Szabadkán két eseményt is szerveztek a programsorozathoz köthetően: a Mosolyogj Szabadkára civil szervezet szombaton a klasszicista építészet megismerésének jegyében, a Milkó Izidor Vajdasági Zsidó Kulturális Intézet pedig vasárnap a „zsidó Szabadka” emlékhelyeit bejárva szervezett tematikus városfelfedező sétát.

De nem csak ez a két kulturális esemény történt a hétvégén! L. Simon László író, magyar országgyűlési képviselő megnyitotta Szombathy Bálint Hősök voltunk című kiállítását a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériájában. Beszédében több szempontból is paradoxnak nevezte a kiállítást. Például amiatt, hogy a konzervatív magyar kormány egyik képviselője nyitja meg a kortárs magyar művészet egyik legprogresszívebb kísérleteit felmutató művészének kiállítását. Persze mindez arra mutat rá, hogy Kelet-Európában semmi sem az, aminek látszik — mondja L. Simon.

Semmi sem, főleg az Európa irányába történő haladásunk nem — mondom ezt most már magam, miután némi hasonlóságot vélek felfedezni a fenti gondolat és a hétvégi összkép között. Az Észak-bácskai Szerb Egyesületek Szövetsége az idén első ízben rendezte meg a Szerb Hagyományőrző Napokat Szabadkán. Véletlen vagy sem, amikor időpontot választottak a megvalósításhoz, akkor éppen arra a dátumra böktek rá a naptárban, amelyet szerencsésebb esetben akár arra is használhatnánk, hogy megmutassuk azt a szikrányi igyekezetet, amely az Európához való tartozásunkról tanúskodna. Ehhez képest az európai gondolkodású szerb, magyar, horvát, bunyevác szabadkaiakat mind kijjebb sodorta a város szívéből az ott dübörgő, egyre zajosabb és egyre fülsértőbb tradicionális zene.

Ha így folytatjuk, akkor a 2022-ig terjedő időszak itthon csupán a „Kultúrák közeledésének paradoxona” lehet. Az UNESCO céljának a kulcsszava ugyanis nem a kultúra és nem a vallás, hanem a párbeszéd, melyről ilyenformán csakis paradoxonként beszélhetünk, tekintettel arra, hogy hazánkban a kultúrák közötti párbeszéd sajnos még mindig — és egyelőre úgy tűnik, kilátástalanul — egyoldalú.