Budapesten nevelkedett, érettségizett, majd beiratkozott a Műegyetemre, ám gépészmérnöki tanulmányait nem fejezte be — 1927-ben még némafilmekben szerepelt Budapesten, Bécsben, Berlinben, Münchenben, Párizsban és Hollywoodban — 1957-ben az óvilág egyik legnagyobb rendezőjének, a gall Louis Malle-nak a híres alkotásában, a Felvonó a vérpadig címűben mutatkozott be

Már a századfordulón, 1896 tavaszán a telefonhírmondó és a Röntgen-féle sugarak szenzációs hírén kívül Sziklai Arnold vállalkozónak köszönhetően Edison és a Lumiére fivérek találmányáé, a mozgó fényképé is eljutott az államiságát ünneplő Magyarországra. Sziklai ámulatba ejtette a magyarokat. Magyarországon is „megszületett” a mozi, 1914-ben megírták a Mozgófénykép Híradóban: ,,Mindenütt moziznak, Budapesten moziláz vett erőt'. Az első magyar hangosfilm A kék bálvány volt, majd elkészült a Hyppolit, a lakáj. De e nagysikerű mozifilmek előtt, a némafilmek érájában is zümmögtek a kamerák a magyar stúdiókban. A Corvin (Hunnia) Filmgyár 1917. október 16-án alakult meg, megvolt hozzá az alaptőke.

Kezdetben minden a színészeken múlott. 1931-ben Kabos Gyulán és Csortoson mulatott egész Pest, s aztán előbújtak a többiek: Jávor Pál, Karády Katalin, Szeleczky Zita, Páger Antal, Latabár Kálmán, Perczel Zita és mások. A sztárok egyeduralma sokáig tartott, egészen 1944-ig, s aztán a vörös hordák lerohanták Magyarországot. Ekkor több sztár — félve a megtorlástól — a Nyugatra menekült, köztük volt a szerb származású magyar színész, Petrovics Szvetiszláv is, akinek hazafiasságát nem bocsátották volna meg a szovjetek magyar bérencei.

Petrovics Szvetiszláv (Iván Petrovich)... Mit is tudunk róla? 1894. január első napján született Újvidéken — a város akkor még Magyarországhoz tartozott -, de már kétévesen Budapesten nevelkedhetett, ott járt iskolába, s a II. kerületi főreálban érettségizett. Nyugtalan természetű gyerek volt, s bár 1913-ban beiratkozott a Műegyetemre, tanulmányait a gépészmérnöki karon nem fejezte be. Ennek több oka volt. A tanulmányok feltehetőleg azért sem érdekelték a fiatal Petrovicsot, mert aktívan atletizált a Műegyetemi Athlétikai és Football Clubban, a MAFC-ban, de talán az első világháború kitörése is megakadályozta abban, hogy rendszeresen vizsgázgathasson. A rövid frontszolgálat után Bécsbe utazott, ahol ambiciózus rendezők a kamarák elé cipelték. Jó megjelenésű fiatalember volt, jól mozgott, mondták is a bécsiek: „Ez a Petrovics még sokra viheti, sztár lesz belőle!”

Sokáig Bécs és Budapest között ingázott. 1927-ben Berlinbe hívták — jól beszélt németül —, majd onnan elkerült Münchenbe, Párizsba, végül aztán Hollywoodba, ahol akkortájt csak úgy nyüzsögtek a magyar és a magyar származású filmalkotók, két megastúdiót is alapítottak, a Paramountot és a 20th Century Foxot. Petrovics a hangosfilmekben is szerepelhetett. Hollywood után visszatért Budapestre, rövid ideig Németországban is tartózkodott. Népszerűsége töretlen volt, habár kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nem sorakoztatták fel a világhírű sztárok mellé, de ő máig a legismertebb, legnépszerűbb mozicsillag, európai mozicsillag, aki innen, a Vajdaságból származott el.

A közelmúltban ugyan többen is feltűntek magyar mozifilmekben (Kerekes Valéria, Ladik Katalin, Pataki László, Döbrei Dénes, Soltis Lajos stb.), de hát nemzetközi karriert közülük senki sem futhatott be. Petrovics Szvetiszláv pedig egészen Hollywoodig araszolhatott. De az álomváros nem fogadta be. Ennek oka egyszerű. Akkor, amikor a „latin lover”, a sármos Rudolph Valentino fiatalon elhunyt, Rex Ingram rendező Petroviccsal próbálta helyettesíteni a sztárt az Allah kertje (1927) című filmben, de a közönség nem tudta elfelejteni Valentinót, még mindig őt akarta, őt siratta, Petrovics tehát nem volt méltó utód...

Több mint negyven évig volt a pályán, több mint száz kisebb-nagyobb filmszerepe volt. A némafilm érájában Balogh Bélával, Garas Mártonnal és másokkal dolgozhatott. Német mozifilmben Eggerth Márta szívét is meghódította A cárevics című filmben (1933) , majd a Hawaii rózsájában, 1943-ban eljátszotta egyik legnagyobb szerepét a Münchausen báró című vígjátékban, II. Katalin cárnőt (!) személyesítette meg vitriolos humorral, nagy-nagy játékkedvvel. Magyarországon a háború éveiben játszott sokat, amolyan gavallérokat hozott elénk, öregedő gavallérokat, akik még nem lomtárba valók.

Filmjei: Életre ítélve, Machita, Kalotaszegi Madonna, Európa nem válaszol, Magdolna stb. Az 1943-ban készült Kalotaszegi Madonna újvidéki bemutatóján személyesen is megjelent, újra végigsétálhatott szülővárosa utcáin. Aztán a vörösök előrenyomulása évében nyugtra emigrált, Ausztráliában és Németországban angazsálták. 1957-ben az óvilág egyik legnagyobb rendezőjének, a gall Louis Malle-nak a híres alkotásában, a Felvonó a vérpadig címűben mutatkozhatott be. Évekig a Szabad Európa rádióállomás munkatársa, újságírója és bemondója is volt. 1958-ban újra Hollywoodba hívták, Az utazás című drámában szerepelt 1958-ban. Münchenben hunyt el 1962. október 18-án.

Irodalom: Kalapis Zoltán - Életrajzi kalauz
Fotó:  Ivan Petrović. Poštena upotreba via Vikipedija