Csenger Ádám az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője, nemzetközi és geopolitikai kérdésekkel foglalkozik. Elemzéseiben gyakran vizsgálja a globális szabályozási trendeket, valamint a digitális tér társadalmi és politikai hatásait. Munkájának fontos része a fiatalokat érintő technológiai és társadalmi változások elemzése is.

Csenger Ádám

* Mi a lényege Ausztrália új közösségimédia-korlátozásának, és miért tartja sok ország globális tesztlabornak?

— Azért, mert ez világviszonylatban egy példátlanul szigorú szabályozás, tehát először vezetett be egy állam országos szinten olyan szabályozást, hogy egy bizonyos korcsoport alatt, jelen esetben a tizenhat év alattiak számára, teljes mértékben megtiltja bizonyos közösségimédia-platformok használatát. Jelenleg a törvény tíz közösségimédia-platformra vonatkozik, a legnépszerűbbekre, mint például a Facebook, az Instagram, a Snapchat stb., és a tizenhat éven aluliak számára megtiltja e platformok saját profillal történő használatát. Sőt, más platformokra is kiterjeszthetik a törvény hatályát.

* Mi volt az ausztrál törvény fő célja a tizenhat év alattiak közösségimédia-használatának korlátozásával? Miért döntött így az ausztrál kormány?

— Világszerte egyre inkább terjed az a nézet, hogy a közösségi média használata káros hatással lehet a serdülőkre, és hogy ez ellen valamit tenni kell. A nagy kérdés persze az, hogy mit, erre jelenleg senki sem tud pontos választ adni. Az ausztrál kormány mindenesetre úttörő szerepet vállalt ebben a kérdésben. A kiindulópont az volt, hogy 2024-ben, még a novemberi törvénytervezet benyújtása előtt, parlamenti meghallgatássorozatot tartottak. Ezen olyan szülők szólaltak fel, akiknek gyermekei a közösségi média használata miatt önkárosító magatartást tanúsítottak, sőt, egyes esetekben öngyilkosságot is elkövettek. Ez nagy társadalmi visszhangot eredményezett Ausztráliában. Ezzel párhuzamosan médiakampány is indult, mely a közösségi média szigorúbb szabályozását támogatta. A törvénytervezet benyújtása előtt közvélemény-kutatást is készítettek. Ez azt mutatta, hogy a lakosság 77 százaléka támogatja a törvényi szigorítást.

* Akkor ezek szerint a törvény gyors elfogadását a jelentős társadalmi támogatottság tette lehetővé. Mekkora szerepük volt ebben a civil kezdeményezéseknek, például a megszólaló szülőknek vagy a különféle lobbicsoportoknak, és mennyire volt ez egy széles társadalmi igény, nem csupán egy hangos kisebbség fellépése?

— Széles körű társadalmi támogatottság övezi a törvényt. Ahogy említettem, világszerte egyre inkább erősödik az a nézet, hogy valamit tenni kell a közösségi média használatának negatív hatásai ellen. Egyre több szülő gondolja úgy, hogy a közösségi média káros következményekkel járhat a fiatalokra nézve. Ausztráliában például több szülő is beszámolt arról, hogy a közösségi média milyen negatív hatással volt a gyermekeire. Egyes platformokon olyan tartalmak jelenhetnek meg, amelyek étkezési rendellenességeket népszerűsítenek. Emellett egyre gyakoribb jelenség a bántalmazás, vagyis az iskolatársak közötti zaklatás, mely a közösségi médiában is zajlik. Szintén súlyos gond a szexuális behálózást célzó magatartás, mely akár felnőttek részéről is előfordulhat a közösségi média felületein. Szélsőséges esetekben a zaklatás vagy az ilyen jellegű viselkedés akár öngyilkossághoz is vezethet. Ha nem is a legsúlyosabb eseteket nézzük, akkor is gyakori jelenség, hogy a fiatalok órákat töltenek a közösségi média használatával, ami sok szülőt aggaszt.

* Milyen fő kritikák fogalmazódtak meg a törvénnyel kapcsolatban az életkor-ellenőrzés és a gyakorlatba ültetés tekintetében?

— Valóban több kritikus hang is megjelent, elsősorban mentális egészségügyi szakemberek és gyermekjogvédő szervezetek részéről. Az egyik fő kifogás, hogy kérdéses, a teljes tiltás valóban a leghatékonyabb megoldás-e. Egyes vélemények szerint inkább a közösségimédia-szolgáltatókat kellene szigorúbb tartalomszűrésre kötelezni. Gyakori kritika az is, hogy a tiltás a leginkább sérülékeny gyermekcsoportokat érintheti hátrányosan. Ilyenek például az ausztráliai őslakosközösségekhez tartozó fiatalok, a kisebbségek tagjai, illetve a távoli, vidéki térségekben élők. Számukra a közösségi média sok esetben az egyetlen kapcsolattartási és információs lehetőség. Felmerül az az aggály is, hogy a szabályozás a fiatalokat a részben ellenőrzött nagy platformokról az internet kevésbé szabályozott felületei felé terelheti. A nagyobb közösségi oldalakon ugyanis léteznek szülői felügyeleti eszközök és tartalomszűrők, míg sok kisebb felületen ezek hiányoznak. További kritika, hogy a törvény több olyan online területre nem terjed ki, amely szintén jelentős hatással lehet a fiatalokra, mint az online játékplatformok, a párkereső oldalak és a chatbotok.

* A kilenc—tizenöt éves korosztály képviselőinek többsége természetesen ellenzi ezt. Milyen visszajelzések érkeztek tőlük?

— Tavaly, októberben készült egy felmérés a kilenc—tizenöt évesek körében. Arra a kérdésre, hogy szerintük jó ötlet-e a közösségi média tiltása, a mintegy 17 000 válaszadó 70 százaléka nemmel felelt, és mindössze 9 százalékuk támogatta az intézkedést. Nem meglepő tehát, hogy a megcélzott korcsoport körében ez nem számít népszerű döntésnek. A válaszadók 75 százaléka azt is jelezte, hogy a törvény életbe lépése után sem tervezi abbahagyni a közösségi média használatát. A fiatalok úgy érzik, hogy a tiltás megfosztja őket a kapcsolattartás lehetőségétől, sokan távoktatásban vesznek részt, vagy elszigetelten, farmokon élnek.

* Milyenek az eddigi tapasztalatok a gyakorlatban?

— Az ausztrál tapasztalat a törvény bevezetése óta eltelt mintegy másfél hónap alapján az, hogy a december 10-e körüli időszakban néhány, a szabályozás alá nem tartozó platform letöltési száma megugrott, ez azonban később stabilizálódott, így valószínűleg csak ideiglenes jelenség volt. A rövid idő miatt még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de egyelőre nem látszik a fiatalok tömeges átvándorlása más felületekre. A törvény betartásával kapcsolatos tapasztalatok viszont vegyesek: több tinédzser szerint semmi nem változott számukra, mert a platformok sok esetben nem ellenőrizték az életkort. Ezzel párhuzamosan viszont a közösségi oldalak több millió, tizenhat év alatti felhasználóhoz tartozó profilt töröltek.

* Több ország is fontolgatja ennek a gyakorlatnak a bevezetését. Mennyire reális, hogy egy ilyen szabályozást más országok is átvegyenek, például Európában vagy akár Magyarországon?

— Világszerte egyre nagyobb lendületet kap ez a törekvés. Az Egyesült Királyság például nemrég jelezte, hogy hasonló szabályozás bevezetését fontolgatja. Európában is több ország tervez tiltást vagy legalább szigorítást. Dánia és Norvégia például mérlegeli, hogy betiltja a közösségi média használatát a tizenöt év alattiak számára. Franciaországban olyan javaslat van napirenden, amely kizárná a tizenöt év alattiakat, a tizenöt—tizennyolc évesek esetében pedig korlátozná a közösségi média használatát. Spanyolországban szintén készül egy hasonló törvénytervezet. Olaszországban már létezik egy korlátozás: a tizennégy év alattiak csak szülői beleegyezéssel használhatják a közösségi médiát. Ha európai uniós szinten vizsgáljuk a kérdést, akkor fontos megemlíteni, hogy tavaly novemberben az Európai Parlament elfogadott egy jogilag nem kötelező erejű jelentést. Ez azt javasolja, hogy a tizenhárom—tizenöt évesek csak szülői engedéllyel használhassák a közösségi médiát, és tizenhat éves kortól legyen lehetőség az önálló használatra. A világ más részein is találunk példákat szigorításra. Bizonyos amerikai tagállamokban hasonló intézkedéseket vezettek be, Malajziában pedig az idén január 1-jétől minden közösségimédia-platformnak ki kellett tiltania a tizenhat év alatti felhasználókat. Összességében tehát egyre inkább megfigyelhető egy globális törekvés a szigorítás irányába, mely folyamatnak Európa is része.