Egy nyári délután vendégek érkeztek hozzánk: Virginia és Robert Quaid Jack, a férjem, az asztal körül szorgoskodott a teraszon, és a whiskyt ízlelgette Robert társaságában. Én Virginiával társalogtam a szalonban, és időnként néhány pillantást vetettünk a teraszra, és az után érdeklődtünk, hogy mikor készül el az ebéd. Egyszerre csak arra lettünk figyelmesek, hogy a férfiak váratlanul elhallgattak. Mindketten valamerre a teraszon túlra néztek. Lassan Jack háta mögé surrantam. A hűséges férjek a szomszédasszonyt tartották szemmel, aki velünk szemben lakott egy villában. A hölgy bikiniben napozott a teraszán. Bevallom, hogy a látvány engem is lenyűgözött.

— Gratulálok mindkettőtöknek! Olyan vörösek vagytok, mint a gimnazisták az első csók előtt — mondtam nevetve —, de megfeledkeztetek arról, hogy mekkora a pocakotok.

Egyre hangosabban kacagtam. Jack megrezzent, és elfordította a tekintetét a bikinis hölgyről. Nem mert a szemembe nézni, bűnbánó arcot vágott.

Hát... így kezdődött.

Három nappal később előadtam Jacknek a történetet.

— Egész nap szemmel tartottam az aranyoskát. Ha láttad volna... úgy tekergett, mint a macska. Biztosan a szeretőjét hívta. A beszélgetés után lecsapta a telefont, és elrohant hazulról. Találkára sietett, nem igaz?

— Gina, az istenért — Jack idegesen lecsapta az újságot —, nem szégyelled magad?!

— Te meg Robert tehettek róla. Ha nem bámuljátok olyan éhes tekintettel, akkor észre sem veszem a hölgyet. Ha a balkonra lépek — nem tehetek róla —, rögtön a teraszára pillantok.

— Gina... igazán...

— Támadt egy pompás ötletem, Jack — mondtam váratlanul. — Magamra dobom a legszebb ruhámat, és besétálunk a városba. Akarod?

— Sajnálom, Gina. Talán holnap... Nem, nem mehetek. Visszamegyek ugyanis az irodába.

— Minek, az istenért? Csak nem túlórázol?

— Nyakig vagyok a munkában. A gazda azt állítja, hogy nekünk öregeknek példát kell mutatnunk a fiataloknak, és megkért, hogy vállaljam a túlórázást.

— Tehát nemcsak ma este leszel foglalt?

— Erről van szó. Megyek. Ne várj meg... Te csak nyugodtan feküdj le.

Elgondolkozva a balkonra sétáltam. A pillantásom azonnal a lány ablakára tévedt. A hölgy a tükör előtt szépítgette magát. Irigyen felsóhajtottam, átmentem a szalonba, és bekapcsoltam a televíziókészüléket. Szórakozz csak, galambom, szórakozz, ameddig lehet...

Nem tart sokáig.

Jack beváltotta ígéretét. Másnap ebédidőben közölte velem, hogy a gazda elengedte, tehát meghív vacsorára. Úgy megörültem a várható eseménynek, mint egy álmodozó csitri. Természetesen felvettem a legszebb ruhámat, és a balkonon vártam Jackre, amíg felöltözik. A szomszédunk fürdőköpenyben sétált fel és alá a szobájában. Mi történt? Ma este nincs találkája?

Mindketten megtettünk mindent, hogy az este sikerüljön. Úgy beszélgettünk, olyan feszélyezetten, mint két idegen a vonaton. Jack olyan sótlan vicceket mesélt, hogy majd sírva fakadtam tőlük. A bor savanyú volt, az étel ehetetlen.

— Sajnálom — mondta Jack otthon —, ma nem voltam formában.

— Nem a te hibád — vigasztaltam —, sokat dolgozol és fáradt vagy, tudom.

Az elkövetkező esteken Jack rendszeresen bejárt a vállalatba. A szép szomszédunk pedig találkára sietett. Én a szalonban tébláboltam, és átkoztam a balszerencsémet.

Egy nap elhívtam magamhoz Virginiát. Moziba mentünk. Ha nem megyünk megnézni egy melodrámát Robert Redforddal, akkor nem történik meg a dolog.

— Ez okos — mondtam vidáman —, ez a mozi. Amíg férjünk túlórázik, mi beülünk a moziba.

— Miket beszélsz, Gina? — kérdezte Virginia csodálkozva. — Robert nem mozdul el hazulról. Jack túlórázik?

— Igen — mondtam elgondolkozva.

— Először hallom.

Milyen őrült voltam! A feleség tudja meg utolsónak! Inkább meglepetten, mint dühösen a balkonra siettem, leültem egy székbe, és a semmibe bámultam. Jack és egy másik nő. Erről van szó tehát... Világos. Nem... nem akarom elveszíteni a férjemet!

Négy nappal később Jack a szokásosnál korábban érkezett haza az irodából.

— Csak annyi időm maradt, hogy átöltözzem — mondta már az ajtóban. — Vacsorára vagyok hivatalos. Én... a gazdám... és néhány külföldi üzlettárs. Mi történt, Gina? Beteg vagy?

— Minden rendben, szívem — mosolyogtam. — Csak azt hittem, hogy ma este velem maradsz.

Jack a szekrény felé fordult.

— Elmesélek neked valamit, Jack, de ígérd meg, hogy nem fogsz megharagudni. Tudom, nem szereted, ha beleütöm az orrom mások dolgába. Ma azonban történt valami... valami rendkívüli. Végre láttam a szeretőjét.

Jack ingerülten megfordult.

— Milyen szerető? Kinek a szeretője?

— Láttam a szép szomszédasszony szeretőjét. Az első pillanatban azt hittem, hogy egy gazdag pali tartja el, akinek gyerekei vannak és felesége... de nem, nem... Egy csinosnak mondható fiatalember osont be hozzá.

Jack egy szót sem mondott.

— Meglehet, hogy az első benyomás félrevezető. Furcsa, nem? Egy rendkívül csinos nő, akinek rengeteg ruhája és ékszere van... és semmit sem dolgozik. Szerintem mégis van neki egy gazdag palija, aki ellátja pénzzel, aki elrendezi a számlákat... de milyen hálátlan teremtés a nő... megcsalja egy fiatal oroszlánnal... ez a világ rendje. Mit gondolsz?

Jack dühösen megkötötte a nyakkendőjét.

Másnap az újság közölte a hírt:

„A fiatal lányt holtan találták fényűzően berendezett lakosztályában...”

— Jack, gyere gyorsan! A mi szomszédasszonyunkról van szó. A fényképe benne van az újságban... Valamivel fejbe verték. Látod? Igazam volt. Megcsalta a paliját egy fiatal fiúval. A férfi ezt megtudta, és végzett a szeretőjével. Az ilyen idős pasasok rendkívül érzékenyek. Szóljak a rendőrségnek?

— Maradj nyugton — mondta Jack határozottan. — Ugyan mit mondanál a rendőrségnek? Fogalmad sincs, hogy kik azok a férfiak és még a nevüket sem tudod.

— Igazad van, Jack — mondtam sóhajtva, és letettem az újságot. — Ma este is túlórázol, szívem?

— Nem — hangzott a válasz. — Vége... befejeztük.

— Ennek igazán örülök, szívem.

Jack harmadszor töltött a whiskyből. Szegényke... ma még úgy szenved, mint a kutya, de nem tart sokáig. Szeretettel és szerelemmel gyógyítom be a sebeit...

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában.
77 napon át.
Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:
1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt