home 2024. április 22., Csilla napja
Online előfizetés
Nekünk globális fölmelegedés kell!
SÁFRÁNY Attila
2007.07.11.
LXII. évf. 28. szám

Aki kertet bérel, az vajon azzal kezdi munkáját, hogy kivágja a gyümölcsfákat, elfűrészeli a szőlőtöveket, leöntözi méreggel, teleszórja mocsokkal, szeméttel a termőföldet? Alighanem őrültnek tartanánk ezt az embert, s a kert gazdája minden bizonnyal gyorsan megszabadulna a kártevő bérlőtől. Ezt kön...

Aki kertet bérel, az vajon azzal kezdi munkáját, hogy kivágja a gyümölcsfákat, elfűrészeli a szőlőtöveket, leöntözi méreggel, teleszórja mocsokkal, szeméttel a termőföldet? Alighanem őrültnek tartanánk ezt az embert, s a kert gazdája minden bizonnyal gyorsan megszabadulna a kártevő bérlőtől. Ezt könnyen belátjuk. Azt miért nem vagyunk képesek belátni, hogy következmények nélkül a Földdel sem művelhetjük azt az eszement, felelőtlen pusztítást, amit végzünk vele? Szennyezzük, mérgezzük, kiszipolyozzuk, kivágjuk erdőit, kipusztítjuk élővilágát, fölborítjuk ökológiai egyensúlyát.
A kérdésre ne várjunk választ. Az ember képtelen úgy tekinteni a Földre mint a gondoskodására rábízott óriási kertre, s magára mint a Föld kertészére. Kiváltképp a nyugati ember éretlen a felelősségteljes (mai divatos kifejezéssel) a környezettudatos gondolkodásra. Ennek elsődleges oka a nyugati társadalmat két-háromszáz éve uraló materialista, anyagelvű és önző világlátás, amely a Földet az ember rövid távú boldogulása eszközének, a természetet pedig kizsákmányolandó környezetnek tekinti.
Az utóbbi időben egyetlen jelentős előrehaladás történt e tekintetben: ma már hallhatunk a környezetpusztítás káros hatásairól. Ez is valami. A tudósok figyelmezetései a romboló következményekről végre a politikusok fülébe is eljutottak. A legutóbbi G8-csúcstalálkozón már téma volt a mindannyiunkat testközelből érintő pusztító hatás, a globális fölmelegedés. A találkozón egy kompromisszum is született. Elvi egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy valamit tenni kell. A vezető ipari országok politikusai végre megszólaltak a világ egyik legégetőbb válságtünetével kapcsolatban.
A borúlátók szerint nyilatkozatuk nem több az üres ígéretnél. Itt tettekre volna szükség, nem szavakra! - hangoztatják. Már most késő volna elkezdeni! Ne dőljünk be az elaltatni szándékozó, megtévesztő politikusi nyilatkozatoknak, melyek azt sugallják, hogy a káros gázok kibocsátásának csökkenésével azonnal az időjárás javulásával számolhatunk. A Föld ökoszisztémája nem egy benzinmotor elve alapján működik: ha gázt adunk rá, akkor felgyorsul, ha levesszük a gázt, akkor pedig lelassul. Az is egy működő rendszer, akárcsak a motor, csakhogy végtelenül összetettebb. Itt a folyamatok lefolyása nem percekben és órákban, hanem évszázadokban, sőt évmilliókban mérhető. Ha még ma megszüntetnénk az összes káros gáz kibocsátását - ami természetesen lehetetlenség -, attól még a globális fölmelegedés zavartalanul tovább folytatódna.
Jelenleg még csak ott tartunk, hogy szakadatlanul növekszik a fölmelegedést okozó gázok kibocsátásának az aránya. Ami történt, az mindössze annyi, hogy a legnagyobb szennyezők, a világ vezető ipari országainak államfői megegyeztek abban, hogy valamit tenni kellene. Magyarán jelenleg még csak a szavaknál, a politikusi ígéreteknél tartunk. A cselekedetek még váratnak magukra.
A kimondott szó leheletétől - hacsak nem varázsló az illető - még nem ültetődik el a facsemete, ahhoz ásó, lapát és izommunka kell. Ez lehetne a mi kis hozzájárulásunk a környezet pusztítás elleni harcban: élete során mindenki elültethetné a maga egy, tíz vagy száz fáját. Ez természetesen - még a száz fa is - csak szimbolikus jelentőségű cselekedet volna. Tényleges előrehaladást egyedül az ember gondolkodásának a gyökeres megváltozásától várható. Ahhoz, hogy idővel tartós javulás álljon be, egészében át kellene alakítanunk a környezethez való hozzáállásunkat, emberi önértékelésünket, viszonyunkat az élő és élettelen világhoz, az életmódunkat. Ez volna az alulról építkező változás. Fölülről is gyökeres átalakításra volna szükség: a gazdaság működését egy forradalmian új, környezetkímélő technológiára kellene átállítani.
Ennek a jelenlegi esélye, valljuk be, egyenlő a nullával. Még mindig nem vagyunk tudatában annak, hogy mekkora veszély leselkedik ránk a környezetpusztítás lassan begyűrűző káros hatásai következtében. Talán csak a világméretű katasztrófák tudatosíthatják bennünk a helyzet komolyságát. Ady Ende nemzetével, a magyarokkal kapcsolatban írta: Mohács kell nekik! Akkor talán ráncba szedik magukat - gondolta ő. Úgy látszik, az emberiségnek globális fölmelegedésre van szüksége. Hurrikánokra, árvizekre, sivatagosodásra, eljegesedésre és sorolhatnánk a várható következményeket. Talán akkor észhez tér az ember, hogy mivel játszadozott eddig olyan könnyelműen.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..