jeget, olyan nagy szemű jég hullott ugyanis, ami súlyánál fogva lecsúszott a levélről, így csak a fejlődésnek indult alma ment tönkre. A szőlőkben fordított a helyzet, ott a leveleket verte rojtossá a jég, s tördelte le a vesszőket, a termés kevésbé sínylette meg. Az almás mellett itt van ez az új őszibarack-ültetvény, amit én már semmiképpen sem akartam. De a férjem azt mondja: öreg gyümölcsös öreg termelőben már megöli a munkakedvet, hát állandóan újít valamit. Azt mondják, a faluban a jégvédelmi szolgálat kilőtt egy rakétát, ami valamelyest szétverte a nagyobb jégdarabokat, de több nem volt, így csak ebből állt a védekezés.

Radetić Nenad horgosi gyümölcstermelő nemcsak minőségi terméséről ismert, hanem arról is, hogy környékünkön elsőként szerelt fel jégvédelmi hálórendszert, amiről lapunk már képes riportban beszámolt. Most arra voltunk kíváncsiak, vajon a rendszer megvédte-e a nyolcholdas almást.

— A jégeső sávban haladt, így nem szenvedett a falu minden része egyformán kárt — mondja a gazda. — A védett almásunk is benne volt a sávban, de néhány méterrel odébb, a sógornőm sárgabarackosát sokkal erősebb jégverés érte. A háló bizony kivédte a jégtámadást. És ilyenkor, amikor égi csapást szenved a környék, önkéntelenül is felvetődik az emberben a kérdés: vajon miért hanyagolják el ennyire a mezőgazdaságról történő gondoskodást! Hiszen nekünk olyan fejlett a jégvédelmi rendszerünk, ami párját ritkítja Európának ezen a részén. Két-három évvel ezelőtt a magyarországi szakemberek a mi bajsai jégvédelmi központunkba jöttek tanulni! Hihetetlen, hogy a meglevő jégvédelmi állomásokat nem tudják ellátni kellő mennyiségű rakétával, hiszen ez nem egy óriási beruházás. Ezt a kiadást meg lehetne oldani a községek szintjén abból a pénzből, amit az állami földek bérbeadásából szednek be, így minden község a maga területét védené. Még így se volna teljes a védekezés, hiszen a kilövőállomás, mondjuk, a nyugatról jövő jégfelhőt lövi, miközben keletről is jön egy felhő. Tehát a mezőgazdasági termelő mindenképpen az égiekkel kellene, hogy szerződést kössön, de sajnos, ezt még a földiekkel sem tudjuk megtenni, annyira nem törődnek velünk. A jégvédelmi hálórendszer rendkívül hatásos, de méregdrága, amihez szinte nincs is támogatás. Ezen felül a szavatossági ideje annyi, mint a gyümölcsös életkora: 10-12 év. Mi a rendszerre felvett bankkölcsönt majdnem ennyi ideig fizetjük vissza — mondja Nenad.

Hivatalos adatok szerint Szerbia jégvédelmi állomásai 5800 rakétával rendelkezek, a szükséges egynegyedével. A termelők ezt a termelési évet teljesen felkészületlenül kezdték, anyagilag teljesen kimerítette őket a tavalyi fagy-, majd aszálykár, így nincs miből beruházni sem az öntözésbe, sem a jégvédelembe. Egyébként is az előző évekhez képest az állam az idén nem ad támogatást a fejlesztési kölcsönök után járó kamatra, sőt a mezőgazdasági minisztérium az  idén már nem ítélt oda térítésmentes kölcsönöket sem. A termelőknek még mindig nem kezdték meg az idei évre esedékes hivatalos támogatás kifizetését, így az idei termelési ciklus beindításának költségeit teljes mértékben a termelők viselték. Elemi csapások ellen az idén sem marad más, mint az egekhez intézett imádság!