A posta évezredek óta életünk fontos része. Munkája átszövi mindennapjainkat, ünnepek résztvevője, így teljesen természetes, hogy a zeneműveknek is gyakori szereplője.

Kezdjük egy barokk mesterrel, Ennemond Gaultier-vel, vagy más néven idősebb Gaultier-vel! A lantművész és zeneszerző 1575-ben született, de életműve a XVII. században teljesedett ki. Unokatestvére, Denis Gaultier publikálta műveit, így egy kissé összemosódik az opusok eredete. Leghíresebb darabja talán a Posta című gigue, az az élénk tánc, amelyet a szerzők szívesen alkalmaztak szonáták és szvitek tételeként, s operák balettbetéteiben is gyakran megjelent.

Mozart híres D-dúr szerenádja a Postakürt melléknevet kapta, mivel a második menüett tételében a postakürt is felharsan. A kürtjeleknek egyébként külön irodalmuk van. A cikk írása közben kerültem kapcsolatba a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvánnyal, melynek munkatársai fotókkal és információkkal is segítették munkámat. A honlapjukon az egyes kürtjelek is meghallgathatók: a postakocsik miként jelezték jövetelüket a lóváltó állomásnak, hogyan ösztönözték a pihenő utasok beszállását, s a vészhelyzetre is megvolt a jel. Ez azért is érdekes számomra, mivel a hadseregben ezredkürtös voltam, s e dallamokat még most is le tudnám játszani.

A leghíresebb postai tárgyú dalmű talán Adam A lonjumeau-i postakocsis című operája. A kissé bugyuta történetben a főszereplő egy postakocsisból lett énekes, aki természetesen maga is dalra fakad a darab híres rondójában. Az ária a tenoristák bravúrszáma, magam is felhasználtam, amikor a híres magyar énekesről, Pataky Kálmánról forgattam filmet.

Goldmark Károly A házi tücsök című operáját Dickens regénye ihlette. Ez a mester harmadik dalműve, egy kedves mese, melynek bemutatója 1896-ban volt Bécsben. A kritikusok kedvezően fogadták, és letisztult műként értékelték. Az idillikus történet egy postamester házában játszódik, és természetesen a színpadon itt is felharsan a postakürt. Sajnos, a darab egy kissé feledésbe merült, és várja feltámadását.

Végül zárjuk eszmefuttatásunkat Zeller A madarász című operettjével. Ezúttal egy postáslány áll a középpontban, aki mindent megtenne azért, hogy szerelme solymászi kinevezést kapjon. Természetesen ez nem megy komplikációk nélkül: öntudatos legény, szerelmes hercegnő, ármány, valamint pénzsóvár udvaronc keresztezi terveit. Természetesen ezúttal sem marad el a szívet melengető befejezés, a szerelem és az eltökéltség diadalmaskodik a klasszikus bécsi operett mesterének legismertebb dalművében.

A témával kapcsolatban további érdekességek a www.dapta.hu oldalon találhatók.

Levelek a zenében

A posta világnapjára összeállított írás második fele a klasszikus zenében szereplő leveleket veszi számba.

A romantikus operákban a hősök gyakran ragadnak tollat, hogy papírra vessék bánatukat, reményeiket. Az egyik leghíresebb Puccini Tosca című operájának Levéláriája: a főhős, Cavaradossi a kivégzése előtt üzen az utókornak. Szomorú percek, s az előadótól nagy mérsékletet kíván, hogy az ária ne torkolljon melodrámába. Jan Kiepura, a híres, lengyel származású, amerikai tenor beleesett a hibába: az egyik hangfelvételen végigzokogta a számot. Erre szokták mondani a tapasztalt színészek, hogy ne a színész sírjon a színpadon, ezt hagyja a meghatott közönségre.

A másik nagyon híres leveles ária Tatjánához kötődik Csajkovszkij Anyegin című operájában. Amikor még kötelező volt az orosz nyelv, az ária alapját adó Puskin-verset is be kellett biflázni, még most is el tudom szavalni: „Ja kvam písu, csivo zse bolje” (Én írok levelet magának — Kell több?). E szerepnek is megvoltak a klasszikusai, különösen Házy Erzsébetre emlékszem szívesen, aki 69 alkalommal — utoljára 1980-ban — alakította a szomorú, orosz hősnőt.

Mozart is belopta Figaro házassága című operájának negyedik felvonásába a „borítékos” Levélkettőst. Ezúttal a Grófnő és Susanna duettjében kerül előtérbe a levélírás. A Grófnő Susannának diktálja a sorokat, melyeket a Gróf tőrbe csalására eszeltek ki. A ház ura be is kapja a horgot, de ez egy hosszabb történet.

Jakobi Viktor Sybill című operettjében is megjelenik a levelezés. A címszereplő az elválás gondolatát veti papírra, valahogy így: „Kis Petrovom, / Remélem, megbocsájtja, / Hogy búcsú nélkül / Hagytam el magát.” Eközben az orosz télben kinn hullik a hó, csilingel a trojka, zümmög a szamovár, vonyítanak a farkasok. A darab végére természetesen minden kisimul. A címszereplői közül ezúttal a magyar színháztörténet nagyasszonyát, Fedák Sári nevét említem meg.

Egy másik operettben, Huszka Jenő Gül baba című daljátékában a viráglopó Gábor diák fakad dalra, s szerelméhez írt levelét ezúttal a török korban még nem a fennakadásokkal működő postára, hanem a darumadárra bízza. A népszerű dalnak is voltak halhatatlan előadói, itt az 1956-ban készült film főszereplőjére, Zenthe Ferencre gondolok elsősorban.

Végezetül egy kevésbé ismert művet, Planquette Rip Van Winkle című operettjét említhetem. A darab cselekménye Amerikában a Hudson folyó partján játszódik, és középpontjában a kalózok aranya áll. Megtalálása bonyodalmakat okoz, de végül minden jóra fordul. A műben is van Levélária, mely — az előbbiek java részéhez hasonlóan — a neten is meghallgatható Kalmár Magda tolmácsolásában.