Olvasom: a madarak énekéből is megtudható, hogy körülbelül hány óra van. A Házikerti kézikönyv szerint elsőként, 4.04-kor a kerti rozsdafarkú szól, aztán: 4.40 házi rozsdafarkú, 4.43 kakukk, 4.55 kisposzáta, 4.57 széncinke, 4.59 erdei pinty, 5.00 kormos légykapó, 5.01 rigó, 5.09 kék cinege, 5.11 barátcinege, 5.12 ökörszem, 5.13 citromsármány, 5.16 barátkaposzáta, 5.17 erdei szürkebegy, 5.18 nyaktekercs, 5.23 csicsörke, 5.24 házi veréb, 5.42 fakusz, 5.50 zöldike, 5.54 kenderike, 5.58 stiglic. Előttem az izgalmas madáróra, s azon tűnődöm: a nyári szabadság idején érdemes volna legalább két-három alkalommal hajnalban kelni. Digitális és ketyegő óránk már mindenütt van - a karunkon, a mobiltelefonunk kijelzőjén, a tévé és a számítógép képernyőjének a sarkában, a konyhagépeken (mikrohullámú sütő), az autóban, s a pontos időt a rádió is gyakran bemondja... Csak éppen azt nem tudjuk már, amit a hajnalok hajnalán kelő elődeink ketyegő nélküli is tudtak: hogy hány óra van. Tudták, hogyan énekel a rozsdafarkú és a pinty. Milyen hangról ismerni fel az ökörszemet, a zöldikét, vagy a citromsármányt. Szóval: jó lenne tudni, hogy valóban ,,kjü, kjü, kjü-vel köszönti-e a napot a nyaktekercs.
Az utóbbiról egy égetően időszerű nyakatekert történet, a frekvencia-ügy jut az eszembe. Szenvedélyes rádióhallgatóként, szabadkaiként sem hagy hidegen a dolog - sokan vannak ezzel így: a Szabadkai Rádió petícióját csak Szabadka főterén több ezer ember írta alá --, újságíró-kollégaként pedig különösen nem. A regionális frekvenciát, mint ismeretes, a Pannon Rádió kapta, mely egész napos magyar nyelvű magyar adással nyert a pályázaton, jóllehet eddig egyetlen perc műsort sem sugárzott. ,,Győztünk - állítja a legnagyobb vajdasági magyar párt elnöke, mert a Pannon Rádióval a magyarságnak egész napos anyanyelvű műsora lesz. Szerinte akkor vesztett volna a magyar közösség, ha a Szabadkai Rádió nyer, hiszen az egy szendvicsműsorral pályázott, ami csak napi 6-7 órás magyar műsort jelentene. Az önkormányzati alapítású Szabadkai Rádió nem kaphatta meg a Szabadka, Magyarkanizsa és Zenta területére előirányzott egyetlen frekvenciát - érvel a Pannon Rádió nevében Árpási Ildikó --, hiszen a törvény értelmében a regionális frekvenciára kizárólag kereskedelmi rádiók pályázhatnak. å nyilatkozza: a törvény nem friss, már vagy négyéves. A kérdés: kik és miért tartották titokban, és miért nem léptek a miloševići rezsim elleni harcban a harcostárs, a Szabadkai Rádió érdekében. A Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége azt fájlalja, hogy már öt éve regionális műsorokat készít, de az erről szóló szerződés (Magyarkanizsa és Zenta önkormányzata írta alá) mindvégig a fiókban maradt. Az a frekvencia, amelyen az egész napos magyar adás szól - következik megint az ellenérv -, nem is a Szabadkai Rádióé, egy intézmény pedig (megint a törvény) csak egy frekvencián sugározhat adást. A cinikusok azt mondják: Árpási Ildikó az oka, amiért annak idején a Szabadkai Rádióban kitalálta az egész napos magyar adást, ugyanis ,,ha ő nem vezeti be, akkor most nincs mit elveszteni, nincs mit elsiratni. A politikai pártok szerint viszont ennek a fele sem tréfa: a regionális frekvencia elvesztését jogcsorbításként élik meg, hiszen a Szabadkai Rádió szerb, horvát és német nyelvű adása száz kilométeres körzetben volt fogható. Eddig...
Nem sorolom, hiszen ez vezércikk - nem a teljes tényfelsorolás, inkább a vélemény műfaja. Meglátásom szerint mindegyik érvelésben van igazságtartalom. Én a sok között az igazit keresem, és nem találom. Azt az egyet, amely minden szempontból korrekt. Törvényes is, etikus is, és nem sejlenek ki mögüle a politikai háttérjátékok. Azt szeretném tudni, hogy tényleg: frekvenciaügyben hány óra van? S mivel nem tudom, az az érzésem: innen is, onnan is manipulálni próbálnak. Szeretek, mondjuk, a barátcinege (Szabadkai Rádió) hangjára kelni - nálam a rádió családtag. Csakhogy ezek az én érzéseim, az én megszokásaim, a választás joga (a tekerőgomb révén) az enyém - ne akarja tőlem senki elvenni ezt a jogot és kierőszakolni a szeretetet. De azt se követelje meg ,,onnan föntről senki, hogy ezentúl a rozsdafarkút, a zöldikét vagy éppen a kenderikét válasszam és szeressem. Mert közösségi szempontból ez a jó, ergo: nekem is ez a jó. Így helyes még akkor is, ha a hangját se hallottam, a hangját sem ismerem. Ez nem jó üzenet. Kedélyborzoló még akkor is, ha csupán ,,az én készülékemben a hiba, nem jól veszem az adást. Az emberek tömeges aláíró-kedve - Szabadkán, a Tisza mentén, Topolya községben... -- azt sejteti: a választópolgárok nem szeretik a nyaktekercs-ügyeket.