— De hát október van! — válaszoltam. — Az mindegy, az úti okmánynak legalább még három hónapig érvényesnek kell lennie ahhoz, hogy valaki beléphessen Magyarországra — mondta a rendőr, miközben néhány kilométerrel odébb, a horvát—magyar határon ezresével engedik be az országba a menekülteket/migránsokat/bevándorlókat/honfoglalókat (a kedves olvasóra bízom, hogy melyik megjelölést tartja helyesnek) — útlevél nélkül.

Szerbia viszonyulása az Európát már több hónapja sújtó válsághoz inkább nevezhető pragmatikusnak, mint humánusnak. Holott Szerbia — több európai ország szerint is — a kontinens egyik leghumánusabb országává lépett elő a probléma kezelése terén — hogy mikor és hogyan, az számomra mindmáig talány. Mindamellett, hogy az ország emberségesen bánik a menekültekkel/migránsokkal/bevándorlókkal/honfoglalókkal, az embercsempészeket kegyetlenül üldözi.

Aleksandar Vulin munkaügyi, foglalkoztatási, katonai és a szociális miniszter vasárnap bejelentette, hogy ez idáig 450 járművet koboztak el az embercsempészektől, és több ezer eljárást indítottak.

A minap az egyik híradásból azt is megtudhattuk, hogy egy szíriai menekült/migráns/bevándorló/honfoglaló 600 eurót fizetett annak a „jóindulatú” taxisnak, aki Horgostól Šidig, a szerb—horvát határ melletti településig fuvarozta. A sofőr nem kis kockázatot vállalt — jogállamban élünk, és a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak —, hiszen ha elkapják, akkor nemcsak a járművét kobozzák el tőle, hanem embercsempészetért eljárás is indul ellene.

A szerencsétlen menekülteknek/migránsoknak/bevándorlóknak/honfoglalóknak, akik Macedónia felől átlépik Szerbia határát, 490 kilométert kell megtenniük Šidig. Hát jó sokat kell gyalogolniuk. Megállás nélkül legalább négy napig tart az út, vagyis tartana, ha az országba belépő naponta több ezer menekült/migráns/bevándorló/honfoglaló nem szervezetten, buszokkal vagy taxikkal érkezne a célig...

Most akkor hogy is van ez az egész embercsempészetes dolog? Talán az állam csempészi az embereket? Vagy ez esetleg néhány magánvállalkozó privilégiuma? Egyáltalán a taxitársaságok hogyan kerülnek képbe? Vagy esetleg közöttük is van néhány olyan vállalkozó, aki szorosabb kapcsolatot ápol a szerb kormány bizonyos tagjaival, és neki azt is szabad, amit másoknak nem? És a Preševótól Šidig tartó fuvarért vajon fizetnek-e, és ha igen, akkor mennyit?

A híradások legtöbbször erről a két városról szólnak, de azt a kérdést még senki sem tette fel, hogy vajon jogkövető magatartást tanúsít-e az ország akkor, amikor az illegális határátlépőket regisztrálás nélkül az egyik pontból a másikba fuvarozza.

Kattinson az alábbi képre, és tekintse meg a szerző adatlapját is!
Tomek Viktor