Bennük a remény - a hertelendyfalvi és a torontálvásárhelyi nyolcadikosok

A történészek szerint a várost, melynek alapjait a Temes és a Duna találkozásánál vetették meg, az írások először Géza fejedelem idejében említik. Végvári pozícióját mindmáig megtartotta - közel van/volt a tűzhöz (jelenünkben pedig inkább a füsthöz!), így - érthetően - a letűnt századok viharaiban Pancsova sem tudta kikerülni az egymást váltogató ,,felszabadítás'-okkal járó bonyodalmakat. Újabb kori időszámítása során ötvenhét esztendeig ünnepelte napjaként október 6-át (emlékezve a három és fél esztendőnyi német megszállás alóli felszabadulásra), 2001-ben azonban a szunnyadó érzelmek felszínre törésével protokollárisan immár az 1918. november 8-ai események számítanak mérvadónak ebben a tekintetben. Ekkor kelt át ugyanis annó a moravai hadtest első számú gyalogezrede a szép, kék folyamon, és vette be harc nélkül Dél-Bánság adminisztratív központját, amely hivatalosan mindmáig nem emeltetett városi rangra.
Persze, régi szép szokás szerint, a közvélemény továbbra sem feledkezik meg a polgártársakról, az önmagukat ínségükben is önzetlenül szétosztó emberekről. Előbb talán mindenképpen a pedagógusok napjáról illene szólnunk, amely alkalomból huszonegyen a község általános, nyolcan a középiskoláiból, ketten pedig az iskoláskor előtti intézményekből részesültek a Legjobb Pedagógus elismerésben és egynegyed plusz fizetésben. Ennyi járt a nemzet legserényebb napszámosainak. Természetesen az októberi, azaz immáron novemberi kitüntetések sem maradtak el. Az idei díjakat egy huszonöt esztendős atléta, egy előzőleg tisztségéből - tisztessége miatt - menesztett igazgató, valamint egy tettében cseppet sem mindennapos vállalkozó, pontosabban egy profitmentes működési alapelvű művelődési és művészeti központ tulajdonosa vehették át a polgármester úrtól a Művelődési Központban megtartott, tartalmilag gazdag ünnepélyen. A díjazottak életvitelükkel éveken át arra igyekeztek rámutatni, hogy a hatalomba, a hivatali nyerészkedésbe és egyéb kiváltságokba való görcsös kapaszkodás helyett más utak is járhatóak. Habár esetenként hatalmas a megkísértés, megéri ellenállni. Mindnyájunk érdekében.
Hasonló indíttatásból születhetett az a városi programtervezet is, amelynek megvalósítása hivatalosan október utolsó napjaiban kezdődött a városi kertészet kivitelezésében. A projektum a meglevő zöld felületek és gyalogjárdák felújításáról, a foghíjas világítás szanálásáról, több mint kétezer facsemete ültetéséről, illetve egy játszótér kiépítéséről szól a város egyetlen oázisának területén: a Népkertben. Az elvégzendő munkafeladatok jegyzékén magától értetődően a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítése is szerepel. Ha már kapálunk... Egyébként a városépítő munkálatok a cudar őszi idő ellenére is folytak. Azokban a negyedekben is, amelyeket eddig már több, kultuszfilmnek tartott produkció rendezője vett igénybe patinás korhűsége miatt. Veszélybe került ezzel a hazai filmmogulok bánáti Mekkája, zarándokhelye - emelték fel máris hangjukat a beavatottak. Jogosan-e vagy sem, majd idővel elválik.
Most azonban mindenekelőtt békességre vagyon szükség, hogy jelenünk ragályos össznépi nyugtalansága azért mégse lépjen ki medréből. Megannyi szulamit-megmozdulásra, ami héberül békekeresőt jelent. Azaz: a szabadkai Népszínház társulata vendégszerepel a pancsovai Kultúrközpontban. Diákszemmel nézve ráadásul azt is, hogy lázadó szellemű tanáraik után a hertelendyfalvi és a torontálvásárhelyi magyar ajkú nyolcadikosok is találkozhattak végre egymással. Majd, mint gavallérokhoz illik, a debellácsi fiúk félúton elkísérték hazafelé a vojlovicai lányokat az előadás után. A külváros pereméig. Esemény volt, ha előzőleg a színházban érthetően(?) el is maradt a telt ház effektus. Salamon a dicső, Salamon a bölcs...
Aztán Erzsébet is megrázta szoknyácskáját egy picinykét. Ez azonban egy cseppet sem hatott zavarólag arra a lakossági összefogásra, amiért - a település minden külcsíni összevisszasága ellenére! - többen is büszkék pancsovaiságunkra. Rock-koncertek, különböző zenei és irodalmi rendezvények, frizurarevük álltak egy dobogását beszüntetni készülődő ifjú szív rendelkezésére. Majd lassacskán száraz topánnal is lépegethető, új körforgalmi útkereszteződés rajzolódott ki a zöldpiac környékén, nemcsak a látványos tanácstalansággal való körbe forgás a napi sláger, amihez a muzsikát - ugyancsak napi változatossággal, az el-eleredő eső- és hózápor szolgáltatta.
Végül a központi bevásárlóközpont bejárata fölé a legújabb Mikulás-díszek is felkerültek. Mert az ugyan egy állapot, hogy a városban immár nemcsak az ügyészség sztrájkol, hanem az iskolák is rövidített órákat tartanak, viszont az élet ettől függetlenül megy tovább... Sajnos, gyakran kopottan, és fojtogató bűzfelhőkbe takarózva. Immáron pedig egy (közel)múlt légkörét idéző, sajátságosan nyugtalan ádventi várakozással is átszőve, amely - úgy tűnik, a Kornak egy újabb pecsétjét készül rásütni szórványunk meg-megrebbenő lelkére. Is.