Kétségtelen, hogy vannak eredmények. A helyzet azonban korántsem olyan fényes, mint amilyennek némelyek szeretnék feltüntetni. Az aránytalanul magas államadósság, vagy ahogyan időnként a hazai sajtóban nevezik, a közadósság az egész évi bruttó társadalmi termék mintegy háromnegyedét teszi ki. Ennek lefaragásához még évek kellenek, olyan évek, amelyekben továbbra is jó eredményeket tudunk elérni. A büdzsé felhasználásának átláthatóságát pedig tovább lehetne — és tovább is kellene — növelni, főleg annak tükrében, hogy a kormány tagjaitól is erre utaló ígéreteket hallhatunk.

A jó eredmények részben a még mindig viszonylag kedvező világgazdasági körülményeknek és — azért el kell ismerni, hogy nem utolsósorban — az adómegfizettetés terén elért jó eredményeknek köszönhetőek. Ez utóbbi azért tekinthető továbbra is igazi aranybányának, mert az eddigi események igazolják, mekkora lehetőségeket rejt, és még mindig csaknem 30 százalékosra becsülhető a szürkegazdaságnak a GDP termelésében meglévő részaránya. A jelenlegi kormányzat is felismerte ezt a lehetőséget, és úgy tűnik, valóban van szándék a káros jelenségek felszámolására. A miniszterelnök az adóhivatal káderügyi megerősítését és szigorúbb büntetéseket ígért. Az adóhivatalban 2016 végén 567 felügyelő dolgozott a terepen, valamint 104 adórendőr. A tervek szerint áprilisig még 100 felügyelőt vesznek fel, ami arányaiban jelentős megerősítés. Más kérdés, hogy egy frissen alkalmazott adórendőrnek mennyi időre van szüksége, hogy hatékonyan tudjon dolgozni.

A szürkegazdaság egyébként a korrupcióval szorosan összefüggő káros jelenség, mely gátolja országunk gazdasági fejlődését. Sok még a teendő ezen a téren. A bejelentések szerint kormányunk a jövőben kiemelt figyelmet szentel majd a korrupció és a szürkegazdaság visszaszorításának. Az államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter be is jelentette: a kormány eltökélt célja, hogy 2020-ig a szürkegazdaságot a GDP jelenlegi 30 százalékos részarányáról 26,5 százalékra csökkentse. A 2017. és a 2018. évet egyébként a szürkegazdaság elleni harc évévé nyilvánították.

A szürkegazdaság ennyire nagy aránya jelentősen torzítja a piaci törvények működését, kiszámíthatatlan, ebből eredően pedig rossz üzleti légkört eredményez, nagymértékben gátolva ezzel a vállalkozói kedv kibontakozását és a gazdaság fejlődését. A szürke zónában tevékenykedők az adók és a járulékok be nem fizetésével nagy versenyelőnyre tesznek szert, ezzel pedig kiszorítják a piacról a tisztességes vállalkozókat, akik reménytelen helyzetbe kerülnek. Így aztán a korábban még legálisan működők számára is nagy a csábítás, hogy tevékenységüket a szürkegazdaságba helyezzék át, vagy hogy a döntéshozók megvesztegetésével jussanak megbízásokhoz, munkához. Egyre többen vonják ki magukat a közteherviselés alól, ami viszont a tisztességes állampolgárok szűkülő körének még erőteljesebb adóztatását idézi elő. Így hát a folyamat gyorsan és hatékonyan csökkenti a gazdasági növekedés esélyét. Az ördögi kör bezárul. Az anyagi káron túl mindez az egész társadalomra nézve is veszélyes, mert hozzájárul egy negatív értékrend kialakulásához, illetve esetünkben egy már meglévő kedvezőtlen értékrend erősítéséhez. A specifikus korrupciós és szürke szálak megléte pedig az igazán jelentős külföldi beruházók többségét is eltántorítja.

Sokan nevetségesnek tartják, valójában azonban kreatívnak is tekinthetjük azt a nyereményjátékot, amelynek egy belgrádi lakás a fődíja. A gazdaság kifehérítése és a reformok folytatása szempontjából viszont kockázati tényező lehet az elnökválasztás, valamint az ezzel esetleg együtt megtartandó parlamenti választás is. A közszféra reformja egyébként is lassabban halad az eredetileg beharangozottnál, választások előtt pedig nehezen elképzelhető, hogy drasztikus leépítésekbe fognának. Az úgynevezett fiskális számlákkal elméletileg nyerhetünk, a választásokkal mások is nyerhetnek, egyelőre ez látszik biztosnak ebben az évben.