Sajnos, e díszes csomagolás bizony nagy gondokat rejt magában. Mélyen gyökerezőeket és makacsokat. Az említett civilszervezet legégetőbb gondjait körvonalazva Bába Lúcia, a VIVE fesztiválbizottságának elnök asszonya mind közül elsősorban a jelentősen megcsappant anyagi támogatást emelte ki. „Mellesleg” azt is megtudhattuk tőle, hogy a két VIVE közötti időszakban a bizottság összetétele is változott. Akadtak, akik elmentek, de szerencsére vannak, akik maradtak, hogy egy újabb időszakra vállalják ezt a közösségépítő kimerítő munkát! Meg kell küzdeniük majd nemcsak a megnövelt adminisztrációs munkával, hanem az új/régi tehetségek felkutatása, kinevelése és megtartása elé gördített akadályokkal is. Az elnök asszony szerint ez alatt nem azt kell érteni, hogy megcsappant volna a vajdasági magyar embernek a nyilvánosság előtti szereplési igénye. Csupán átértékelődött — és ezt csak tetézi az ösztönzés hiánya. Tény és való, hogy a tervszerűen leépített Újvidéki Rádió és Televízió műsorkoncepciójába manapság már aligha férne bele olyan nagylélegzetű produkciók kidolgozása, amelyek a VIVE hajnalán elősegítették a dobogós helyezést elért amatőr énekesek érvényesülését. Ezekre utalt nyilatkozatában Gábor Károly, az Újvidéki Rádió nyugalmazott producere, Torontálvásárhely szülötte is. Abban mindkét nevezett „rádiós” egyetértett, hogy a felmerülő gondokat csak egységes koncepcióval lehetne hosszú távon megoldani.

Biztató volt hallani, hogy a régi szép idők meddő visszasírása helyett a fesztivál berkeiben is születtek bizonyos újítások. Magasabb szervezői körökben elhangzott az a javaslat is, hogy pl. a 2014. évi, VII. Nemzetközi Dankó Nótaverseny házigazdájának szerepét, természetesen a VIVE fesztiválbizottságának aktív részvételével, Torontálvásárhely töltse be. A rendezvény célja az, hogy öt ország magyarságának nótaénekesei között a díjazott vajdasági magyar amatőrök is megmérettethessenek. Mint ahogyan teszik azt többen is közülük Szegeden, Szatymazon, Tabdin — saját szervezésben. Ez afféle kulturális kapocs is lenne, és e déli szórványvidék hírnevét öregbítené a határon túli régiókban is. Elvégre egy olyan közegről van szó, melyben megannyi vérbeli nótakedvelő él(t) és alkot(ott). A rendezvényt a szép emlékű Vitkay Gyula zeneszerző és kántortanító (1895. június 20—1973. március 23.) születésének 119. és halálának 41. évfordulója alkalmából tartanák meg.

Az idei nótatáborban négy amatőr nótaénekes tartott igényt szakmai korrepetálásra. Horváth Gizella Udvarszállásról, Lapcsevics Jovica Ürményházáról, Magyarics János Kúláról, Kocsis András Padéról érkezett. A több korosztályba tartozó nótakedvelőkkel a pénteki szövegválasztástól a szombat esti fellépésükig Gábor Károly, Linka László népzenei szerkesztő, Szép Antal szalonzongorista és Guzsvány Izabella zenepedagógus foglalkozott. Utóbbi a táborzárás gáláján egy-két nótacsokor erejéig markáns stílusú előadóművészként is bemutatkozott. A moderátor szerepét Bába Lúcia vállalta, az énekesek pedig a Dékány Imre, Nagy Zoltán, Szép Antal és Bakator János alkotta zenekar kísértében adhatták elő produkciójukat. Az MNT kiemelt jelentőségű kulturális eseményei között is számon tartott rendezvényre várhatóan ősszel kerül sor.