Népszokásaink és ünnepeink éltetése
m. k. o.
2013.04.30.
LXVIII. évf. 18. szám
Népszokásaink és ünnepeink éltetése

„Kishegyes olyan kerek, akárcsak a Sári berek. Kerek is meg gömbölyű, ez a világ gyönyörű. Itt lakom a közepében, Kishegyesnek közepében. Kishegyes jó berek, ide gyertek, gyerekek!” — ezzel a gyermekverssel várták április 19-én és 20-án a szervezők — a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete és a Pán Péter Iskoláskor Előtti Intézmény dolgozói a vendégeket, a néphagyományőrző pedagógusokat az észak-bácskai faluba.

Sokan több száz kilométert utaztak, hogy részt vegyenek a gödöllői székhelyű Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesülete által meghirdetett 15. tavaszi szakmai találkozón, amelyet most először tartottak meg határon túl — vagyis Kishegyesen. Mintegy 200 óvónő érkezett Székelyudvarhelyről (Erdélyből), valamint Magyarországról: Gödöllőről, Szentendréről, a Sárospatak melletti Cigándról, Jászszentlászlóról, Paksról, Szentesről, Berettyó-
újfaluról, Tatáról, Pécsről, Miskolcról, Verőcéről. Másnap szinte ugyanennyi vajdasági kolléga, azaz kisóvodás csatlakozott hozzájuk Adáról, Csókáról, Magyarkanizsáról, Óbecséről és Péterrévéről, Szenttamásról, Újvidékről, Zentáról és természetesen Kishegyesről. Ugyanazon hit és cél köti össze idestova már két évtizede a találkozó részvevőit: arra tesznek kísérletet, hogy a még fellelhető hagyományanyagot a mai igényekhez igazítva átadják a gyerekeknek, mert a keresztény egyházi kultúránkból, valamint a népi szokásokból ránk maradt örökség olyan kincs, amit nem szabad elherdálni, hiszen a bennük rejlő „ősi rend” kiváló oktatói-nevelői módszert nyújt(hat) a pedagógusoknak. A néphagyományainkban ugyanis minden benne van, amit az emberről, a családról, a társadalomról, a környezetünkről, a természetről stb. tudni kell. Gondoljunk csak ünnepeink szimbolikájára (pl. húsvéti tojás, pünkösdi virágzó ág), amelyek mind-mind a termékenységet, az egészséget, a szeretetet — egyszóval az életbe vetett hitet hirdetik. Az egyre jobban elintézményesített, elgépesített, elidegenedett világunkban vajon mi nyújthat boldog gyermekkort? A televízió, a komputer, az internetes barangolás, vagy pedig az együtt éneklés, zenélés, játszás?
A kétnapos rendezvényen bemutatott dramatizált népi hagyományainkból, a gyerekek sugárzó arcából és a közönség soraiban ülők mosolyából, derűjéből leszűrhettük az egyértelmű választ. 

Faust Erika, Brunszvik Teréz-díjas óvónő, a Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesületének alapító elnöke:
„Többször jártam már itt, többször megéltem azt, milyen felemelő érzés, hogy a gyerekek egy idegen nyelvi környezetben hogyan szólalnak meg magyarul. Most ismételten egy nagyon szép csokrot kaptunk tőlük. Olyan színeket villantottak fel, és olyan szakmai igényességet tükrözött minden előadás, ami az elmúlt 18 év tapasztalatainak az egyik eredménye. Nagyon fontosnak tartom a hagyományőrzést. 1997-ben jártam először Felvidéken, ahol ugyanilyen témakörrel tartottam előadást, akkor éreztem valamilyen nyitást, nagyobb fokú érdeklődést. Ma már ez sokkal szélesebb körű, de még mindig igény van rá. És nagyon érdekes volt az erdélyi tapasztalat is. 2002-ben Székelyudvarhelyről írt nekem egy kolléganő, hogy olvasott tőlem valamit, s amikor meghívtak oda, rájöttem, mennyire holt terület ez az óvodákban, mennyire nem építik be azt a gazdag hagyományvilágot, s ott akkoriban indult el egy ilyenfajta érdeklődés néprajzi háttérrel, és jöttek az óvodáinkat megnézni, mint ahogyan innen a Vajdaságból Szőke Annáék. Én mindenkinek azt mondtam, amikor elindultunk Kishegyesre, hogy igazából itt fogjuk megérezni a magyarságot. Valahogy másképp hangzik itt a gyerekek szájából a szó, az

 

Kőműves Gizella, a kishegyesi Pán Péter Iskoláskor Előtti Intézmény igazgatója:
„Nagyon örültünk annak, hogy egy ilyen nagyszabású és jelentős találkozónak lehettünk a házigazdái, és végre mi is megmutathattuk a magyarországi kollégáinknak, hogyan, milyen körülmények között dolgozunk. Természetesen foglalkozunk hagyományőrzéssel, de az előírt program szerint más tevékenységekkel is. Az elmúlt 15 évben intézményünk mindig támogatta a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete által szervezett külföldi továbbképzéseken való részvételt, ebből fakadóan már voltak ismerőseink a vendégek között, hiszen sok helyütt jártunk már, Jászszentlászlótól kezdve Cigándig, Sopronon keresztül Szentendréig. Nagyon sok szépet és értékeset tanulhattunk tőlük. Most viszont ők voltak elragadtatva attól, amit itt tapasztaltak. Ez megelégedettséggel tölt el bennünket, hiszen intézményünk mind a 16 dolgozója — az óvónőktől kezdve a kisegítő személyzetig szívvel-lélekkel mindent beleadott abba, hogy sikeres legyen ez a találkozó.”

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..