home 2024. április 19., Emma napja
Online előfizetés
Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...
Daniel Craig
2015.01.10.
LXX. évf. 1. szám
Ne határozzon azonnal, gondolkozzon...

Maud türelmetlenül várta a fiút az újságokkal. Főleg az Esti Hírmondóra volt kíváncsi, mert az az újság számára az a bizonyos ablak a világra. A napok lassan múltak: rengeteget dolgozott a kertben és a konyhában, de az esti események kárpótolták az unalom óráit. Hosszú utazásokról álmodozott, habár pénz dolgában elég rosszul állt. Megboldogult férje hagyott neki valamit, amiből tisztességesen élhetett, ez minden. Az álmodozás megmaradt álmodozásnak.

Az újságok végre megérkeztek. Maud belesüppedt a kényelmes karosszékbe. Legszívesebben az apróhirdetéseket olvasta. Azon az estén meglepetésben volt része.

„Talán éppen ön az a hatvanéves özvegyasszony, aki nemrég ünnepelte a születésnapját. Szeret szórakozni és szereti a társaságot? Megoldom a problémáját. Hívja fel a 333-2266-os telefonszámot!”

Maud elgondolkozott. Az apróhirdetést egyenesen neki írták. Azonnal feltárcsázta a számot.

— Halló...

— Igen?

— Elolvastam az apróhirdetést az újságban.

— Ön özvegy, és elmúlott hatvanéves?

— Igen.

— Tessék...

— Mire gondolt, amikor társaságot említett?

— Engedje meg, asszonyom, hogy felkeressem a lakásán. Szeretnék mindent elmagyarázni önnek. David Glasernak hívnak. Minden tekintetben a haza becsületes polgára vagyok, tehát megbízhat bennem. Adja meg a lakása címét.

Maud rosszul aludt. A szemét csak pillanatokra hunyta le. Másnap elvégezte a házimunkát, de ezúttal a frizuráját is rendbe hozta, és magára vette legszebb ruháját.

A megbeszélt időpontban egy gépkocsi suhant a ház elé. Egy szemrevaló korosabb férfi lépett a tornácra.

— David Glaser vagyok — mutatkozott be.

Maud irulva-pirulva bevezette a vendéget a szalonba, majd behozta a kávét: itallal és süteménnyel kínálta Glasert. Hadd lássa az úriember, hogy ebben a házban a vendég az első.

— Mrs. Huppert! Érzem, hogy önnek társaságra van szüksége, ha már felfigyelt az apróhirdetésre. Tudom, tudom: a magánytól menekül. Én is özvegy vagyok. Négy évvel ezelőtt vesztettem el a nejemet. Emiatt foglalkozom ezzel az üzlettel. Szeretnék a segítségükre lenni azoknak az embertársaimnak, akik hozzám hasonlóan magányosan élnek — monda Glaser ünnepélyesen.

— Milyen nemesen gondolkodik, uram. Nem értem azonban, hogy milyen üzletről van szó.

— Én könyveket árulok, Mrs. Huppert... és a könyv a legjobb, a leghűségesebb barát.

— Ebben nem vagyok biztos — visszakozott Maud. — A könyvek nem érdekelnek túlságosan.

— Az én könyveim nem olyanok, mint a többi, mert azokhoz szólnak, akik túl vannak már bizonyos életévükön. Az az ötletem támadt, hogy azokból a polgárokból, akik az apróhirdetésekre jelentkeztek, összehozom az olvasók klubját. Ön elolvassa a megvásárolt könyvet, és a klub tagjai előtt kinyilvánítja véleményét az olvasottakról. Ezáltal állandó kapcsolatban lesz magányos embertársaival. Mit szól az ötlethez?

— Ezeket a szép szavakat mikor követi tett?

— Azonnal. Mrs. Huppert. Beutaztam a fél országot, és elmondhatom, hogy az ötletet mindenütt kitörő örömmel fogadták. Szeretnék könyvkereskedést nyitni, de egyelőre apróhirdetés útján terjesztem a könyveimet. Ha összegyűjtöm a szükséges összeget, akkor... Néhány ezer dollárt már összekuporgattam, de ez az összeg nem elég a boldogsághoz.

— Értem — Maud agya lázason dolgozott. — Parancsol még egy pohárkával? Talán én is a segítségére lehetek. Nem vagyok dúsgazdag, de a kiadásaim minimálisak, és szerényen élek. Szeretnék betársulni az üzletbe.

— Nem, nem, erről szó sem lehet. Nem nyúlok az ön pénzéhez — mondta Glaser hevesen, és maga elé tartotta a karját.

— Gondolkozzon, ne határozzon azonnal. Tegyen mérlegre mindent, és csak azután döntsön...

 

*

 

Két hónappal később David Glaser nem volt csak egyszerű látogató Maud házában. Ugyanis alig hagyta el a lakást. Minden reggel behozta a házba a tejesüveget, és David állította össze az étlapot. Néha-néha megöntözte a virágokat a kertben...

Egy csillagfényes este — a hold magasan járt az égen — David Glaser ismét a könyvesboltra terelte a beszélgetés fonalát.

— Maud! Te egyszer említetted nekem, hogy betársulnál az üzletbe. A könyvesboltról beszélek, tudod.

— Ó, igen.

— Boldog vagy, Maud?

— Nagyon boldog. Miért kérded?

— Gondolkoztam a könyvesboltról és rólunk. Miért ne lennénk mi üzlettársak? És nem csak üzlettársak?

— Ezzel azt akarod mondani...

— Házasodjunk össze. Szépen élünk a házadban... és könyvesboltot nyitunk a város központjában. Hozzám jönnél?

— Nem is tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretlek.

— Szerelem? Öregek vagyunk mi a szerelemhez. Megtűrjük egymást, ez a legfontosabb.

Maud váratlanul megkérdezte:

— Hová vinnél nászútra?

— Erről te döntesz. Én eleget utaztam a nagyvilágban.

— Szeretném látni New Yorkot. A megboldogult férjem sajnálta tőlem a pénzt. Ó, David, én egy vidéki liba vagyok!

— Megyünk New Yorkba, drágám. Ami pedig a pénzügyi problémáinkat illeti...

— Javaslom, hogy nyissunk közös számlát a bankban. A férjemmel megértettük egymást, és...

— Nagyszerű ötlet! Holnap bemegyünk a bankba, és elvégezzük a formaságokat!

Másnap kora délután érkeztek a pénzintézetbe. Megtartottak maguknak néhány ezer dollárt — David a nászút költségeiről beszélt, Maud a ruhatárra gondolt —, a többit közös számlára tették.

— Maud — mondta David boldogan —, rohanok a repülőtérre... és becsomagolom a holmimat. Este nálad vagyok.

— Szeretnék bevásárolni néhány apróságot — csicseregte Maud. Holnap megesküszünk, és elrepülünk New Yorkba.

David Glaser életében utoljára intett búcsút Maudnak. A hölgyek naivak, gondolta magában. Buta teremtményei ennek a földnek. Mindig felülnek ugyanannak a trükknek.

— Most elmegyek a bőröndjeimért — mondta félhangosan a metróban. — A háziasszonynak kifizetem a lakbért, visszasétálok a bankba, és a közös számláról felveszem a pénzt, majd nyomtalanul eltűnök, hehehe.

Maud sokáig nézett a férfi után. Szegény David! Milyen ostoba! Őt is lépre csalta a közös bankszámlával. Lassan besétált a bankba. Mintegy másfél millió dollár tiszta nyereség. Nem rossz. Egyáltalán nem rossz... De nem utazom New Yorkba, hanem Buenos Airesbe, döntötte el magában Maud Huppert, és majdnem felsikoltott a boldogságtól...


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat
60. Harry G. Hanally: Most meglakolsz!
61. Burt Wiseman: Dinnye vagy futball?
62. Mark Minghella: Ég veled, öreg barátom!
63. Malcolm Dobbs: A gondolati áramkör fizikai alapjai

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..